A hétvégén tartották meg Budapesten a Jobbik 12. kongresszusát, amelyen a szélsőjobboldali elveiről ismert párt elnöke, Vona Gábor bejelentette, hogy néppárttá alakulnak. A közvélemény-kutatások tanúsága szerint a Jobbik jelenleg legerősebb ellenzéki párt. Vona Gábor a pártkongresszuson a választóknak azt üzente, 2018-ban legyőzik a Fideszt, és ők alapítanak kormányt. Vajdaságból a kongresszuson részt vett és fel is szólalt Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke és Tari István, a VMDK alelnöke. Keddi számunkban az MPSZ elnöke nyilatkozott a részvételéről, ezúttal Tari Istvánt kérdeztük.
Pártkongresszusra szabály szerint a hasonló politikai nézeteket valló pártokat hívják meg. Egyetért a VMDK a Jobbik nézeteivel?
– Hogy egy-egy kongresszusra kiket, mikor és miért hívnak meg, az nagyon változó, nincsenek szabályai! Vessünk már egy röpke pillantást magunkra is, hogy mondandóm érthetőbbé váljék! Jelenleg a délvidéki magyarság kiemelkedő, hangadó képviselői azokkal együtt kormányoznak nagy-nagy egyetértésben, azokkal ápolnak kiváló, szövetségesi kapcsolatokat, akik az etnikai tisztogatásokra, többek között: az őslakos magyarság elűzésére is, a népirtásra, a háborúra uszítottak. Nem véletlenül, nem egy-egy szerencsétlen elszólásukkal, hanem módszeresen és tudatosan!... Továbbá: gondoljunk csak a Balkáni Hentes legtehetségesebb fiatal politikusával ölelkező magyar pártvezérünkre, hogy kellően és azonnal lehiggadjunk…
A VMDK, immár 25 éve, következetesen munkálkodva, igyekszik jó viszonyt kialakítani azokkal a pártokkal, akik a magyarság helyzetének jobbra fordításáért küzdenek. Rólunk tudható: nagyon keményen tárgyalunk, ám a megállapodásainkat mindig betartjuk, nem szegjük meg adott szavunkat! Szövetségeseinket sem áruljuk el, a legmegbízhatóbbak, a legkiszámíthatóbbak szeretnénk lenni! Amiért nagy árat fizetünk. Ám ezért maradhattunk fenn, gyakran ellenzéki szerepben, 25 éven át.
A VMDK alelnöke is szólt a kongresszus résztvevőihez. Mely témákra tért ki fölszólalásában?
– Vendégként csak röviden illik szólni, köszönteni vendéglátóinkat. Én is így cselekedtem. A mintegy ötszáz fős közönség előtt közös gondjainkat fölvillantó, néhány perces üdvözlő beszédem, teljes terjedelmében, bárki számára egy kattintással elérhető a VMDK honlapján: (http://www.vmdk.org.rs/hirek/443-a-jobbik-kongresszusan).
Vona Gábor igyekszik „szalonképessé” tenni pártját, amikor például arról beszél, hogy megszabadulnak a „vadhajtásoktól”. Sokan vélik úgy, hogy csupán hatalmi ambíciókból igyekszik mérsékeltebb hangot megütni. Akik emlékeznek a párt szélsőjobbos kijelentéseire, nyilván nehezen hisznek neki. Hozhat ez a kapcsolat bármi jót is a vajdasági magyarságnak?
– Álságosnak érzem ezt a kérdést, egyetlen napilapunk viszonyulásával együtt! Ahhoz, hogy fölfigyeljenek tevékenységünkre, el kellett mennünk erre a kongresszusra? Mintha nem lenne elég bajunk ahhoz, hogy közösen megbeszéljük a tennivalókat, a lehetőségeket, a jobbító szándékok kibontásával. Mintha nem heverne romokban közéletünk, kényszerből kampányokat, pártpolitikai célokat szolgáló kultúránk…
Ebben a rövid interjúban is a szélsőjobboldalizást sulykoló, napi politikának gazsuláló megfelelési kényszer érhető tetten. A párbeszédre való képesség hiánya. A megbélyegzési szándék!
Egyébiránt mindegyik párt kézen fogva vezeti a „szalonképességet”, amikor kormányzásra készül.
Mi, a kisebbségi léthelyzetet jobban ismerő magyarok, saját bőrünkön megtapasztalhattuk azt, milyen érzéssel jár, amikor lefasisztáznak bennünket, lefasisztázzák elődeinket. Jobbára a rablók, rablógyilkosok szokták lefasisztázni áldozatukat, bűneiken enyhítendő. Jut eszembe: felénk hányan és mennyi ideig éltek abból, hogy másokat lefasisztázhattak?
Nincs kollektív bűnösség! Nem lehet egy népcsoport fasiszta! Egymillió embert, egymillió magyar szavazót nem lehet lefasisztázni! Még akkor sem, ha ellenzékből politizáló pártra szavaz!
Ki kéne már józanodni…
