Az elmúlt hónapban – az erre vonatkozó eljárás leegyszerűsítése következtében – tízszeresére nőtt a román állampolgárságot kérő moldovaiak száma – derül ki a romániai bevándorlási hivatal statisztikáiból.
A moldovaiak százával érkeznek Bukarestbe, és a hivatal ajtaja előtt éjszakáznak, hogy minél hamarabb sorra kerüljenek és benyújthassák az állampolgársági kérelmet. Az elmúlt hónapban például 1500 besszarábiai kért román állampolgárságot. Traian Băsescu államelnök egymillió jövendő román állampolgárról beszél.
Az Európai Unió rosszallja Bukarest döntését, de Magyarországgal ellentétben Románia ezzel mit sem törődik. A romániai jogalkotás a nemzetállamnak a 19. század második felében történt megteremtése óta a francia államnemzeti jogfelfogást követte, amely az állampolgárság fogalmát „a vérség elvén” határozta meg. A román állam emellett aktív nemzeti politikát követett azzal, hogy a szomszédos országokban élő románok számára az állampolgárság privilegizált megszerzését tette lehetővé, kiiktatva a honosítási stádiumát.
1989 után a politikai rendszer demokratizálódása jelentős hatást gyakorolt a román állampolgársági törvénykezésre is, elősegítve a román nemzeti közösséghez tartozás kritériumainak újradefiniálását – véli Constantin Iordachi történész. Az 1991 márciusában elfogadott, A román állampolgárságról szóló törvény szerint román állampolgárságot a következő módokon lehet szerezni: román szülőtől való származással, román állampolgár általi örökbefogadással, repatriációval, honosítással.
Ami a repatriációt illeti, a törvény 8. és 37. cikkelye kimondja, hogy „azok a személyek, akik elvesztették román állampolgárságukat, valamint leszármazottaik, kérelmezéssel visszanyerhetik azt, még abban az esetben is, ha rendelkeznek más állampolgársággal, és állandó lakóhelyüket nem helyezik át Romániába”.
A liberális szellemű törvény megalkotói lehetővé kívánták tenni a volt román állampolgárok számára, hogy kérelem alapján visszakaphassák elvesztett állampolgársági jogaikat. A törvény fő haszonélvezői a korábbi Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság, illetve Észak-Bukovina és Dél-Besszarábia lakosai voltak. Az 1940-es szovjet megszállást követően a Bukovinában és Besszarábiában lakókat megfosztották román állampolgárságuktól, és az 1991-es törvény éppen azt célozta, hogy visszakaphassák azt. Az 1991-es állampolgársági törvényből kiolvasható az is, hogy alkotói a kettős állampolgárságot a két, politikai határok által elválasztott országban lakó románok egyetlen politikai közösségbe való összefogásának eszközeként fogták fel, illetve egy újabb előkészítő lépésként Románia és Moldova szorosabb, esetleg egyesüléshez vezető együttműködéséhez. Moldova állampolgársági törvénye egy fontos ponton eltért a román állampolgársági törvénytől: a Moldovai Köztársaság állampolgárai valamely más állam állampolgárai csak a Moldovai Köztársaság által megkötött nemzetközi megállapodás megléte esetén lehetnek. Mivel Romániával nem kötöttek ilyen tartalmú megállapodást, a kettős román–moldovai állampolgársággal rendelkezők megsértik a Moldovai Köztársaság törvényeit. Ennek következménye is, hogy a korábban mindkét ország politikai elitje által elfogadott formula a két testvéri állam hamarosan két szomszédos állammá minősült.
Rövid idő alatt kiderült, hogy a kettős állampolgárság nem segíti elő Románia és Moldova közeledésének ügyét. A kettős állampolgárság lehetősége a moldovai értelmiség és politikusok számára a menekülési lehetőséget kínálta a gazdasági válsággal küszködő országból. A román állampolgárságért folyamodott egyszerű moldovai emberek többségét anyagi megfontolások vezérelték.
A román állampolgársági kérelmek száma 2002 januárjában rekordszintre ugrott: ekkortól vált lehetővé a román állampolgárok számára a vízummentes utazás a schengeni határokon belül. A román kormány, szembesülve az állampolgársági kérelmek óriási számával, 2002. január 15-én úgy döntött, megváltoztatja a külföldön élő korábbi állampolgárok kedvezményes és gyors honosítási eljárásának gyakorlatát.
Idén azonban ismét az eljárás gyorsításáról és akadálymentesítéséről határozott. A szentimentalista szemlélet legyőzte a pragmatikus szemléletet. És az is kiderült, az Európai Unió elnézi Romániának azt, amit Magyarország az EU ellenlépéseitől tartva nem mert megtenni. Amiről – a kettős állampolgárság moldovai hatásait látva – kijelenthetjük: szerencsénkre. Hozzájárultak ezzel az erdélyi magyar identitás erősödéséhez.
