(Léphaft Pál)
Érdemi politikai és világnézeti vitákat nélkülöző kampány után vasárnap Romániában megtartják az elnökválasztás első fordulóját, amelynek kimenetelét a nagyfokú lakossági érdektelenség miatt nehéz megjósolni. A döntő forduló két helyére három jelölt az esélyes. A jelenlegi elnököt, Traian Băsescut a kisvárosok, a liberális jelöltet, Crin Antonescut a nagyvárosok, a szociáldemokrata Mircea Geoanát a falu lakossága támogatja. Hogy hol lesz nagyobb arányú a részvétel, ma még senki sem tudja, ezért az esélylatolgatással nem érdemes foglalkozni.
A három román jelölt közül üzenetet az erdélyi magyarság felé csak a jelenlegi államelnök fogalmazott meg. Szóban ő is csak annyit, hogy Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a tusványosi szabadegyetemen azt mondta, a második fordulóban őt, Traian Băsescut támogatná. Az elnök tetteivel viszont mást bizonyított, például megtiltotta Sólyom László magyar köztársasági elnök repülőgépének leszállását a marosvásárhelyi repülőtéren.
A magyar politikai alakulatok közül ezért az első fordulóban Traian Băsescut csupán a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párt támogatja. Gesztusát Antal István RMDSZ-es képviselő az erdélyi összmagyarság ellen irányuló cselekedetnek nevezte: „Remélem, hogy ez az utolsó hideg zuhany végre kinyitja az emberek szemét, és tisztán látják, hogy az MPP országos elnöke nem az egységre, hanem annak megbontására törekedik” – mondta Antal István.
Felmerült a választási kampány előtt egy ötlet Erdélyben: a magyarok ne szavazzanak, abszentizmusukkal – mivel a két szó azonos hanggal kezdődik – tegyenek hitet az autonómia mellett.
A kampányban viszont a személyi, kulturális, területi autonómiáról helyettünk is, a nevünkben is félreérthetetlenül, egyenesen beszélt az egyetlen (milyen pozitív töltete lenne így leírva: a közös) magyar jelölt. Az RMDSZ többször is hangsúlyozta: azért indít saját elnökjelöltet, hogy a szövetség programját hatékonyan nyomatékosíthassák a többség és kisebbség előtt. Kelemen Hunor kampánya nem volt sikertelen. Senki sem érthette félre, amit mondott: kulturális és területi autonómiára van szükség Erdélyben; Romániát mint egy nagyon központosított államot le kell építeni, és a történelmi régiók szerepét növelni kell. Azt próbálta mindenhol elmondani, hogy amit mi kérünk, a régiók autonómiája, a kulturális autonómia, Székelyföld területi autonómiája nem valaki ellen van, attól a többség nem lesz kevesebb, viszont versenyképesebb társadalmat, versenyképesebb közösségeket, versenyképesebb egyéneket eredményezne, mindannyian visszanyernénk a reményt, mi, magyarok pedig a nemzeti identitásunkat illetően sem élnénk bizonytalanságban.
A kampányban Kelemen Hunor néhol már azt tapasztalhatta, hogy a román értelmiség, a gazdasági elit is érzi, nem jó, hogyha mindenben Bukarest diktál, mert lehet, hogy a miniszter azt sem tudja, hol fekszik az a település, de meg akarja szabni, hogy annak mire van szüksége.
Fontos az is, amit az RMDSZ elnökjelöltje a negatív államról mindenki számára érthetően megfogalmazott: a politikában (amely Platón óta a közjó megvalósításának eszköze) elsőbbsége van az egyénnek, a családnak, a közösségnek, és csak ezután következhet az állam.
Talán ennél a gondolatnál is előremutatóbb, hogy a bánsági kisebbségi szervezetek képviselői is támogatják az RMDSZ jelöltjét, mert ő az egyetlen, akinek üzenete van valamennyi kisebbségi közösséghez, és ő az, aki programjába foglalta a kulturális autonómiát, a kisebbségi intézmények, elsősorban az anyanyelvű iskolák védelmét.
Kelemen Hunor komoly és konok kampányának eredménye, hogy megváltoztatta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács álláspontját. Az EMNT előbb csak azt vállalta, hogy nem támadja az RMDSZ jelöltjét, végül Tőkés László elnök kijelentette, támogatja Kelemen Hunort, mert programjába iktatta az EMNT célkitűzéseit.
A demokratikus kisebbségi törekvéseket egyesítő, megjelenítő kampány végére kiderült, nem a távolmaradás a legjobb módszer igényeink, erőnk kifejezésére, hanem éppen a részvétel a szavazáson. Az erdélyi magyarok, akik annyiszor voltak kénytelenek valami ellen állni, most végre valaki mellé állhatnak.
A második fordulóban aztán újra bekövetkezhet a kiábrándító helyzet: kérdezhetjük egymástól, mit ér a választójog, ha egyik jelölt rosszabb, mint a másik…
