Talán őszintén beszélt
Számos demokráciaellenes megnyilvánulása volt Traian Băsescunak első mandátuma idején, de főleg a végén. Újraválasztását követően a magatartása megváltozott. Diszkrétebb lett, párbeszédre hajló és nyilatkozataiban is megfontoltabb, vagy legalábbis kevésbé szélsőséges. A héten két esemény is történt, amelyben az elnök (és az Elnöki Hivatal) igazolta, hogy felelősséget vállal a kisebbségek, illetve a határon túli románok iránt.
(E kettős felelősség sokak szerint összefügg!) Egyelőre a kinyilatkoztatások szintjén marad a vállalás, de ha a kinyújtott kezet a romániai magyarok és a moldovaiak elfogadják, Románia valóban példaértékűen rendezheti viszonyát kisebbségeivel és határon túli nemzeti közösségeivel is. A példa nem csupán Szlovákia, Ukrajna, Magyarország számára lehet követendő, hanem Franciaország és a Strasbourgból irányított Európai Unió számára is.
Az erdélyi megemlékezéseken megszokásból a március 15-i rendezvényeken a román és a magyar kormányfő üzenetét olvasták fel. Emil Boc udvarias, de üres jókívánságai és Bajnai Gordon önvizsgálatra ösztökélő felvetése – „az emlékezés az 1848-as eseményekre lehetőség arra, hogy minden magyar megpróbálja megkeresni és megadni saját válaszait identitásának legalapvetőbb kérdéseire, függetlenül attól, hogy Magyarországon vagy a világ más pontján ünnepli március 15-ét” – mellett szinte elsikkadtak Traian Băsescu gondolatai, noha azok egyaránt szóltak a romániai magyarokhoz és románokhoz is. Utóbbiak közül talán egyre többen megértik majd, hogy úgy van, amint az elnök mondja: „Március 15-e a világ magyarságának ünnepe, amely ugyanolyan felemelő pillanat, akárcsak Románia nemzeti ünnepe minden román számára, bárhol is éljen a világon.”
Talán elhihetjük, hogy őszintén beszél Traian Băsescu, amikor így szólít meg: „Kedves magyar polgártársaim! Megértem és tisztelem azt a büszkeséget, amely ezen a különleges napon betölti önöket, és ebben együtt vagyok önökkel. A történelem során a magyarság bebizonyította, hogy képes küzdeni a szabadságért. Megtette ezt 1956-ban is, amikor Közép- és Kelet-Európának irányt mutatva szembefordult a kommunista rendszerrel, és megtette ezt 1989 decemberében is azáltal, hogy részt vett Romániában a kommunista diktatúra ledöntésében.”
Még fontosabb az államfő hármas identitásról szóló vélekedése: „A jelenlegi helyzetben, amikor Románia és Magyarország ugyanannak az európai családnak a tagjai, amelyben közös cél az állam modernizációja és jóléte, sokkal egyszerűbbé és természetesebbé vált, mint bármikor a történelem során, felvállalni azt a hármas identitást és büszkeséget, hogy valaki egyszerre magyar nemzetiségű, román állampolgár és ugyanakkor európai állampolgár.”
Fontos a román államfő által felállított sorrend: 1.magyar nemzetiségű, 2.román állampolgárságú, 3.európai! Ez a hovatartozás számos romániai magyarban még csorbult, noha az erdélyi magyarság jövője ennek az összetett és bonyolult identitásnak a felvállalásán múlik.
A másik băsescui gesztus: Moldova Köztársaság támogatása. Kihelyezett kormányülést tartottak szerdán Iasiban, vagy ahogy Mikes Kelemen nevezte: Jászvásáron. Az egyik napirendi pont arról szólt, hogy Románia 100millió eurós segélyt nyújt a románok, oroszok és gagócok lakta szomszédos országnak. Vannak a románok között is sokan, akik azt kérdezik: miért is dobunk ki éppen most, válság idején ennyi pénzt? Válaszolnak is rá: azért, mert nekünk kell megfizetnünk Traian Băsescu nagyvonalú választási ígéreteit. Az államfő legutóbbi kisinyovi látogatásán vissza nem térítendő támogatást és európai útlevelet ígért Pruton túli testvéreinek. Az elnök bírálói a testvér kifejezést annyira pejoratívan használják, mint fél évtizeddel korábban az erdélyi testvérek szóösszetételt a 23millió romántól rettegő magyarországiak.
A valóság az, hogy ez a 100millió amúgy nem segítene Romániának kilábalni a válságból, a két szomszédos ország jó viszonya, az együttműködés viszont lehetőséget teremthet egy hosszú távon megtérülő gazdasági együttműködésre.
