Budapesti tudósítónktól
Összeült hétfőn a parlament, és helyszíne lett két nagy, a médiát is lázban tartó eseménynek: a miniszterelnök országvédelmi tervet hirdetett, a képviselők pedig megvonták Gyurcsány Ferenc ex-kormányfő mentelmi jogát.
Utóbbival egyszerűbb a helyzet: Gyurcsány esetében annyi történt, hogy az ügyészség vádat emelhet ellene a Sukoró-ügyben. A gyanú: hivatali visszaélés. A Velencei-tó melletti Sukorón egy üzletember gigaberuházással kaszinóvárost akart építeni, s erről Gyurcsányt (még kormányfőként) egy hivatalos találkozón tájékoztatta. Az üzletembernek nem volt földje Sukorón, de volt másutt; bizonyos mennyiségű (amúgy hirtelen vett…) gyümölcsöse. Ezt akarta elcserélni arra a földre, ami a kaszinóvároshoz kellett. Csakhogy a becserélt telkek (gyümölcsöskertek) beszámított értéke a vád szerint jóval meghaladta a valóságost, a sukoróié pedig annál jóval alacsonyabb volt, ezért az államot több mint 1,3 milliárd forintos kár érhette volna. (Amúgy nem érte, a Bajnai-kormány polgári pert indított a csere előtti állapot helyreállításáért, hogy bíróság állapítsa meg, jogszerű volt-e az ingatlantranzakció.) Na mármost, Gyurcsány egyik legutolsó intézkedése az volt, hogy a kaszinóváros létrehozását a kormánya kiemelt beruházássá minősítette, s a döntés elsősorban az adminisztratív eljárások felgyorsítását ígérte.
A mentelmi jog megvonása azt jelenti, hogy vádat lehet emelni Gyurcsány ellen. Aztán majd a bíróság dönt. A baloldali média végveszélyt kiált, koncepciós pert és a jogállam összeomlását. A jobboldali meg arra figyelmeztet: várhatóan sok évig elhúzódó per kezdődik majd, amelynek a távoli jövőbe vesző ítélethirdetésekor pénzbírság vagy bírósági figyelmeztetés vagy valami hasonló hangzik el. Aki börtönben akarja látni Gyurcsányt, az ne alapozzon erre az eljárásra!
Az országvédelmi tervvel már nem ilyen egyszerű az ember dolga. Annak ugyanis két olyan pontja van, ami lázban tartja az országot. Az egyik az uzsorások elleni kíméletlen küzdelem, a másik meg a deviza-lakáshitelek maximalizált árfolyamon történő végtörlesztése. Az előbbi esetében a kormányfői bejelentés volt egy cseppet homályos: egyfelől az uzsorások elleni „hajtóvadászat” jól hangzik, de ehhez nem kell feltétlenül módosítani a törvényeket, elég lenne végrehajtani a meglévőeket. Teljesen igaza volt Orbánnak abban, amikor elfogadhatatlannak nevezte, hogy az ország egyes területein bűnbandák élősködnek a legszegényebbeken. Hogy a rászorultak segélyezési rendszerét megváltoztatják, a készpénzt háttérbe szorítják, s a természetbeni juttatások mértékét növelik, az segíthet az uzsora elleni küzdelemben – ha más lépések is lesznek. Viszont hogy mi köze mindehhez a 30 százalékos THM fölötti hitelezésnek, az nem teljesen világos. Egy uzsorás ugyanis nem szab meg teljes hiteldíj-mutatót. Azzal a bankok operálnak. A legrászorultabbak a bankhoz hiába is mennének, egyszerűen nem hitelképesek. (Amúgy ezért élnek meg jól az uzsorások…) A bankok működése viszont jogilag szabályozott, ha azok uzsorakamatra dolgoznak, akkor az állam illetékes szerveinek már minimum lépniük kellett volna.
Szóval van itt egy kis kavarodás. De majd alakul ez.
A végtörlesztési javaslat viszont már nemzetközi port is kavart. Az az elképzelés, hogy a devizában eladósodottak meghatározott, a mainál alacsonyabb, a hitelfelvétel pillanatában érvényesnél viszont magasabb árfolyamon egy összegben, egyszerre visszafizethessék a teljes adósságot, azoknak jelenthet mentőövet, akiknek van több tízezer eurónyi készpénzük. Vagy legalábbis tudnak szerezni ennyit. Márpedig egy átlagember épp azért vesz fel kölcsönt, mert nincs ennyi pénze. A miniszterelnök 150 és 300 ezer közé teszi azoknak a számát, akik élhetnek az egyösszegű végtörlesztés lehetőségével. Azt is mondja, hogy az országot várhatóan megtámadják majd emiatt az európai bíróságon. De úgy látja: ha néhány év múlva olyan ítélet születne, hogy jogtalan, amit a kormány most bevezetni tervez, akkor sem hárulna semmi azokra a devizahitelesekre, akik majd élnek az egyösszegű végtörlesztés lehetőségével, mert akkor a magyar államnak kellene helytállnia. Pletykának nevezte ugyanakkor azokat a sajtóhíreket, amelyek szerint az igazságügyi tárca egyik szakvéleménye szerint jogellenes a tervezett lépés.
Az biztos, hogy már a tervezet ismertetésekor csökkenni kezdett a forint árfolyama, és ez a tendencia azóta is tart. Kérdés, hogy meddig. Mert ha tartós marad a trend, akkor azok, akik nem képesek előhúzni 20–30 ezer eurót (ennyi átlagosan a lakáshitelesek fejenkénti adóssága), bizony, rosszabbul járnak, mert még az eddiginél is magasabb árfolyam mellett kell fizetniük a havi részletet. És ez kínos.
Sokkal kínosabb, mint a bankok felháborodása meg a baloldali média magánjogi szerződések miatti aggodalma.
