Emlékfalat avattak szombaton Moszkvában, az egykori szovjet Belügyi Népbiztosság (NKVD) különleges területén, a "Kommunárkán", annak az öt ismert moszkvai helyszínek egyikén, ahol a sztálini megtorlások éveiben kivégzettek tömeges temetése zajlott.
1937. szeptember 2-tól 1941. november 24-ig a Kommunarkán 6609 kivégzettet földeltek el. A Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) - az NKVD, majd a későbbi KGB jogutóda - levéltárában őrzött "agyonlövetési" iratok alapján nevüket megörökítették az emlékfalon.
Mihail Fedotov, az orosz elnök mellett működő Emberi Jogi Tanács (CPCS) vezetője az avatóünnepségen hangsúlyozta: legyen ez a műtárgy emlékeztető az új nemzedékek számára az egykor elkövetett szörnyűséges bűnökre. Felhívta az embereket, hozzák el oda gyermekeiket, hogy a gaztettek soha ne menjenek feledésbe, és soha senki ne próbáljon hasonló bűnöket elkövetni.
Az emlékhely a Memorial orosz emberi jogi és történelmi-ismeretterjesztő társaság és a helyi Oroszországi Új Szent Vértanúk és Hitvallók egyházközség erőfeszítéseinek köszönhetően jött létre, és áldását adta rá Kirill, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája.
A Memorial képviselői elmondták, hogy a Kommunarka a szovjet hatalom fennállásának legvégéig az állambiztonság által őrzött különleges terület volt, létezésére csak 1991-ben derült fény. Csak 1999 tavaszán adta az FSZB az orosz ortodox egyház gondozásába. 2007-ben szentelték fel területén az újonnan épült Új Szent Vértanúk és Hitvallók templomát.
A Kommunarkán elföldelt kivégzettek között voltak különböző rangú, központi és területi szovjet vezetők, katonai parancsnokok, titkosszolgálati vezetők, diplomaták, továbbá gyárigazgatók, újságok főszerkesztői, tudományos intézetek vezetői. Sorsukban gyakran osztoztak családtagjaik, feleségük, gyermekeik és rokonaik, valamint egyszerű szovjet hivatalnokok: vasutasok, közgazdászok, mérnökök, írók, könyvkiadói dolgozók, könyvtárosok, múzeumi és tudományos munkatársak, orvosok, tanárok, egyetemisták, sőt iskolások is.
