Ritka Romániában, amikor kisebbségi jogvédelem terén valamiféle pozitív elmozdulás tapasztalható. Kétezer óta jottányit sem léptünk előre e téren, vissza jó néhányat. Ezért válthatott ki sokakban – főként az erdélyi magyar politikusainkban – eufóriát a szinte semmi is.
Az utóbbi napokban két sikerről is beszámolt az erdélyi magyar sajtó. Kissé sietve harsogták tele Erdélyt, hogy a Kolozs megyei törvényszék elsőfokú ítélete szerint magyar nyelven is ki kell írni Kolozsvár nevét a város bejáratainál. Volt, aki fokozta az örömet azzal, hogy az ítéletet éppen az anyanyelv napján hozták meg. Kevesen voltak a jó hír olvasói közül, akik észrevették, hogy csupán elsőfokú ítélet született, amit minden bizonnyal megfellebeznek majd a kolozsvári Polgármesteri Hivatal illetékesei, s a végleges ítélet ellenkező is lehet. Ezt valószínűsíti, hogy Minority Rights Egyesületet alkotó jogászok korábban már megnyerték első fokon a pert a kolozsvári Polgármesteri Hivatallal szemben a helységnévtáblák ügyében, de akkor egy Hollandiában bejegyzett emberi jogi alapítvány képviseletében pereskedtek, és másodfokon a táblabíróság úgy ítélte meg, hogy a holland civil szervezet nem jogosult pereskedni a kolozsvári magyarok nevében. Ezért indították immár egy kolozsvári egyesülettel újra a pereskedést kolozsvári magyarok százainak a támogatásával. A végleges döntésig pedig biztosan nem kerül ki a magyar helységnévtábla a kincses város határára, akkor sem, ha az RMDSZ és a Nemzeti Liberális Párt Kolozs megyei szervezeteinek koalíciós megállapodása szerint egyébként a város vezetésének a per kimenetelétől függetlenül ki kell tennie a többnyelvű helységnévtáblákat Kolozsvár bejárataihoz. Ez a megegyezés júniusban köttetett, de máig nem lépett érvénybe...
A másik jó hír az volt, hogy pozitívan véleményezte a képviselőház emberjogi bizottsága azt a törvénytervezetet, amely a kórházakban is lehetővé tenné a magyar nyelv használatát, ott, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a 20 százalékot, vagy pedig a magyar nyelvet beszélők száma túllépi az 5000 személyt. Örülni lehet, de csak mérsékelten, ezt a tervezetet ugyanis el kell fogadnia a két háznak, ratifikálnia kell az elnöknek és alkalmaznia kell a kórházak vezetőségének. Sok járvány elmúlik még addig, amíg az orvosok figyelmesen hallgatják, hol az, ahol nagyon fáj, akkor is, ha magyarul panaszkodik a beteg. Ez ma nem gyakorlat, sőt, az is megtörtént már, hogy a magyar beteg kezelését visszautasították, éppen Kolozsváron.
Szó se róla, vannak részsikerek, de a sajtónak csak azokról a jogokról kellene tudósítania, amelyekkel az olvasók élhetnek, nem azokról, amelyek akár lehetnének is. Ha mégis, akkor ezt jelezzék.
