A Magyar Polgári Párt első kongresszusát nagy várakozás előzte meg Erdélyben, főként a Székelyföldön. Sokan vélték úgy – és joggal –, hogy sorsdöntő lépés előtt áll az egy éve bejegyzett, az RMDSZ-szel szemben szándéka szerint alternatívát kínáló alakulat. „Dönteniük kell a párt eminenseinek, hogy mit akarnak – írta az RMDSZ külső ellenzékét mindig is támogató Háromszék című lapban Gazda József író –, hogy Szász Jenő árnyékpártjának akarnak-e maradni, vagy felvállalják azt, amiért melléjük állt az ország magyarságának nemzetben gondolkodó, de az RMDSZ megalkuvó, mondhatjuk azt is: kétkulacsos politikája miatt kiábrándult, elcsüggedett része.”
Gazda József bevallotta: mint a megváltást, úgy várta a politikai porondon egy olyan erő létrejöttét, amely nemzetben gondolkodik, amely nem megélhetési politikusokat, saját érdeküket képviselő, gyenge embereket vonultat fel a küzdőtéren, hanem olyanokat, akik Petőfivel vallják: ,,Hadd vesszen el az élet, ha a becsület marad!”, akik mindenek elé helyezik a közösség érdekét, s ha kell, tényleg vállalnak mindent érte.
Ám a kongresszuson Szász Jenő, akiben hajdan annyian és annyira bíztak, azt bizonyította be, hogy jobban szereti a hatalmat, mint amennyire tiszteli a demokrácia szabályait. A kongresszus kezdetén javasolta, hogy ne csupán a 144 küldött, hanem a 289 meghívott is dönthessen a párt jövőjéről, s ezt a fura ötletet éppen a meghívottakkal szavaztatta meg. Szász Jenő belső ellenzéke erre kivonult.
Gergely Balázs, az MPP kolozsvári elnöke kijelentette: Nem kívánok részese lenni egy olyan bohózatnak, amelyet Szász Jenő elnök úr megkomponált nekünk. Innen kezdve én minden MPP-n belüli tisztségemről lemondok. Ha a saját szabályzatunkat nem tudjuk betartani, azt felülírjuk, azzal gyakorlatilag a választás szabadságát sértjük. Ezzel a jelszóval indultunk, úgy gondolom, hogy innentől kezdve felelős tisztségekben nincs mit keresnünk ebben a pártban.”
Szász Jenő ugyan igyekezett elbagatellizálni az esetet, harminc kerékkötő távozásáról beszélt, de a szavazatszámláláskor kiderült: 134-en távoztak a munkálatokról. Ráadásul azoknak a területi szervezeteknek a képviselői, a háromszékiek, a kolozsváriak és a bihariak, akik az elmúlt egy évben értékelhető eredményeket mutattak fel a pártépítésben, illetve a helyhatósági választásokon.
Az ideiglenes elnök Szász Jenőt elnökké választották a teremben maradt támogatói. Az MPP újraválasztott elnöke székfoglaló beszédében üzent az RMDSZ elnökének, Markó Bélának: „A házunk táján minden rendben van.”
Ezt azonban csak közvetlen támogatói gondolják így. Az RMDSZ ellenzékének hangadó értelmiségije, Gazda József azt írja Szász Jenőről: „Ma már, sajnos, a többség bohócnak látja őt, akit önmaga érdekén kívül semmi, de semmi nem érdekel, és annak a képviseletén kívül semmire, de semmire nem is képes. Óriási erőfeszítést fejtett ki azért, hogy el tudja érni, nehogy választás, igazi választás legyen március 14-én. Azaz hogy a párt első kongresszusa ne legyen igazi kongresszus! Mert attól szerfölött fél őurasága. Ugyanő – mert nem tehetségtelen ember, hatalmas kampánya is bizonyítja ezt – ügyet is képviselhetett volna, egységet is szilárdíthatott volna, erősíthetett volna, de bebizonyosodott, az igazi Ügy, a magyar ügy nem az ő ügye. Nem az ő profilja. És ezzel: hitelét elvesztette.”
Az MPP jövője bizonytalan. Egyrészt pártszakadás fenyegeti, mert a kongresszusról kivonult belső ellenzék máris szervezkedik. Másrészt a Tőkés László konkrét támogatását is elveszítette Szász Jenő. Mi több, a népszerű református püspök az RMDSZ listájának élén indul a közelgő európai parlamenti választásokon, így Tőkés László híveinek a szavazatára sem számíthat a megtépázott becsületű MPP.
