Budapesti tudósítónktól
Az egy évszázada, 1912 őszén felavatott szabadkai városházáról, a magyar szecessziós építészet kiemelkedő alkotásáról tartottak tegnap nemzetközi tudományos ülést a budapesti Róth Miksa Emlékházban. A rendezvényen magyarországi és vajdasági történészek, művészettörténészek, építészek emlékeztek meg a városháza tervezőiről, Komor Marcellről és Jakab Dezsőről, illetve mutatták be az évfordulóra kiadott, 350 oldalas, kétnyelvű, Városháza Szabadkán 1912–2012 című kötetet.
Hamvas Levente Péter, az Erzsébetvárosi Összevont Művelődési Központ igazgatója köszöntőjében Márai Sándort idézte meg, aki a Garrenek műve című regényfolyamban arról ír: a Garrenekről azt tartották, művészek, holott soha nem építettek semmit, nem is faragtak, festeni, rajzolni, irodalmi művet alkotni sem tudtak. „Mi volt a Garrenek műve? Márai ezt úgy fogalmazta meg, hogy a Garrenek légkört adtak a városnak. Kívánom, hogy amikor Szabadkáról és a szecesszióról beszélünk, szívjunk magunkba valamit a Garrenek városainak ózondús levegőjéből” – mondta az igazgató.
Ráday Mihály művészettörténész a Városháza Szabadkán 1912–2012 című kötetet méltatva elmondta, régen látott már olyan szép kivitelű kötetet, mint amilyet a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet jelentetett meg. Mesélt Komor Marcell és Jakab Dezső munkásságáról. Ők ketten tervezték ugyanis a kor legjelentősebb magyar szecessziós épületeit, többek között a marosvásárhelyi városházát és kultúrpalotát, a nagyváradi Fekete Sas Szállót, a pozsonyi Vigadót és Zenepalotát, a budapesti Palace Szállót. Szabadkán is több épület látható az általuk megálmodott formában; többek között az ugyancsak szecessziós stílusú zsinagóga és a palicsi fürdőtelep is. Megemlítette, hogy Komor Marcell halálának évfordulója is közeledik; a neves építészt 1944 novemberében ölték meg a nyilasok. A művészettörténész beszélt a Szabadkán tervezett épületbontásokról, az ezt megakadályozni kívánó aláírásgyűjtésről, illetve arról, hogy a városrendezésre vonatkozó döntést egyelőre elhalasztották az illetékesek. „Az, hogy Szabadkán visszatették Mária Terézia és mások nevét az ólmozott üvegablakok alá, hatalmas dolog. Ez azt jelenti, hogy abban a városban elhitték, hogy a közös múlt része ez is. Egymás kultúrájának megbecsülése borzasztóan fontos határon innen és túl. Ebben Szabadkának nagy szerepe van, ahogyan nagy szerepe van Komor Marcell és Jakab Dezső örökségének is” – mondta Ráday.
Vass Géza történész, a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatója a tanácskozáson Szabadka történelméről beszélt, a település nevének első említésétől egészen napjainkig. Stevan Mačković történész, a Szabadkai Történeti Levéltár igazgatója előadásában kiemelte: gyakran mondják, hogy térségünkben túl sok a történelem. „A változások néma tanúja a szabadkai városháza, amelynek a kilátójáról elénk táruló látkép arról tanúskodik, hogy a városközpont képe az eltelt száz év alatt nagyon keveset változott” – mondta. Gordana Vujinović Prćić építész a szabadkai építészet századfordulói fejlődéséről értekezett, Hadik András építészettörténész pedig Komor Marcell és Jakab Dezső életművét méltatta.
Kata Martinović Cvijin művészettörténész Szabadka szecessziós építészetéről tartott előadást, Ninkov Kovacsev Olga művészettörténész pedig a szabadkai városháza művészeti programjának alapelemeiről beszélt.
