Csodálatos családi történetek

Vasárnap este, pontosabban éjjel ért véget a Desiré nemzetközi regionális kortárs színházi fesztivál, de a hétvége még bőven tartogatott izgalmas előadásokat. A rendezvénysorozat lezárásaként Urbán András fesztiváligazgató összegezte az elmúlt csaknem egy hetet. Az idén hosszabb előadások is szerepeltek a fesztiválon, némelyeket kétszer is játszottak, és még így is kilenc produkciót felsorakoztatott.

– Természetes, hogy az előadások valakiknek tetszenek, valakiknek nem, de általában pozitív  véleményeket hallunk. Már hozzáfogtunk a 17. Desiré szervezéséhez, gondolkodunk, hogy mely előadásokat hívhatnánk meg. Hálásak vagyunk a támogatóinknak, de azt talán mondani sem kell, hogy nagyobb költségvetéssel a fesztivált is nagyobbá tehetjük, és távolabbról még attraktívabb előadásokat is meghívhatnánk – hallottuk Urbán Andrástól.  

Pénteken kivételesen a Szabadkai Gyermekszínházban láthattuk a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Aritmia című produkcióját. Fiataloktól, fiatalokról, fiataloknak – leginkább talán ez jellemezheti ezt az előadást, amely a felnövés témáját járja körbe, az identitáskeresést, a határon túli létet, és ebből kiindulva a főváros kecsegtető lehetőségeinek mérlegelését, a szülők hozzáállását, neveltetési és mentalitásbeli különbségeket, és így tovább. Mindenképpen nagyon jó és dicséretes az, hogy a Desiré fesztivál figyel a fiatalokra. Az előadást Muhi Zsófia, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rendezői szakos hallgatója állította színpadra, ez a diplomarendezése mesteri fokozaton, a szereplők pedig jelenlegi és volt hallgatók.

– A dramaturggal együtt dolgozva a mindennapi életről, az érzelmeinkről, helyzetekről, emberekről, a saját tapasztalatainkról beszélgetünk, hogy milyen is a mi generációnk. Ebből alakul ki egy történet, amelyhez elképzeljük a karaktereket. Így építünk fel egy új világot, megalkotunk egy új univerzumot, amelynek mély szövésűen a mi életünk is része – hallottuk a rendezőtől.

Marton Orsolya dramaturg az előadás témáját taglalta:

– Foglalkozunk azzal, hogy milyen erdélyiként pestinek lenni, milyen pestiként pestinek lenni, valamint onnantól kezdve, hogy elnyomjuk a vágyainkat, milyen út vezet oda, hogy felvállaljuk, elvállaljuk magunkat, és mit kezdünk a generációs szakadékokkal – fejtette ki a dramaturg.

Az előadás egyik szereplője Kitay Levent, akinek elmondása szerit az erős rendezői elképzelés mellett helyet kaptak az ő ötleteik is, így ez az előadás mindannyiuk története lett.

Szombaton az Újvidéki Színház az év nagy durranásának számító 1981 című produkcióját láthattuk. Egy dokumentumfikcióról van szó, a Tomi Janežić rendezésében készült előadás egy újvidéki magyar–szerb család történetét kíséri végig. Habár 1981-ben játszódik, gyakran nyúlik vissza a múltba, nagyszülők, dédszülők, ükszülők idejébe. Az előadás rendkívül bensőséges hangulatú, a tartalma valójában az alkotócsapat családi történetein alapszik. Az 1981-nek van egyfajta nosztalgikus hangulata, leginkább az idősebbek érezhetik ezt, de a produkció valójában mindenkit megszólít. A karakterekben ráismerhetünk a szüleinkre, elődeinkre, de akár saját magunkra is, ugyanakkor pedig ízig-vérig újvidéki történet. Az előadás kapcsán két szereplővel Boris Isakovićtyal és Figura Teréziával beszélgettünk.

– A nyolcvanas évek az életem talán legszebb időszaka volt. Amikor visszagondolok azokra az időkre, sajnos óhatatlanul az is eszembe jut, hogy sohasem fogok már olyan gondtalanul élni, mint akkor. A kilencvenes években minden elromlott. Az előadásba a saját családi történeteinket szőttük bele, amelyek ugyebár az előadást szolgálva váltak fikcióvá. A többi színész történetével együtt az egész egy nagy, közös családi történet lett. Tomi Janežič jól felismerte, hogy ezek a történetek értékesek, és csak az ilyen történeteket érdemes elmesélni – mondta Boris Isaković.

– Tomi Janežič nagyon jól ért a mély emberi történetekhez. Ez olyan előadás, amellyel szinte mindenki azonosulhat. A mi történetünkben mindenki megtalálhatja a saját történetét is, és nagyon fontos ez a fajta közelség, közvetlenség a közönséggel. Az előadások java része elválasztja a publikumot a szereplőktől, ez pedig inkább összehozza, és így rombolja le a láthatatlan negyedik falat – tette hozzá Figura Terézia.

Vasárnap szintén olyan előadást láthattunk, amely körül nagy a felhajtás. A Belgrádi Drámai Színház a Slobodan Obradović szövege alapján készült Yankee Rose című produkciót hozta el a fesztiválra. Az előadás főszereplője Danica Maksimović, a rendezője pedig a fia, Miloš Lolić. Ha úgy nézzük, ez is egyfajta családi történet, de maga a produkció is egy életutat mesél el. Egy amerikai sztárról szól, aki számára megvalósul az amerikai álom, az élete mégis tragikusan alakul. Habár ez a sztori a tengerentúlon játszódik, mégis univerzális, hiszen általa a nők helyzetét is taglalja, a szórakoztatóipar buktatóira is rávilágít. Az előadás egyik szereplője Iva Ilinčić, akinek elmondása szerint hajlamosak vagyunk idealizálni egyes országokat, arra vágyni, hogy ott éljünk, holott mindenekelőtt a saját társadalmunkra kellene nagyobb figyelmet fordítanunk. Hozzátette, ez az előadás jól kommunikál, ügyesen állítja párhuzamba az idealizált világunkat a valós világunkkal, és ennek is köszönhető az, hogy már két éve sikeresen és telt ház előtt játsszák.

A Desirét a Zágrábi Ifjúsági Színház Jernej Lorenci rendezésében készült Eichmann Jeruzsálemben című produkciója zárta. Az előadás Adolf Eichmann náci háborús bűnös jeruzsálemi perét veszi kiindulópontnak, a második világháború szörnyűségei révén pedig szól az ember gonosz természetéről is. A produkcióban személyes történetek is előjöttek, az alkotók a saját családjuk múltját is kutatták, és a családtagoktól hallottakat is megosztották a közönséggel.

A színészek elmondása szerint, a próbák előtti egy-két hónapban Jernej Lorenci temérdek olvasnivalóval látta el őket, kezdetben azt se tudták, mi lesz az egészből, de a rendező gondos vezetésével mindent megoldottak. Az előadás dokumentarista aspektusból nagyon nehéz témát dolgoz fel, az emberiség egyik legnagyobb bűntettét. Az alkotók mindenekelőtt azt tartják fontosnak, hogy a fiatalok is megtekintsék ezt az előadást.