A romániai 1989-es forradalmat eltérítették, rendszerváltássá szelídítették, amelynek nyertese a kommunista titkosrendőrség, a Securitate lett. Az eredeti román demokráciánk bűnben fogantatott. Az erőszak három pillanatára ma már egyre kevesebben emlékeznek, noha döntő módon befolyásolták a jelent.
A három pillanat: a forradalom idején elkövetett gyilkosságok, a marosvásárhelyi fekete március, amikor ráugrasztották a románokat a magyarokra, hogy törvényesen is újra működhessen a Securitate és az 1990 júniusában történt bukaresti bányászjárás, amely alatt szétverték az újraszerveződő politikai pártokat, illetve összeverték az értelmiségieket. Hogyan, miért történt mindez? És miért nem tudjuk a mai napig, hogy valójában ki volt ezeknek a rendezője?
A héten a Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta, hogy a Legfőbb Ügyészég újra megnyissa a forradalom aktáit. Bogdan Licu főügyész azzal érvelt a perújrafelvétel mellett, hogy az eddigi vizsgálatok lefolytatóinak valójában nem állt szándékukban kideríteni, mi is történt az 1989. decemberi események ideje alatt, hogy kiket terhel a felelősség a gyilkos sortüzekért. Nyomós érv, ám szinte egyöntetű az elemzők véleménye, hogy továbbra sincs erre elkötelezett szándék.
De azért csak élesedik a kép, egyre kivehetőbben kirajzolódik, hol tervelték el a romániai társadalom bűnbeejtésének a pillanatát. Még a marosvásárhelyi események árnyaltabb megközelítéséhez is hozzásegít az, hogy a napokban kiderült: a júniusi bányászjárás ideológiai barikádjának mind a két oldalán szekusok álltak.
Miron Cozma bányászvezér, aki nem csupán az árvácskákat ültette el csákányával az Egyetem téren és a kormány épülete előtt, hanem a neokommunista Ion Iliescut is hosszú évekre beplántálta az elnöki hatalomba, a múlt héten keményen kiosztotta szekusmúltja miatt ellenfelét, Marian Munteanut, az 1990. júniusi Egyetem-téri diákdemonstrációk vezéralakját. Munteanuról nemrég derült ki, hogy évtizedekkel ezelőtt beszervezte a Securitate. Miron Cozma a múlt heti interjújában még azzal dicsekedett, hogy fiatal korában szekusokat és párttitkárokat vert össze, a kommunista rendszerben is lázadó volt, s komoly összetűzései voltak az államhatalommal.
A héten pukkant a petárda, mert bomba azért nem robbant: Miron Cozma egykori bányászvezér 1977-től hat éven át Paul fedőnéven jelentett a Securitatenak. A tartótisztje jelentésében azt írta, hogy Miron Cozma igen fontos forrás volt, a Securitatenak nagy hasznára voltak az információk.
Hogy 1989 decembere előtt mennyire volt hasznos besúgóként Marian Munteanu, nem tudjuk, ám hogy a pufajkás szakszervezeti vezető és a szakállas diákvezér jó kis alakítást nyújtott a Bűnben fogantatás harmadik epizódjában, azt ma már láthatjuk. A színjáték sikeres volt, a két szereplő nagy átéléssel játszotta a főhőst. Most már tudjuk, mindegy volt, ki győz, hisz a társadalom bűnbeejtése megesett, az ellentét magjait elszórták, és a gyűlölet szárba szökött. A forgatókönyvírók dörzsölhették a kezeiket. A két szánalmas statiszta, Cozma és Munteanu megtették kötelességüket. Csak addig kellettek, míg a hatalom láthatatlan régióiba visszakanyarodó utat a kommunista titkosrendőrség egyik napról a másikra kapitalistává vedlett tagjainak biztosították.
