Megítélése ellentmondásos
Lezárult egy korszak Románia történelmében – állítják a politikai elemzők – azzal, hogy bejelentette visszavonulását a szerdán nyolcvanadik életévét betöltő Ion Iliescu. Iliescu nevéhez fűződik Ceauşescu megbuktatása és kivégzése, de a marosvásárhelyi véres március és a bukaresti bányászjárások is. Előbbinek a magyarok, utóbbinak az értelmiségiek estek áldozatául.
Az egyesek által napcsalogató demokratának, mások által felvilágosult bolseviknek, ismét mások által kágébés rongynak becézett Iliescu az általa alapított Szociáldemokrata Párt rendkívüli kongresszusa előtt, még februárban jelentette be: szakít az aktív politizálással, semmilyen tisztséget nem vállal. Ugyan az SZDP tisztújító kongresszusa rácáfolni látszik erre – hiszen ha a tiszteletbeli elnök valóban nem is jelöltette magát semmilyen pártfunkcióra, személyisége, gondolkodása azonban mindvégig rányomta bélyegét a rendezvényre. Sőt az általa támogatott ügyész, Victor Ponta lett az új pártelnök, a négy évvel ezelőtt Iliescut megbuktató Mircea Geoana csúfos vereséget szenvedett. Nos, ennek ellenére a politikai elemzők, a jobboldaliak és az Iliescu módszereit hevesen bírálók is elismerik, visszavonulásával valami véget ért a romániai politikai életben. Ha egyéb nem, hát az, hogy távozott az egyetlen olyan román politikus, akinek volt egyénisége, karizmája és politikai meggyőződése. Ion Iliescuval rengeteg mindenben nem lehetett egyetérteni, az viszont tény, hogy hitt az általa vallott elvekben. Hitt a közvagyon magántulajdon-felettiségében, abban, hogy a pozitív megkülönböztetés szakadáshoz vezet, abban, hogy a kisebbségek kollektív jogai veszélyeztetik az egységes állam eszméjét. De az, hogy Ion Iliescu mindvégig meggyőződéses baloldali politikus maradt, a jelenlegi romániai viszonyok közepette már önmagában hatalmas fegyvertény.
Ion Iliescunak a román politológusok leginkább azt róják fel, hogy voltaképpen nem volt bátorsága végrehajtani az alapvető gazdasági és társadalmi reformokat, hogy félt a kapitalizmustól, mindvégig az utópisztikus emberarcú szocializmus volt az eszményképe, ami visszavetette Romániát a fejlődésben, és ennek következménye most az, hogy az ország az utolsók között kullog Európában.
Elnöksége idején Románia lemaradt a volt kommunista blokk többi államától, az ország busás erőforrásait az elavult ipar fenntartására pazarolta a gazdaság korszerűsítése és szerkezetváltása helyett. Iliescu döntő szerepet játszott abban, hogy Romániában megkésve indult el a magánosítás, még mindig tart és véget nem érőnek tűnik a tulajdon visszaszolgáltatása, ami miatt a külföldi tőke éveken át idegenkedett az országtól.
Rajongói – mert hívei legalább annyian vannak, mint ellenségei – arra figyelmeztetnek: az ő elnöki mandátuma alatt csatlakozott Romániai a NATO-hoz, illetve az uniós csatlakozási tárgyalások is az ő ideje alatt zárultak le, pozitív eredménnyel.
Hibái és érdemei mellett vannak bűnei is. Legnagyobb talán az, hogy máig nem tudjuk, kik voltak a gyilkosok 1989 decemberében, kik robbantották ki és vezényelték le a magyarok ellen irányuló marosvásárhelyi támadásokat a fekete március ideje alatt, és kik tüzelték fel a bányászokat, akik csákánnyal, husánggal verték agyba-főbe azokat a bukarestieket, akiknek értelmiségi kinézésük volt. Az Iliescu-korszak húsz esztendeig tartott. Sokan nyugtalankodnak: vagy tart továbbra is?!
