Az idén 140 éves a kúlai Népkör, a fellelhető adatok szerint a legrégebbi vajdasági magyar művelődési egyesület. Joggal büszkék a helybeliek, és mint mondják, számukra ez nemcsak megtiszteltetés, hanem egyúttal arra kötelezi őket, hogy a hagyományokat éltessék és továbbadják a fiataloknak. A jubileumot igyekeztek is méltóképp megünnepelni.
Február utolsó hétvégéjén „három napra szóló vigasságot” rendeztek, vagyis háromnapos rendezvénysorozat keretében vendégek sokasága ünnepelt együtt a szép számban összegyűlt helybeliekkel a felújított otthonban. Emellett a jubileumra megjelent A kúlai Népkör 140 éve című művelődéstörténeti kötet is, Juhász András gondozásában.
- Száznegyven év nagy idő - mondja Juhász András, a szerző, aki évtizedek óta kutat a helység múltjában, különös tekintettel a művelődési eseményekre. - Lehetetlen egy kötetbe szorítani e csaknem másfél évszázad minden főbb történését, nemhogy felsorolni minden résztvevőt. Az azonban megállapítható, hogy a Népkör mindig nagy tömeget vonzott és tevékenysége színvonalas volt. Az előadott színdarabok, a Dalárda sokszínű tevékenysége, az asszonykórus fellépései, valamint a gyermekfoglalkozások, a kézimunkázók aktivitása mind egy-egy színfolt, és az egyesület szerteágazó tevékenységét bizonyítja.
A Juhász András által felkutatott adatok tanulsága szerint a Népkör alakuló közgyűlését 1868. február 2-án tartották meg Szakácsy Sándor plébános kezdeményezésére. Ő ismertette a jelenlevőkkel (mintegy 30 emberrel) a Népkör megalakulásának fontosságát. Felolvasta a javasolt alapszabályzatot, melyet később elfogadtak, ezt követően kihirdették, hogy megalakult a Kúlai Népkör.
Hogy mi történt azután?
- Az egyesület fennállása óta folyamatosan működik, túlélte az első és a második világháborút, de a vészterhes '90-es években is otthont adott a műkedvelőknek. A virágkor az ötvenes-hatvanas évekre tehető, amikor négyszáz szék sem volt elegendő a közönségnek, igaz nagyobb volt az itt élő magyarok lélekszáma is, no meg televízió, internet sem volt. Talán a színjátszás és a kamaraéneklés volt a legnépszerűbb, a néptáncot csak később, '96-ban kezdtük, és mondhatom, hogy mostanság a legjobb eredményeket épp a táncosok jegyzik. Tavaly például harmadikok lettünk a Kőketáncon, ez nagy siker számunkra, mert nem kis dolog Topolyával, Zentával, vagy más, nagyobb központtal felvenni a versenyt. Volt aztán olyan időszak, amikor a Népkört majdnem elvették tőlünk, máskor a rezsim egykori csatlósai akarták lebontani a felújított részt, de okos politikával és megfelelő hozzáállással - amelyben a Vajdaság nagy nyilvánosságának támogatását is élveztük - sikerült átvészelnünk a nehéz időszakokat - mondja Valka Károly, a Népkör elnöke. - 1995 óta, az elnöki tisztségem kezdetétől, fokozatosan sikerült talpra állítani és újra felvirágoztatni a kulturális életet Kúlán. A helyiségeinket önerőből próbáltuk karbantartani és a követelményeknek megfelelő állapotba hozni. Az 1990-es évek közepén az intézmény épületének nagy részét újjáépítettük, központi fűtéssel láttuk el. A legnagyobb felújítási munkálatokra tavaly került sor: szigeteltük a nagytermet, rejtett mennyezetet építettünk, az ablakokat és a bejárati ajtókat kicseréltük, a falakat kívül-belül vakoltuk, átfestettük, de a villanyáram-hálózatot is felújítottuk. Mindezt a község, a tartományi oktatásügyi és művelődési titkárság, a Szekeres László Alapítvány, a helyi közösség támogatásának köszönhetően. Ha szorul a kapca, akkor a közvállalatokat is körüljárjuk - mondja Valka. Bár hozzáfűzi, hogy közel sem égi mannáról van szó, hanem kitartó munkáról. A pályázatokat figyelni kell, helyben pedig meg kell vívni a csatát. A VMSZ helyi tagsága eredményes politizálása révén sikerült mindig olyan helyzetet teremteni, hogy a koalíciós partnerek támogatták az ügyet.
- Nem elég az, hogy van egy demokratikus beállítottságú községi vezetőség, mindenért meg kellett harcolni, vagy kikényszeríteni. Lényegében így megy, mert a politika egyfajta kereskedelem: valamit valamiért - vélekedik Valka.
- Ami a mostani helyzetet illeti, a feltételekhez mérten megpróbáljuk csaknem a maximumot adni - folytatja. A Népkörnek két tánccsoportja van, melyben mintegy 55-60 gyerek táncol, emellett van egy 25 fős kamarakórusunk, asszonykórusunk, kézimunka szakosztályunk, melynek kereteiben az utóbbi években immár a fiatalokkal is foglalkozunk. Emellett időről időre a színészek is megmutatkoznak, könyvtárunk is van, mintegy 5000 kötettel. Ennek érdekessége, hogy a hatvanas években elvitték tőlünk az állományt a Népkönyvtárba, és ezt sikerült 2000-2001-ben visszahozni. Közel másfél ezer könyvet hoztunk vissza, most már ötezer kötet körül tartunk. A könyvtár hetente egyszer-kétszer nyit ki.
A Népkör mintegy hatszáz tagot számlál, az aktív közreműködők száma pedig kétszázra tehető, közülük mintegy 60-65 fiatal. Tudni kell, hogy a helybeli Petőfi brigád iskolában elsőtől nyolcadik osztályig mintegy 100-an tanulnak magyar nyelven. Annak ellenére, hogy megfigyelhető a magyar ajkú lakosság fogyatkozása, az iskolában tudják tartani a tíz-egynéhány fős tagozatokat, tehát nincs nagy ingadozás - legalábbis eddig -, mint sok más vajdasági helységben.
- Ez fő feladatunk, és a fő sikerünk is, hogy ilyen nagy létszámban megmozgattuk a gyerekeket. Igyekszünk őket megtanítani a nemzeti kultúránk tiszteletére, mert úgy gondolom, hogy az iskolában nagyon kevés nemzeti történelmet tanulnak, és azt hiszem a kultúregyesületeknek az a feladatuk, hogy rámutassanak arra is, amit az iskolában nem kapnak meg. Tehát van min dolgoznunk, a helyzet közel sem olyan ideális, mint ahogy kicsenghet szavaimból - mondja Valka. A sikerre vezető receptet persze ő sem tudja, de az biztos, hogy jó csapatmunkát, kitartást és őszinte lelkesedést igényel. És ez nem minden: alkalmazkodni kell a kor követelményeihez, látványosabb rendezvényeket szervezni, utazni kell, szélesíteni a kapcsolatot más művelődési egyesületekkel, fiatalítani kell. Soroljuk még?
