Decemberben folytatódtak, illetve újrakezdődtek a tárgyalások az erdélyi magyar pártok közt. Ez a párbeszéd szükséges feltétele annak, hogy tisztán lássuk az esélyeket, az esélyünket a jövő évi választásokon és a következő – minden bizonnyal a román nemzetállam megerősödését hozó – négy évben.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökei Kelemen Hunor, illetve Bíró Zsolt egyetértettek az együttműködés szükségességében, mikéntjében és hogyanjában. Ahogyan egyetértettek abban, hogy fontos az együttműködés, ugyanúgy elfogadták a versenyt is ott, ahol ez nem veszélyezteti a magyar képviseletet. Az MPP-t lehet árulással is vádolni, hiszen lemondott eredeti céljáról, arról, hogy az RMDSZ-t leváltsa. Ám az MPP az RMDSZ-szel megkötött együttműködési szerződés révén megerősödhet, nemcsak a tömbmagyar településeken, hanem a vegyes vidékeken is önkormányzati képviselői helyekhez juthat, polgármesterjelöltjeinek esélye növekedhet, sőt, amire eddig nem is számíthatott, parlamenti képviselője is lehet.
Az RMDSZ Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) közti tárgyalások után némi zavar érezhető az erőtlenségben. Az EMNP továbbra is az RMDSZ váltópártjaként határozza meg önmagát, választóbázisa az RMDSZ-t elutasítók köre. Igazi ellenfele azonban nem az RMDSZ, hanem az MPP. Az MPP-nek az RMDSZ-hez való közeledését látva az EMNP azoknak kínál politikai alternatívát, akik emiatt a polgári párttól is eltávolodnak. Ezért igyekszik hangsúlyozni az ellentéteket az RMDSZ-szel: valójában a kiábrándult MPP-választóknak üzennek. Ezzel azonban óhatatlanul megfúrják azt a budapesti új vonalat, amely szerint a határon túli magyarság pártjainak együtt kell működniük a szavazatmaximalizálás és az érdekképviselet biztosítása végett. Noha az EMNP-nek szüksége van a Fidesz–KDNP támogatására, és ez a támogatás a leghatékonyabb akkor lenne, ha nyíltan az RMDSZ ellenében történne meg.
Az EMNP ezért mutatkozik egyszerre együttműködőnek és szembenállónak. Az együttműködési készség Budapestnek jelzés, az RMDSZ-szel szembeni kritikus magatartás az erdélyi választóknak szól. Ez magyarázza azt a bonyolult, kuszának tűnő ajánlatot – vagy ahogyan a párt vezetői fogalmaznak: feltételt – amelyet az EMNP az RMDSZ-nek tett, támasztott. Egyrészt közös tanácsosi listát javasolnak Marosvásárhelyen és Maros megyében – így erősíthető a magyar érdekképviselet, noha ez szűkíti a választás szabadságát. Másrészt nem mondanak le arról, hogy a parlamenti választáson önállóan induljanak, hogy biztosítsák a választás szabadságát. Ami azonban akár a magyar érdekképviselet gyengüléséhez is vezethet. Ez ma nem lehet Budapest célja. „Az egyetemes magyarság szempontjából létfontosságú az erős magyar képviselet, ezért a magyar összefogás a történelem erkölcsi, politikai parancsa. Nem fogadható el semmi, ami az RMDSZ-t gyengíti” – jelentette ki Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese áprilisban az RMDSZ 12. kongresszusán.
Innen kell kiindulni, ide kellene visszajutni, ami azonban nem olyan könnyű, mint Kárpátalján, sőt, ma lehetetlennek is látszik. Reménykeltő viszont, hogy az EMNP és az RMDSZ vezetői abban állapodtak meg, hogy január második felében ismét tárgyalóasztalhoz ülnek.
