Románia idei költségvetését a két kormányzó párt a jelenlegi válság és a biztos jövő büdzséjének tartja. Az ellenzék viszont úgy véli, valójában pánikköltségvetést fogadott el a törvényhozási többség, amelyből nem a jövő, csupán a múlt be nem tartott ígéretei olvashatóak ki. Az RMDSZ-képviselő Kerekes Károly a kormánykoalíció pártjait egyenesen következetlenséggel vádolta: a novemberi választási kampányban ígéretet tettek, hogy emelik a nyugdíjakat, csökkentik a vállalkozók, illetve a munkaerő adóterheit, ám nem tartják be a nyugdíjtörvény előírásait, és a társadalombiztosítási hozzájárulást 3,3 százalékponttal emelik, ami többletterhet jelent a munkáltató számára és megkönnyíti az adócsalást.
Az idei költségvetésről a legpontosabb véleményt a legilletékesebb, maga a pénzügyminiszter, Gheorghe Pogea mondta: „Gyors kiegészítésre szorul!” Azaz, mivel az államkassza bevételei januárban és februárban csökkentek, ezért lefaragnak az állami támogatásokból. Ez azért rossz hír, mert a helyzet kísértetiesen hasonlít az 1929-es év Amerikájára.
Megjósolható, hogy a megtermelt érték egy része nyomtalanul eltűnik, sokan elveszítik állásukat, ha a bankok érvényesítik a jelzáloghiteleket, számos család marad otthon nélkül. 1929-ben az állástalanság és a jövedelemvesztés rettenetes valóságával szemben a közgazdaságtan sem tudott semmit felajánlani. Ekkor jelentette meg A foglalkoztatottság általános elméletét Joh Maynard Keynes, az agyafúrt üzlet- és pénzember, amelyben leírja: a piacgazdaságban nincs olyan önkorrekciós vonás, amely a kapitalizmust állandó növekedésben tartaná. Ha semmi nincs, ami automatikusan gondoskodna a tőkefelhalmozásról, a gazdasági növekedés ösztönzésére egyetlen forrás létezik: a kormányzat! Az összeomlás küszöbén megnő a kormányzat szerepe a gazdaság működőképességének helyreállításában.
Hogy milyen szerepet vállal a román kormány a gazdaság élénkítésében, azt nem a nyilatkozataiból, hanem a költségvetés szerkezetéből lehet kiolvasni. Ami a gyorsan kiegészítésre szoruló büdzsé áttanulmányozása során szembetűnik: a pánik és a tanácstalanság. A kiadások drasztikus csökkentése, az adóterhek növelése pedig a gazdasági növekedés idején lett volna időszerű: akkumulálni tőkeínséges időkre. Az elfogadott költségvetés elmélyíti a válságot, több lesz a munkanélküli, kialakul a körbetartozás káros jelensége. A nehéz örökség miatti válság emlegetése pedig problémafelvetés helyett önbeteljesítő jóslattá válik.
Két évig, 2007-ben és 2008-ban kezdte ízlelgetni a romániai lakosság a nyugati jóléti társadalom mézesmadzagját, mire a hitelből finanszírozott jóléti társadalomnak Nyugaton is befellegzett. Most a szociális, egészségügyi támogatások csökkenésére, a kultúra és az oktatás elhanyagolására lehet ismét számítani Romániában. Elemzők szerint a válság a nacionalista pártok támogatottságát is jelentősen növelheti.
