Helyszíni tudósítás
A délkelet-európai térség médiumaiban uralkodó helyzet az utóbbi öt év során a legalacsonyabb szintre süllyedt, éppen ezért az Európai Uniónak erőteljesebben kellene szorgalmaznia a sajtószabadságot – jelentette ki Dunja Mijatović, az EBESZ sajtószabadság-felelőse a tegnap kezdődött I. Délkelet-európai Médiakonferencián Szarajevóban, amelyet az EBESZ szervezett.
Mint mondta, a régió újságírói fenyegetéseknek és erőszaknak vannak kitéve, médiaházakat zárnak be, médiatörvényeket hoznak közvita nélkül, és nem telik el hét, hogy az EBESZ vagy más szervezet ne adna ki közleményt, amely a sajtószabadság megsértésével foglalkozik. Az EBESZ magas rangú képviselője a médiumokat is hibáztatta a kialakult helyzet miatt, mert sokan közülük anyagi érdekből megengedték maguknak, hogy egyes politikai pártok szócsövei legyenek.
A konferencia első szekcióülésének résztvevői arra mutattak rá, hogy a boszniai, a horvátországi, a macedóniai, a montenegrói, a szerbiai és a koszovói helyzetkép sok szempontból hasonlatosnak, sőt azonosnak mondható, legfeljebb némi fáziseltolódás tapasztalható az egyes köztársaságok fejlettségi szintjétől függően.
Denis Latin, a Horvát Rádió és Televízió egyik legismertebb újságírója, a legendássá vált Latinica című műsor házigazdája lesújtónak nevezte a horvátországi médiahelyzetet. Élesen kritizálta saját médiaházát is, amelyen tavasz óta szüneteltetik a vezető politikusokhoz is kíméletlenül viszonyuló műsorát. Latin szerint a 2000-től 2003-ig terjedő teljes sajtószabadság periódusában elért eredményeket Ivo Sanader hatalomra lépésétől kezdve folyamatosan építették le. Mind kevesebb oknyomozó riport látott napvilágot, mind több újságíró vállalta a propagandista szerepét. Csak néhány írott sajtótermék tartotta egy ideig magát, de mára a kritikus hang és a tényfeltáró műfajok szinte teljes egészében az internetes médiumokba szorultak vissza. A még mindig leghatékonyabbnak mondható elektronikus médiumokat teljesen kilúgozták: nem foglalkozhatnak olyan égető témákkal, mint amilyen a szervezett bűnözés, a háborús bűntettek és a korrupció, mert ezek a témák összefüggésbe hozhatók a hatalmi körökkel, amelyeknek nem áll érdekükben az igazság feltárása.
Veran Matić, a B92 Alapítvány igazgatóbizottságának elnöke a szerbiai állapotokat értékelve emlékeztetett arra, hogy az elmúlt két évtizedben elkövetett újságíró-gyilkosságok, újságírók ellen elkövetett merényletkísérletek egyikét sem derítették fel mind a mai napig. Mint mondta, jelen pillanatban négy szerbiai újságírónak van rendőri kísérete, mert olyan témákkal foglalkozott, amelyek miatt életveszélyesen megfenyegették. Matić a médiatörvény egyes rendelkezéseit is sajtószabadság-ellenesnek nevezte, mert szinte mindenre rá lehet sütni a rágalmazás vádját, a sajtóperekkel pedig a tönk szélére lehet juttatni médiumokat, hiszen a pénzbírságok óriásiak, éppen ezért a médiumok többsége öncenzúrához folyamodik. Az oknyomozó riportokkal is nagyon kevesen foglalkoznak, egyrészt azért, mert ez egy veszélyes műfaj, másrészt azért, mert sokba kerül, mondta. Éppen ezért egy komoly európai pénzalap létrehozását sürgette, amelynek eszközeivel finanszírozni lehetne a tényfeltáró újságírók munkáját.
Halil Matoshi, a prishtinai Koha Ditore napilap politikai kommentátora, szerkesztője is a hatalmi erők nyomásgyakorlásáról számolt be. „Az újságírók választhatnak: megőrzik függetlenségüket, vagy megvásárolhatóvá válnak és öncenzúrát gyakorolnak. Mind többen vannak azok, akik az utóbbi kategóriába tartoznak.” Matoshi szerint a koszovói újságírók munkáját külföldi – többnyire szerbiai – ügynökök is nehezítik, akik álinformációkat hintenek el a nyilvánosságban. A prishtinai újságíró úgy értékelte, hogy a balkáni országokban ugyanaz a „copy-paste” modell érvényesül, a médiumok minden délkelet-európai államban ugyanazokon a fázisokon mennek keresztül.
A folytatásában szó esett a közszolgálati médiumok nehézségeiről, a jogi szabályozásról, valamint a gazdasági és tulajdonjogi viszonyokról. A konferencia ma ér véget.
