Jelentős átalakuláson ment át az utóbbi hónapokban a magyar felsőoktatási rendszer: változott az egyetemre, főiskolára való bejutáshoz szükséges pontszámítás, változtak a ponthatárok, és módosult az államilag támogatott, illetve önköltséges helyek elosztása is. A felvételi jelentkezési határidőt a jogszabályok decemberi változtatását követően a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkársága február 24-éig meghosszabbította. Az első konkrét adatok lassan beérkeznek, de még mindig nem lehet pontosan felmérni, hogyan reagáltak a diákok a változtatásokra. Valószínű azonban, hogy a jövő évi felvételi rendszer nem fog eltérni az ideitől. Érdemes tehát alaposabban körüljárni, milyen követelmények elé állítja a határon túli magyar diákokat az új szabályozás, s milyen lehetőségeket kínál számukra, ha tovább akarnak tanulni. Megkerestük Gyetvai Árpádot, az Oktatásért Felelős Államtitkárság Külhoni Magyarok Osztályának vezetőjét és munkatársát, Benked Lászlót, hogy a Magyar Szó olvasóit is tájékoztassák a változásokról.
– Nem szűkültek, de jelentős mértékben átalakultak a felsőoktatás feltételei. Bevezettük az állami ösztöndíjas, a részösztöndíjas és az önköltséges képzés fogalmát. Sokszor mondják, hogy szűkültek a lehetőségek, én azonban ezt nem tartom helyes megfogalmazásnak – szögezte le a beszélgetés kezdetén Gyetvai Árpád.
Az alaphelyzetet, hogy mit kell tennie egy vajdasági magyar diáknak, ha valamely magyar felsőoktatási intézménybe szeretne iratkozni, Benked László vázolta fel:
– Minden felvételizőnek, így a határon túlinak is, az Oktatási Hivatal által lefolytatott felvételi eljárásban kell részt vennie. Az erre vonatkozó információk megtalálhatóak a Felsőoktatási Felvételi Tájékoztatóban, vagy a www.felvi.hu honlapon. A felvételi jelentkezés határidőt a határon túli magyar diáknak is be kell tartania. Az érettségi vizsgára a határon túli magyaroknak két lehetősége van. Az egyik az, hogy olyan tárgyakból érettségizik otthon, amelyek alapján Magyarországon számítják ki a felvételi pontokat; ebben az esetben a szülőföldön elért eredményeket lehet figyelembe venni. A másik megoldás, hogy közép- vagy emelt szintű érettségi vizsgát tesz Magyarországon, s ehhez bejelentkezik az Oktatási Hivatal bármely regionális igazgatóságára. A feltételeket a már említett tájékoztató tartalmazza: ebben található meg az is, hogy az adott egyetemi szakokhoz miből kell érettségizni.
Ha mindkét tárgy, amelyből szülőföldjén vizsgázik a diák, megfelel a követelményeknek, akkor annak eredményét elfogadja a magyar felsőoktatási intézmény.
Vannak szakok, amelyek esetében kötelező egy vagy két emelt szintű érettségi, ez utóbbit azonban csak Magyarországon lehet letenni. Ám az emelt szintű vizsgáért járó többletpontokat mindig a diáknak kedvezőbb eljárás szerint számolják ki. Ha például a diák matematikából és történelemből érettségizik otthon, és mindegyikből ötöst kap, akkor az 100+100 pontot jelent. Ha duplázza, máris 400 pontja van. Ha viszont ugyanez a diák Magyarországon érettségizik, s a többletpontokkal együtt a 100 pontot meghaladja az érettségi vizsgája, akkor ezt az eredményt kettőzik meg. Viszont a duplázás miatt érdemes utánaszámolni, hogy mi éri meg jobban, ugyanis a 80 százalék alatt megírt emelt szintű magyarországi érettségi kedvezőtlenebb, mint a szülőföldről hozott százszázalékos középszintű. Megéri tehát kétszer vizsgázni ugyanabból a tárgyból: egyszer Magyarországon, egyszer a szülőföldön. (Duplázásnak nevezzük, ha – valamilyen ok miatt – nem az adott tárgy harmadikos és negyedikes év végi osztályzatát vesszük figyelembe, hanem az érettségin elért százalékos eredményt kétszerezzük meg.)
Arra a kérdésre, hogy a felvételizők státusát befolyásolja-e a magyar állampolgárság megszerzése vagy annak hiánya, beszélgetőtársaink leszögezték: az állampolgárságnak nincs semmilyen hatása az eljárásra. 2008 óta a magyarországi felsőfokú képzésben a határon túliak (amennyiben a felvételi jelentkezési lapon bejelölték ezt a státusukat) a magyar állampolgárokkal azonos elbírálásban részesülnek. Azonban ha valaki nem magyar állampolgár, nem igényelheti tanulmányi költségei fedezéséhez a Diákhitel II. konstrukciót.
