Elfogadta a román Szenátus az új parlamenti választási törvényt, amelynek eredményeként a jövőben ismét megyei pártlistás választási rendszerrel választanak képviselőket és szenátorokat. Az önálló körzetes választási rendszer elbukott, miután az a törvényhozás munkájának minőségvesztésével és a képviselők számának indokolatlan növekedésével járt.
Fellélegezhetnek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetői – állapították meg némi malíciával a Szövetség kritikusai, miután kiszivárgott, hogy a kormányzó szociáldemokraták és az ellenzéki liberálisok is elfogadták az RMDSZ-nek azt a javaslatát, hogy ha egy politikai alakulat négy megyében a szavazatok legalább húsz százalékát megszerzi, akkor is bejut a törvényhozásba, ha országosan nem lépi át az öt százalékos küszöböt. Ezzel az RMDSZ bebetonozza magát a Parlamentbe – rosszallják egyesek.
A fő érv a Szövetség ellen az, hogy ezzel a javaslatával kioltotta a magyar–magyar politikai versenyt Erdélyben, és az is felmerült, hogy mennyire kényszerül majd felelős politizálásra, a választóival való jó kapcsolattartásra egy olyan szervezet, amely szinte bizonyosan a törvényhozás tagja. Ezek az aggodalmak azonban csak részben jogosak.
Az alternatív küszöb nem csupán az RMDSZ, hanem az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) számára is megléphető. Az más kérdés, hogy talán az EMNP vezetői és támogatói sem hiszik ma ezt el. Ráadásul több ízben is elhangzott hivatalos helyeken a magyar miniszterelnök-helyettes szájából, hogy sem politikailag, sem erkölcsileg nem engedhető meg az RMDSZ gyengítése, annak kockáztatása, hogy az RMDSZ fontos szerephez jusson a bukaresti parlamentben. Így az RMDSZ ellenzéke nem építhet már ellenkampányt az anyaországi segítségre. Az a stratégia, hogy ha az RMDSZ ellenzéke jelenleg ugyan nem is érheti el az öt százalékos küszöböt, de annyi szavazatot összegyűjthet, hogy ezzel az RMDSZ elbukjon, Magyarországon sem túlságosan támogatott már.
Tagadhatatlan, hogy nagy a kiábrándulás a politikából, legalább akkora, mint az a két és fél évtizede kelt remény, hogy a politikum minden – közösségi és magánéleti – kérdést helyettünk és értünk megold. Ezért sem számíthat az RMDSZ a többséginél nagyobb arányú magyar részvételre a jövő évi választásokon. Veszélybe kerülne a törvényhozási jelenlét. Ez azonban nem csupán az RMDSZ politikusai és aktivistái számára jelentene rosszat, hanem az erdélyi magyarságnak sem jelentene jót. Hogy sokat vagy keveset ért el az RMDSZ az elmúlt huszonöt évben a kisebbségvédelem terén, arról hosszasan lehetne vitatkozni. De az bizonyos, hogy a román nacionalisták – akiknek száma és hangja érezhetően nő – egyértelműen úgy vélik, túl sokat. És minden bizonnyal kéjjel nyirbálnák meg a már megszerzett jogokat.
Ezért is az eredményekhez számítható az, hogy az RMDSZ-nek sikerült meggyőznie a román bal- és jobboldalt arról, hogy egy másfél milliós közösségnek biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy mindig jelen legyen ott, ahol az őt is érintő fontos kérdéseket hozzák. És nem csak olyan súllyal, mint a néhány száz vagy néhány ezer tagot számláló albán vagy olasz kisebbség.
Ennek ellenére a küszöböt át kellene lépnie az RMDSZ-nek! A törvényalkotói munkájukat, a román pártokkal folytatott párbeszédet, a megkötött alkukat csak a nagyarányú szavazói támogatás legitimálja. A parlamenti küszöb átlépése azért is fontos, mert nem maradhat képviselő nélkül a szórvány. Ezért ahogyan a székely szólás mondja: továbbra is nagy hágó a küszöb.
