Erdélyben szinte minden magyar az Összefogás listájának esélyeiről beszél, és az európai parlamenti választás sikeréért szurkol. Szinte, de nem mindenki.
A Magyar Polgári Párt elnöke, Szász Jenő, amióta a pálya szélére került, a kibicnek semmi sem drága elve alapján politizál. Legutóbb arra szólította fel zsebpártja tisztségviselőit (egyelőre csak őket), hogy ne vegyenek részt a Magyar Összefogás kampányában.
Szász Jenő, aki sokáig kifogást keresett a Tőkés László és Markó Béla közti megegyezés meghiúsítására (két évvel korábban, az EP-választáson sikerült is neki), most fogást keres az RMDSZ–EMNT-koalíción. Részmegállapodásnak nevezi azt. Burkoltan azt az üzenetet fogalmazza meg, hogy Tőkés László, aki kezet nyújtott Markó Bélának, áruló.
Úgy tesz, mint aki elfelejtette, hogy Tőkés püspök a teljes egység megvalósulása érdekében az EMNT negyedik, akár befutónak is tekinthető helyét felajánlotta az MPP-nek. Ám Szász Jenő visszautasította Tőkés Lászlót!
A múlt hétfői MPP-közlemény hallatán a püspök nem minden szomorúság nélkül a hangjában megjegyezte: „Szász Jenőék miért kívánják, hogy a szomszéd kecskéje is megdögöljön, ha már a sajátjuk kimúlt? Mi soha nem kívántunk rosszat nekik. Ezt a listát érdemes támogatni, mindenkinek látnia kell!”
Az Összefogás listájának támogatása vagy annak elutasítása valóban az utóbbi évek legfontosabb hozadékú döntése Erdélyben. Ha az RMDSZ–EMNT-koalíció ugyanannyi vagy több EP-képviselőt juttat Brüsszelbe, mint ahányat Európa fővárosába az erdélyi magyarság 2007-ben küldött, akkor egyértelmű a jelzés: a megegyezés, a politikai párbeszéd a jövő útja. Ha nem, akkor marad a magyar–magyar háborúskodás, épülhetnek a szekértáborok, picinyke pástján akkor Szász Jenő is újra vígan csörtézhet. Ám ebben az esetben az önálló erdélyi magyar társadalom létrejötte, a kulturális, a területi autonómia végképp álom marad.
A döntés nem kollektív döntés! Mindenkinek magának kell határoznia, hogy elmegy-e június 7-én szavazni, hogy kire szavaz, hogy Szász Jenő összeférhetetlenségét vagy Tőkés László és Markó Béla összefogását tartja-e célravezetőnek ─ figyelmeztetnek a kampányok vezetői, illetve a politológusok.
Az összefogás valójában csak a választások után kezdődik el.
A nagyarányú részvétellel az erdélyi magyarok a nem mindig kompromisszumkész, nem mindig tárgyalóképes politikusaikban is megerősíthetik, amit azok talán még csak sejtenek: együtt könnyebb, csak együtt lehetséges.
Hogy mi lehet az eredménye a távolmaradásnak, a választói közönynek, azt ma már azok is látják, akik a novemberi választáson még arra buzdították a székelyeket, hogy maradjanak otthon, buktassák ki passzivitásukkal a hatalomból a mihaszna RMDSZ-eseket. Ma pedig elszörnyedve tiltakoznak amiatt, hogy eltávolítják intézményeink éléről a becsületes magyar vezetőket. (Akik azonosak a korábban mihasznának tituláltakkal...)
Talán Szász Jenő az egyetlen, aki ezt a veszélyt nem érzékeli. Vagy nem törődik ezzel a veszéllyel.
