2024. július 18., csütörtök

Erőt és összefogást is jelent

A bukovinai székelyek 75 évvel ezelőtti végleges hazatérésére emlékeztek Budapesten

A bukovinai székelyek 75 évvel ezelőtti végleges hazatérésére emlékeztek szombaton Budapesten, a Hagyományok Házában, ahol egész nap bukovinai napot tartottak. Délelőtt a bukovinai népmesék, népdalok és játékok álltak a középpontban, délután könyvvásárt, könyvbemutatót tartottak, és fotókiállítás nyílt a bukovinai székelyekről.

Az esti gálaműsoron Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára mondott köszöntőt, amelyben rámutatott, jól ismerjük a bukovinai székelyek néphagyományait, tájszólásukat, népmese- és népdalkincsüket, táncaikat, mondáikat, hiedelemvilágukat, családfájukat, sőt a nagyobb családok DNS-térképét is, majd hozzátette, a hagyományok őrzésében kiemelkedő jelentősége van a harminc éve létrejött, 45 tagkörrel működő Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének, ami erőt és összefogást is jelent a bukovinai székelyeknek.
„Bár a 20. század a magyarok számára vesztes évszázad volt, de nekünk, mai magyaroknak, minden lehetőségünk adott, és meg kell tennünk mindent, hogy a 21. század egy nyertes évszázad legyen” – fogalmazott Potápi Árpád János, aki emlékeztetett: 1941-ben született döntés a népcsoport visszatelepítéséről Magyarországra, a Bácskába, a Bajmok–Szabadka vonaltól Újvidékig. Ám a visszatérő szerbek és a szövetséges szovjetek elől a népcsoportnak 1944-ben ismét menekülni kellett, ezután szóródtak szét a Dunántúlon, majd 1945-ben indult meg végleges letelepítésük Bonyhád központtal Tolna és Baranya megyében.
A gálán Kóka Rozália énekes-mesemondó Andrásfalvy Bertalan néprajzkutatónak, a rendezvény fővédnökénak a leveléből idézett, aki a legkeserűbb sorsú magyar népcsoportnak nevezte a bukovinai székelyeket, akik gazdag, sajátos népművészeti és népköltészeti értékekkel színesítették a magyar kultúrát.
Sebő Ferenc népzenekutató egy hanglemezt mutatott be. Az 1983-as, 1984-es felvételek akkoriban a bukovinai székely kultúra „utolsó leheleté”-nek tűntek, ám örömmel tapasztalta, hogy a fiatalok továbbviszik a hagyományokat, „a bukovinaiak nem hagyják magukat” – fogalmazott.
A budapesti Hagyományok Házában megtartott bukovinai nap programját bukovinai székely fonó és táncház zárta.