Lehet-e egy lapon említeni a kiszolgáltatott népéért aggódó írót és a gátlástalan katonát, aki saját népének fegyvertelen fiataljai ellen ad tűzparancsot? Lehet-e kompromisszumot kötni azokkal, akik felajánlják, Sütő András szobráért cserébe bólintson rá a magyar érdekvédelmi szervezet városi tanácsosainak serege, legyen Marosvásárhelyen Ştefan Guşă tábornoknak is szobra? A kérdésre a válasz egyértelműen: NEM!
Sohasem volt ez senki számára dilemma Erdélyben. Kivéve a marosvásárhelyi városi tanács RMDSZ-es tagjait. Akik megkötötték az alkut a Demokrata Liberális Párttal. Bizonyára úgy értékelték, hogy számunkra, magyarok számára is kifizetődő kompromisszumra jutnak. A magyaroknak lesz Sütő-, a románoknak Guşă-szobruk, s az már igazán apróság, hogy utóbbit arra a piedesztálra helyeznék, amelyen korábban a fasiszta Ion Antonescu tábornok mellszobra állt.
Csakhogy a dolog nem olyan egyszerű. Nem lehet ugyanis egymás mellé állítani a Szekuritáté által megvakított, magyar népét féltő, a magyar–román megbékélést hirdető Sütő András szobrát és a tömeggyilkos kommunista emlékművét.
Az nem érv, amit a marosvásárhelyi tanácsi RMDSZ-frakció vezetője, Benedek István állít, hogy mivel nincs a körükben történész, nem tudhatták, ki volt Ştefan Guşă. Az sem, hogy a rendszerváltás óta elfogadott gyakorlat, egyszerre egy magyar és egy román személyiség emlékére javasolnak szoborállítást a vegyes lakosságú településeken. Az meg egyenesen kínos, hogy az egykori főtisztet javasoló román alkupartner jóhiszeműségét feltételezték…
Ştefan Guşă tábornok húsz évvel ezelőtti szerepéről illene tudnia annak a politikusnak, aki éppen a rendszerváltásnak köszönhetően ülhet a polgármesteri hivatal bársonyszékében. Kellene tudnia, hogy Guşă a diktátor Nicolae Ceauşescu hű kiszolgálója volt, aki saját népét is elárulta, hiszen 1989 decemberében a temesvári tüntetők közé lövetett.
„Megengedhetetlen, hogy egyszerre emlékezzünk gyilkosokra és áldozatokra!” – mondja Smaranda Enache, a marosvásárhelyi Pro Európa Liga elnöke, aki cinikus gesztusnak érzi, és tiltakozik Ştefan Guşă tábornok rehabilitálása ellen. Smaranda Enache szerint a tábornok szobrának a román hadsereg egyik katonai egysége közelében való elhelyezése merénylet a hadsereg becsülete ellen, mert így a mai honvédőket a Ceauşescu-féle elveket valló katonaság egyenes utódjának tüntetjük fel. A tábornok rehabilitálási kampánya mögött a Szekuritáté és más okkult erők állnak – figyelmeztet a Pro Európa Liga. A liga úgy véli, hogy Dorin Florea PD-L-es polgármester kezdeményezése, miután éveken át támogatta Ion Antonescu marsall rehabilitálását, ékes bizonyítéka a jelenlegi hatalom kétarcúságának. „Miközben Románia elnöke elítéli a kommunizmust és a forradalmárszervezetek kérésére követeli a forradalom dossziéinak a megoldását, egy olyan tábornok kultuszát kezdeményezi pártja, aki direkt módon részt vett az 1989 decemberében a szabadságért harcolók leverésében.”
Ennek a kultusznak a felélesztéséhez járultak hozzá az RMDSZ marosvásárhelyi tanácsosai. Az RMDSZ országos ügyvezető elnöke, Kelemen Hunor okkal kérte, mondjanak le!
A Magyar Polgári Párt Maros megyei elnöke, Tőkés András is Kelemen Hunor véleményét osztja. „Sütő András egyike volt azoknak, akik azért küzdöttek, hogy az országot ne egy posztkommunista diktatúra vezesse. Sütő András és Ştefan Guşă a barikád két ellentétes oldalán állt. Az egyik a hóhér, a másik pedig az áldozat. Egyik a védtelen polgár, a másik a fölfegyverzett megtorló. Egyik a jövőért, a másik a múltért harcolt. Egyik a szabad, független, európai Romániáért küzdött, a másik a kommunista diktatúráért. Mi, józan magyarok tudjuk, nem lehet vállalni mindkettőjüket, nem gyalázhatják meg egymás mellé állításukkal Sütő András emlékét” – áll az MPP közleményében.
Talán most már a boltoló marosvásárhelyi magyar tanácsosok is tudják, elbotlottak!