– A diákhitel minden magyar állampolgárságú hallgató számára elérhető. Mivel azt bankok folyósítják, szükség van állandó magyarországi lakcímhez az igénylésnél. Ha azonban valaki diákhitelért tud folyamodni, mert állandó lakcíme van Magyarországon, nem számít határon túlinak, és kiesik a kedvezménytörvény hatálya alól. Ennélfogva semmilyen juttatást nem vehet igénybe. A 2001. évi LXII. törvény rendelkezései alapján ugyanis a határon túliak speciális ösztöndíjra, egyéb támogatásra pályázhatnak, utazási kedvezményben részesülnek – magyarázta Benked László.
– Ha az önköltség kifizetése gondot okoz a határon túli magyar hallgatónak, akkor ugyanazt teheti, mint bárki más: saját erőforrásra támaszkodhat, esetleg diákmunkával igyekezhet biztosítani az anyagiakat. Némely uniós államban vannak bizonyos ösztöndíjak az ilyen tanulók számára. Magyarországon pedig – nagyon specifikus helyzetben – a diák kérheti a költségtérítés mérséklését. Ám az általános gyakorlat azt mutatja, hogy az utóbbi években az ilyen mérséklésre nem igazán volt példa – tette hozzá Gyetvai Árpád.
Az Oktatási Hivatal úgy tájékoztatott, hogy az államilag támogatott képzésre bejutó határon túli magyar diáknak a képzési idő felét kell ledolgoznia szülőföldjén. Ennek megerősítésére azonban Gyetvai Árpád nem vállalkozott:
– Elvileg ugyanazt a szerződést kell aláírniuk a magyar és a nem magyar állampolgároknak, akik államilag támogatott képzésben részesülnek. Az elképzelésünk valóban az volt, hogy a külhoni magyar diáknak csak a képzési idő felét kelljen ledolgoznia otthon, de az erre vonatkozó jogszabály még nem tekinthető véglegesnek. A végleges álláspont április végéig alakul ki ebben a kérdésben.
A későbbiekben az Oktatási Hivatal nyilvántartásában a magyar adóhatóság feladata lesz ellenőrizni, hogy a végzett diák ott dolgozza-e le a képzési idő megfelelő részét, ahol arra vállalást tett, s amennyiben annak nem tett eleget, behajtható-e tőle a képzés költsége.
Benked László egy érdekes statisztikai adatra is felhívta a figyelmünket, amely felett valahogy mindig elsiklunk, amikor arról van szó, hogy a külhoni magyar diákok hol kamatoztatják a magyarországi egyetemeken szerzett tudásukat:
– A Vajdaságban nem túl magas a magyar nyelven tanulható felsőoktatási szakok száma. Ettől függetlenül nagyon fontosnak tartjuk a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) által ösztöndíjprogrammal támogatott szülőföldi felsőoktatást. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a vajdasági régióból a magyarországi felsőoktatási képzésbe jelentkező fiataloknak csak 40 százaléka tér vissza szülőföldjére. Igaz, ez még mindig jóval magasabb arány, mint a más régiókból érkezők esetében.
Arra a felvetésre, hogy ezen a statisztikán változtathatna a magyarországi egyetemek vajdasági tagozatainak bővítése, beszélgetőtársaink azt válaszolták: jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetemnek van kihelyezett kertészmérnöki képzése Zentán, folynak egyeztetések az MNT-vel arról, hogy az Óbudai Egyetem segítségével megerősítik a szabadkai tanítóképzőt. A magyar kormánynak ugyanis a szülőföldi felsőoktatási paletta bővítése a célja. Számos egyéb projekten dolgoznak a szakemberek, hogy minél több diák a szülőföldjén válasszon iskolát, ott tanuljon tovább. Annál is inkább szükség van erre, mert az utóbbi években megkétszereződött a magyarországi felsőoktatásba jelentkező vajdaságiak aránya, miközben a demográfiai adatok azt mutatják, hogy csökken az ott élő magyarok lélekszáma.
Ha már statisztikánál tartunk, azt is érdemes megvizsgálni, hogy a vajdasági diákok melyik magyarországi felsőoktatási szakokat részesítik előnyben. Beszélgetőtársaink friss adatokkal egyelőre nem rendelkeznek, de azt mondták: a korábbi elemzések szerint a bölcsészettudományi (elsősorban a nyelvi) szakok voltak a legnépszerűbbek a külhoni hallgatók körében. És a mindig felkapott orvosképzés mellett sokan iratkoztak jogi karokra, illetve gazdasági képzésre is. A határon túliak jelentkezési hajlandósága és a magyarországi preferenciák között tehát nem mutathatóak ki szignifikáns különbségek.
