Állambiztonsági kérdéssé válhat Romániában a székelyföldi magyar–roma konfliktus, miután több roma jogvédő szervezet kérte, hogy karhatalmi felügyelet alatt biztosítsák a Hargita megyei romák visszatérését otthonaikba.
Csíkszentkirályon, a Csíkszeredától öt kilométerre fekvő faluban tört ki hetekkel ezelőtt a konfliktus. Egy roma fiatalember és egy székely atyafi a kocsmában összeszólalkoztak. Hogy ki ütött először, azt nem lehet tudni, csak azt, hogy a fiú szúrt. Szerencsére nem halálosan. A roma fiatalt a rendőrök másnap elvitték, a törvénybírók még aznap kiengedték, mert úgy ítélték meg, hogy nem jelent veszélyt a környezetére. A csíkszentkirályiak azt mondják, az háborította fel őket, hogy a fiú úgy sétált a faluban, mintha mi sem történt volna. A falusiaknak aztán eszükbe jutott a megdézsmált termény, a kirámolt lakások, csűrök. A bűncselekményeket a romák számlájára írják. A falusiak összeverődtek, fenyegetően elindultak a roma tanyák irányában, s miközben azt kiabálták, követelik, hogy a rendőrség őrizze meg a rendet, felgyújtottak egy putrit, agyonütöttek egy lovat.
A falut másnap megszállták a csendőrök. A bukaresti romavédő szervezetek pedig Csíkszeredában, a megyeközpontban tüntetést szerveztek. Követelték a romák jogainak tiszteletben tartását, de egyúttal tüntettek a székelyföldi autonómia ellen is, mert szerintük annak megvalósulása esetén tovább romlana a romák helyzete.
A roma szervezetek nem álltak meg itt, a nemzetbiztonsági kérdésekkel foglalkozó Legfelső Védelmi Tanácshoz (LVT) fordultak. Levelüket, amelyben kérik, hogy a rendőrség védelmét élvezve a csíkszentkirályi romák térhessenek haza házaikba, elküldték Traian Băsescu államfőhöz, valamint a parlament két házának elnökeihez is.
A feljelentők azt állítják, hogy a Hargita megyei Csíkszentmártonban és Csíkszentkirályon kirobbant konfliktusok során a magyarok 170 cigányt – köztük nőket és gyerekeket – üldöztek el otthonukból. A magyar többségű helyi önkormányzatok vezetői többször is cáfolták ezt az állítást. Hiába. A jogvédők azt szeretnék elérni, hogy az LVT nyilvánosan ítélje el az etnikai alapú diszkriminációt, a rasszista magyarokat, az elüldözöttek számára pedig a nemzetközi jogrendnek megfelelően létesítsenek menekülttáborokat, amelyek működtetését az ENSZ emberi jogi illetékesei ellenőrizzék.
A roma érdekvédelmi szervezetek szerint azért van szükség gyors, határozott és főként karhatalmi beavatkozásra, mert szerintük érezhetően nő a feszültség a Székelyföldön a romák és a magyarok közt.
Hargita Megye Tanácsa tagadja, hogy etnikai konfliktusról lenne szó, azt állítják, hogy valójában csak szociális jellegű nézeteltérésről van szó, amely az ország bármely más településén is kirobbanhatott volna, függetlenül a résztvevők etnikai hovatartozásától. A dokumentum szerint a megyei önkormányzat segített a helyi hatóságoknak a konfliktus kezelésében, és több találkozót és tárgyalást is kezdeményezett az ügyben az érintett, illetve a hasonló helyzetben lévő települések elöljáróival.
A roma jogvédők eddigi lépéseikkel azt bizonyították, hogy nem a fokost kívánják elásni, nem a magyarok és romák közti, valójában még szociális konfliktusokat kívánják orvosolni, hanem a hatalom kegyét keresik azzal, hogy elássák az erdélyi magyarokat, rasszistáknak és kirekesztőknek bélyegzik meg és akkorává kívánják növeszteni az ellentéteket, ami már ENSZ-megfigyelők jelenlétét tenné szükségessé a térségben. Eckstein-Kovács Péter, Traian Băsescu államfő kisebbségi tanácsadója is úgy nyilatkozott, hogy a roma jogvédők lépése eltúlzott.
Tény, hogy az elszegényedett székely lakossággal együtt lakó, nyomorban élő romák problémáira sem uniós, sem országos, sem helyi szinten nem sikerült körvonalazni a lehetséges megoldást.
