Budapesti tudósítónktól
Voltam valahol, valakivel és csináltam valamit – mondta egyszer, megboldogult tinédzserkoromban az egyik barátom, amikor úgy érezte, elengedhetetlen közléskényszere van, ám nem szerette volna pontosítani, hol, kivel és mit csinált. Többnyire ártatlan történések voltak ezek, társaságon kívül állókkal való távoli városrészbe való elmerészkedéseket fedtek az ilyen titokzatos mondatok, olyasmit, amin néhány hónappal később már mindannyian csak gúnyosan mosolyogtunk. A mondat azonban bevésődött az emlékezetbe, néha idézzük, nevetünk egyet, majd komolyabb dolgok felé fordulunk, ahogyan az a komoly felnőttekhez illik.
Az viszont már a magyar politikai közélet furcsa fintora, hogy a titokzatoskodó tinimondat éppen az aktuális kémbotrány kapcsán jutott ismét eszembe. A héten ugyanis először őrizetbe vették, majd szabadlábra helyezték a titkosszolgálatokat egykor miniszterként felügyelő Szilvásy Györgyöt és a Nemzetbiztonsági Hivatal két korábbi főigazgatóját, Galambos Lajost, illetve Laborc Sándort. A dolog már önmagában is pikáns, hiszen ilyen státusú embereket nem szokás letartóztatni, különös zamatot ad viszont az eseménysornak, hogy a katonai ügyészség szinte semmit sem mond az okokról. A sajtónak annyit sikerült kideríteni, hogy a vád államellenes cselekmények elkövetése. Vagyis kémkedés.
TALÁLGATÁSOK IDEJE
A parlament nemzetbiztonsági bizottsága hétfőn zárt ajtók mögött tárgyalta az ügyet, de erről az ülésről sem szivárgott ki semmi, csak annyi, hogy 2089-ig titkosították az elhangzott tájékoztatók tartalmát. Én tehát ebben az életben már nem fogom megtudni, hogy miről is van szó. És nem vagyok egyedül tudatlanságommal.
Innen nyíltak igazán távlatok a találgatásoknak: van, aki szerint a nevezettek az oroszoknak kémkedtek, mások szerint a MOL részvényeit játszották át, ugyancsak az oroszoknak, aztán van olyan iskola, amely szerint az egykori nemzetbiztonsági vezetők vettek részt egy hackertámadás megszervezésében a kormányzati gerincháló és több kormányzati szerv informatikai rendszere ellen. Bizarrabbá az teszi az egészet, hogy még a gyanúsítottak ügyvédei sem mondanak semmit. „Én olyanról még nem hallottam, hogy egy kémet elfognak, aztán szabadon engedik, házi őrizetbe helyezik” – nyilatkozta az ügy kapcsán a Magyar Hírlapnak Bálint László nyugalmazott nemzetbiztonsági alezredes, egykori kémelhárító, aki szerint egy kémet nem szokás és nem volna szabad kiengedni, mert ha valóban ügynök, akkor a megbízója vagy kimenekíti, vagy elteszi láb alól, hogy hallgasson.
Szóval kérdések özöne merül fel, de nem kell megoldáson törni a fejünket, úgysem tudunk meg semmit, hiszen minden válasz államtitkot sértene.
GONDBAN A SZOCIALISTÁK
Legalább ilyen kínos mindaz, ami a héten kezdődött a közmédiában: mintegy félezer embert épít le az Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA), azaz az Magyar Televízió, a Duna TV és a Magyar Rádió összevonásával keletkezett társulás. Az elbocsátottak között vannak ismeretlenek és ismert, népszerű tévések, rádiósok, fiatalok és olyanok, akiknek alig van néhány hetük-hónapjuk a nyugdíjazásig, szakmailag kifogástalanul teljesítők és olyanok is, akik már régóta csak fizetést kapnak, műsort viszont nem. Stumpf András a történtek kapcsán a Heti Válaszban azt írja: nem vitatja el „a médiafőnökség átalakításhoz való jogát”, „még akkor sem, ha a jogi körülmények miatt csoportos létszámleépítésnek kell álcázni azt is, ami nem az”. És hozzáteszi: „Nem fogadom el, hogy mindez csupán racionalizálás, s hogy a most kirúgottak nem dolgoztak, nem jól dolgoztak – láttam a saját szememmel, halottam a fülemmel, hogy ennek ellenkezője volt igaz. Persze hallani fogom nemsokára a változást is”. Ahogyan mindannyian.
De nemcsak a közmédia dolgozói élnek meg kínos napokat: a Századvég június végén készített közvélemény-kutatásának tanúsága szerint átrendeződés jelei érzékelhetők a pártpolitikai térben: az LMP erősödik, az MSZP támogatottsága pedig gyengül a teljes népességben. A Lehet Más a Politika mára több fontos választói csoportban megelőzi a szocialistákat. Persze nőtt a pártszimpátiájukban bizonytalanok aránya is: pillanatnyilag a megkérdezettek 38 százaléka sorolható közéjük. A „listavezető” bizonytalanokat a FIDESZ-KDNP követi, amelynek támogatottsága a teljes népesség körében 33 százalék, míg az MSZP ebben a körben 10 százalékon áll. Az LMP és a Jobbik támogatottsága egyaránt 8 százalék, ami a zöldek esetében növekedést jelent a korábbi hónapokhoz viszonyítva. A biztos szavazó pártválasztók között a kormányzó pártszövetség 54, az MSZP 19 százalékon áll, míg a Jobbikra 14, az LMP-re 10 százalék voksolna. A Századvég egyúttal felhívja a figyelmet arra is, hogy az adatok átrendeződésre utalhatnak a politikai baloldalon, ugyanis az LMP több fontos területi /demográfiai csoportban is átvette az MSZP korábbi pozícióját. Egyértelműen vezet Budapesten és a 40 év alatti korosztályokban a szocialistákkal szemben. A fővárosban a teljes népesség 19 százaléka támogatja az LMP-t, míg a szocialistákra csak 11 százalék voksolna. A 18-29 éves korosztályban az LMP 23, a szocialisták 3 százalékon állnak, 30-39 éves csoport esetében pedig a két mutató 10, illetve 4 százalék. Lehet tehát gondolkodni az MSZP-ben, hogy megéri-e folytatni a belharcokat.
VÉRADÓK ALKONYA
A hét híre azonban mindenképpen az, hogy az illetékesek véget vetnek a „vérturizmusnak”. Illetve az, hogy eddig létezett ez az „utazási kategória”. Eddig ugyanis az volt a szabály, hogy ha valaki az ország egyik végéből elutazott a másikba és a célállomáson elment vért adni, az Országos Vérellátó Szolgálat teljes egészében megtérítette utazási költségeit. Az OVSZ ennek a szabályozásnak hála idén az első három hónap alatt annyi pénzt fizetett ki a véradók utazási költségeire, mint tavaly egész évben. Miután azonban az Index a múlt héten cikket közölt erről az érdekességről, a kormány gyorsan intézkedett: a joghézagot „befoltozó” miniszteri rendelet már hatályba is lépett, s ezentúl nem lehet majd az OVSZ-szel fizettetni a kirándulásokat.
A MÁV és a busztársaság amúgy is szívja az utazók vérét.
