Az egykori Bolyai Egyetem
Filmvetítésre hívta Brüsszelben európai parlamenti kollégáit Sógor Csaba RMDSZ-es és Gál Kinga fideszes EP-képviselő. A két európai néppárti képviselő célja az volt, hogy ismertesse a Bolyai Egyetem beolvasztásának és elsorvasztásának történetét.
Páskándiné Sebők Anna Memento 1959 című emlékfilmjének levetítése előtti bevezetőjében Sógor Csaba elmondta: 50 éve több ezer ember sorsa fordult tragédiába, mert a kommunista rendszer nyomására 1959. február 22-én Kolozsvár magyar, illetve román egyetemeit kényszerűen egyesítették.
„A Bolyai Egyetem azért lett, hogy ne legyen” – mondta korábban Aniszi Kálmán filozófus, esztéta. Az 1947. február 10-i párizsi békeszerződés aláírásához Romániának szüksége volt a magyar egyetem létrehozására. Erdély Romániához csatolásának ugyanis feltétele volt az, hogy Románia demokratikus állam lesz, amely biztosítja a kisebbségi jogokat is. Az erdélyi magyar egyetem megalapítása nemzetközi nyomásra történt, ám ügyét a román hatalom már kezdettől fogva úgy kezelte, hogy azt később megszünteti.
1945. június 1-jén, román törvényrendelet alapján létesült a kolozsvári Magyar Tannyelvű Állami Tudományegyetem, amely az év december 11-én a Bolyai Tudományegyetem nevet kapta. Bölcsészettudományi, jogi, közgazdasági, orvosi és természettudományi karokkal rendelkezett.
Román részről nem fogadták el a magyar egyetem jogfolytonosságát, noha a magyar nyelvű felsőoktatás 1872-ben kezdődött a kincses városban, így új egyetem létesítéséről beszéltek. A Bolyai Egyetem tanárait végig komoly politikai nyomásnak vetették alá, 1949-ben például letartóztatták az egyetem első és második rektorát, Csőgör Lajost és Balogh Edgárt.
Az 1956-os magyarországi forradalom nyomán több tanárt és számos diákot zártak ki, ítéltek el 10 és 20 év közötti börtönre és kényszermunkára. Az indok: a magyar forradalommal szimpatizáltak. A cél: az erdélyi magyarság megfélemlítése, az egyetem felszámolásának előkészítése.
A Bolyai Tudományegyetem felszámolását több tényező segítette elő. 1958. január 7-én meghalt Petru Groza, aki a magyar egyetem alapítója volt. Szintén 1958-ban kivonták a szovjet csapatokat Romániából. Ugyanabban az évben februári látogatásán a magyar párt- és kormánydelegáció vezetőjeként Kádár János megdicsérte Bukarest nemzetiségi politikáját. Ebből a román pártvezetés azt a következtetést vonta le, hogy Budapestet már nem érdekli az erdélyi magyarság sorsa.
1959. február 19–22-én tartották meg Bukarestben a Diákegyesületek Szövetségének II. országos konferenciáját, amelyen jelen volt a pártvezetés és a kormány több tagja is, élén Gheorghe Gheorghiu-Dej főtitkárral. A találkozón Kacsó Magda bolyais diák kérte, hogy a különböző szakos magyar és román diákok együtt tanulhassanak. Végleg eldőlt ekkor, hogy a párt elhatározására, a „diákság kérésére” egyesítik a Bolyai és Babeş egyetemet, azaz az önálló magyar egyetemet megszüntetik. Ebben Nicolae Ceauşescu, a későbbi diktátor és Ion Iliescu, az 1989-es rendszerváltás főszereplője, akkor a Diákegyesületek Szövetségének elnöke jelentős szerepet játszott. Ion Iliescu az egyetemisták körében fellelhető nacionalizmusra figyelmeztetett, természetesen a magyar fiatalok irredentizmusára utalt, mintegy alátámasztva az összeolvasztás szükségességét.
A Bolyai Egyetem megszüntetését az erdélyi magyarság nagy része elkeseredéssel fogadta. Számos magyar egyetemi tanár, köztük Szabédi László költő, a magyar irodalom professzora, Csendes Zoltán és Nagy Lajos prorektor öngyilkos lett. A Babeş–Bolyai Egyetemen természetesen fokozatosan elsorvasztották a magyar nyelvű oktatást. A diktatúra bukása után létesülhettek újra magyar tannyelvű csoportok. Máig sincs azonban önálló állami magyar egyetem Erdélyben.
