Békéscsabán az MTVA Kós Károly kollégiuma kétnapos – október 14–15. – konferenciát szervezett a Kisebbségi Lét és Identitástudat a Kárpát-medencében címmel. A külhoni magyar sajtó vezetői, az MTVA külhoni műsorainak felelősei és a Kollégium tagjai a téma elismert szakértőit, a külhoni magyar kisebbség jeles képviselőit hallhatták a rendezvényen.
A tanácskozás előadóitól lehetett kérdezni is; Andrássy György, Szili Katalin és dr. Korhecz Tamás szívesen válaszolt a felvetődő dilemmákra (Fotó: Ótos András)
A Kós Károly Kollégium, az MTVA külhoni magyar médiaműhelyeket támogató testülete, úgy mérte fel, hogy a kettős állampolgárság nyújtotta új lehetőségek, valamint az autonómiatörekvések rendkívüli mértékben erősítik a Kárpát-medencei magyarság identitástudatát, ezért szorgalmazta azt, hogy a külhoni magyarok nemzeti önazonosságának és az anyanyelv erősítésének elősegítését, valamint az anyaországgal való szellemi kapcsolattartás céljából, identitásápoló konferenciákat szervezzen a vezető média részére.
Ez volt a második ilyen jellegű összejövetel, ahol az első rendezvényi napon Duray Miklós felvidéki politikus, egyetemi docens, a Szófondorlat és az azonosságtudat megnevezéssel a kisebbségi szóhasználat és a nemzeti identitástudat történelmi összefüggéseiről tartott előadást a szlovákiai gyakorlatból merítve. Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója a nemzeti integrációról értekezett, felvetéséből kiviláglott, hogy a magyar identitás megmaradásáért, háromféle integráció szükségeltetik: az egyéni, a külhoni integráció az anyaországhoz és a kollektív integráció. Mindegyik esetben fontos szerep hárul az anyaországra is és az integrációt vállaló külhoni magyarokra is.
A tanácskozás első napján a délutáni úgynevezett gyakorlatibb bemutatkozók alkalmával Göncz László szlovéniai történész, a muravidéki magyarság nemzettudatának alakulásáról tartott értekezést, amelyből kiviláglott, hogy a kétnyelvű oktatás bevezetése Szlovéniában romboló volt az ott élő magyarság szemszögéből, mert a kettős kötődést segítette elő, viszont az anyanyelvápolást nem tudta megvalósítani. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke részletes és áttekinthető helyzetképet festett a kárpátaljai magyarság helyzetéről, felmérésre alapozta mondandóját, amelynek során a hazaképet, a nemzeti szimbólumokat, a hősök és az ismert személyiségek kibenlétét vizsgálták, s ebből azt a következtetést vonhatták le, hogy a kárpátaljai magyarság tudata elég erős. Rácz Éva, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke az újságírók fontos küldetését elemezte a kisebbségi lét és az identitástudat megőrzése terén.
A tanácskozás második napján Andrássy György, a Pécsi Tudományegyetem jogászprofesszora, arról értekezett, hogy a mai napig kevés figyelmet kapott az emberi alapvető jog az anyanyelvhasználatban, a nemzetközi jogalkotásban, pedig még 1929-ben próbálták rendezni ezt a kérdést. Azóta is folyamatosan mind a mai napig a nyelvi szabadság kérdésköre napirenden szerepel, talán a jogszabályokban van is megoldás a nyelvi szabadság érvényesítésére, csak a gyakorlati megvalósulás hagy még hátra néminemű tennivalót. Szili Katalin, az Országgyűlés nemzeti összetartozási bizottságának autonómiai albizottságának elnöke, az autonómiák nemzetközi elfogadottságáról szólt a hallgatóságnak és elégedetlenségét fejezte ki, hogy még parlamenti elnöklése idején kéréssel fordult különböző nemzetközi fórumokhoz, hogy mondják el, tegyék közzé milyen autonómiák léteznek világszerte, s erre a felvetésre mind a mai napig nem kapott hivatalos választ.
Egyértelműen a kétnapos konferencia legérdekesebb előadása, dr. Korhecz Tamás egyetemi tanár, az MNT elnökének átfogó értekezése volt, mely a Kárpát-medencében élő határon túli magyar közösségek megmaradásának esélyei és a kisebbségvédelem eszközrendszere a 21. században, különös tekintettel a vajdasági magyarokra címet viselte. A történetünk feltárását a majd száz évvel ezelőtt kitört első világháborúra vezette vissza, és a háború utáni feldarabolásra, amikoris a magyarok által lakott országrész szétszakadt. Azóta keressük a módját, hogy alkalmazkodni tudjunk a helyzethez, és a határon túli magyar közösségek fenn tudjanak maradni. Ez a Kárpát-medencei magyarság tekintetében a vajdasági magyaroknak sikerült legjobban az intézményes rendszer megalkotása tekintetében. Hiszen csak nálunk létezik Magyar Nemzeti Tanács, csak Szerbiában volt módosítható az alkotmánykeret oly módon, hogy a közösségi identitásvédelem kedvezően alakulhatott számunkra. Miután a jogi megalapozás megtörtént, ki kellett építeni az identitásvédelmi közintézményrendszert, amelynek legfőbb hordozója a Magyar Nemzeti Tanács. A gyakorlati megvalósulás abban rejlik, hogy a szerb hatályos alkotmány a kollektív jogokat elismeri, az állam finanszírozza a közintézményeket, és így jöhettek létre a közintézményeink. Mint például a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, a tehetséggondozó gimnáziumok, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a zentai színház, a szakkollégiumok vagy a Pannon RTV. A Magyar Nemzeti Tanács pedig az autonómia megvalósulásaként mini parlament lett. Sikerült a parlamentünket belakni és különböző stratégiai tervezéssel és fejlesztéssel a közösség céljait figyelembe véve megvalósítani mindazt, amit elképzeltünk. De ezen a ponton nem szabad megállni, tovább kell építeni az identitástudatunkat és az intézményeinket – mondta egyebek között dr. Korhecz Tamás, s ebben a folyamatban a demográfiai stratégia fontosságára hívta fel a figyelmet.
