A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának és az Andrei Şaguna Keresztény Kulturális Liga tagjai kisebbséginek, elnyomottnak érzik magukat a Székelyföldön. Ezért a múlt hétvégi bodzafordulói találkozójukon elfogadták a memorandumot, amelyben kultúrájuk és nemzeti identitásuk megőrzésének szavatolását, valamint olyan stratégia kidolgozását kérték a román kormánytól, amely megállítja a Kovászna és Hargita megyei románok „tömeges kivándorlását.” A kivándorlás alatt ők azt értik, hogy a magyarok miatt elköltöznek a Székelyföldről a románok Románia román többségű megyéibe. A valóság azonban teljesen más: a székelyföldi román és magyar emigránsok célországai Észak Európában vannak...
A kisebbségi lét lélekpróbáló. Aki ebben él, sokszor érzi azt, hogy nem jó helyre született, nem jó helyen van. Sokszor érzi azt, hogy elveszett. Elvesztette az anyanemzet. Ráadásul az identitásukat kisebbségi komplexussal megélők legfelsőbb értékként tekintenek a történelmi múltra és a történelmi nagyságukra. Számukra elsődlegesen az a fontos, hogy milyen régen létezik, milyen cselekedeteket hajtott végre kollektíve, és milyen történelmi fontosságú a közösségük. Ezzel az értékvallással viszont konfliktusba kerül az a tény, hogy olyan területen élne, amely korábban egy másik államhoz tartozott, és annak az államnak a polgárai ma is jelentős többséget alkotva élnek ott.
Az individuálpszichológia alaptétele, hogy az „Én” alapvetően sikerorientált, ezért rendelkezik bizonyos felsőbbrendűségi érzéssel. Amikor ez a felsőbbrendűségi érzés nem nyer megerősítést, sőt, a társadalom, illetve a környezet lenézi vagy csak mellőzi, frusztrálttá válik, és az „Én” vagy esetünkben a „Mi”, kompenzálni próbálja saját kisebbségi érzését. Legritkább esetben adekváltan. Ahogyan a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának és az Andrei Şaguna Keresztény Kulturális Liga is karhatalmi fellépést sürget a kormánytól. A legfőbb prioritásként ugyanis a Kovászna megyei csendőrlaktanya építését határozták meg. Továbbá megakadályoznák Sepsiszentgyörgy főterének rendezését, mert úgy vélik, annak valódi célja az, hogy eltakarják a román nemzeti hős, Mihai Viteazul szobrát. Nemzeti identitásukat még azzal is védenék, hogy megfosztanák mandátumuktól azokat a magyar polgármestereket, akik nemzeti ünnepekkor nem hajlandók felvenni a piros-sárga-kék szalagot. És felülvizsgálnák a visszaszolgáltatásokat, azaz visszaállamosítanák a magyarok vagyonát. Kisebbségi komplexusból és többségi reflexekből kikalapált megoldás ez, rossz felelet.
Az egyetlen jó válasz annak az elfogadása és elfogadtatása, hogy mindkét csoport, a székelyföldi többségi magyarság és a román kisebbség is gazdag kultúrával rendelkezik, ezért akár a hargitai, kovásznai románok, akár a romániai magyarok találhatnak bőven olyan értékeket, melyek mentén nem kell kisebb rendűnek érezniük magukat.
A kormánynak pedig a kisebbségvédelem terén egységes törvényt kellene elfogadnia, elsősorban a Romániában élő nemzeti kisebbségek identitásának megőrzése és az elvándorlás mérséklése érdekében. Ezt a kisebbségi törvényt – amelyet csaknem két évtizede benyújtott a Parlamentnek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, de megvitatásától is úgy rettegnek, mint ördög a tömjénfüsttől –, aztán vonatkoztatni lehetne a székelyföldi románokra is.
