Váltakozó sikerrel vívja harcát a lázadó szunnita milíciák ellen az iraki hadsereg az ország középső és nyugati részében. Néha visszafoglal egy-egy várost, majd visszavonul, olykor megfutamodik, de az is előfordul, hogy sikerül megőriznie pozícióit. A térség ellenőrzéséért már hónapok óta dúl a harc, de egyik fél sem tud felülkerekedni.
A politikai és gazdasági életből – a síiták által uralt központi hatalom által – kiszorított szunnita kisebbség milíciái, valamint más felkelő csoportok és a hatalommal szemben álló törzsek fegyveresei még decemberben lendültek támadásba a kormány csapatai ellen. Az ország nyugati részében – a belháború dúlta Szíriával, Jordániával és Szaúd-Arábiával is határos, szunnita többségű – el-Anbar tartományban hatalmas területeket vontak ellenőrzésük alá, közöttük több (nagy)várost, így Falludzsát és a tartományi székhelyet, Ramadit is.
Akcióikban segítségükre volt, illetve van az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet támogatását élvező Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIS) szélsőséges iszlám fegyveres mozgalom. A harcok miatt már csaknem háromszázezren menekültek el a térségből.
A síita Núri al-Maliki miniszterelnök vezette kormány szerint a térségben csak januárban mintegy ezren haltak meg. A legtöbb támadás és összecsapás a többségében szunniták lakta nyugati és északi országrészében volt, valamint a főváros, Bagdad környékén.
Bár a hajthatatlan és a lázadókkal szemben a kemény kéz politikáját alkalmazó kormányfő eddig csak szerény eredményeket ért el a csatatereken, a napokban mégis elkönyvelhetett egy látványos politikai sikert. Legfőbb ellenfele, az ugyancsak síita Muktada asz-Szadr ugyanis bejelentette visszavonulását a politikából.
A 40 éves asz-Szadr radikális síita vallási vezetőként a 2003-as amerikai katonai beavatkozás és bevonulás után Irak egyik meghatározó személyisége és hadura volt. Visszavonulása után – néhány jótékonysági központot kivéve – mindegyik irodáját bezáratja. Pártja, a nacionalista Szadrista Mozgalom szintén döntő lépésre szánta el magát: kivonult a parlamentből; negyven képviselője ezentúl nem vesz részt a 325 fős iraki törvényhozásban. Hírek szerint a Núri al-Maliki miniszterelnök elleni politikai játszmákba bukott bele. Asz-Szadr sokáig élvezte Teherán támogatását, és jelenleg is azt tartják róla, hogy a síita többségű Irán érdekeinek képviselője Irakban.
Karrierje kezdetén keményen bírálta az amerikai inváziót, mely tettével milliókat állított maga mögé. Népszerűségét, majd politikai befolyását is az amerikaiak és szövetségeseik elleni uszító beszédeinek, illetve harcának köszönhette.
Követői, támogatói és hívei, az úgynevezett Mahdi Hadsereg tagjaiként sokszor összecsaptak a külföldi haderővel, elsősorban az amerikai egységekkel. Sokáig az ő fegyveresei, a hírhedt mahdi-harcosok alkották a legerősebb milíciát Irakban, amely véres merényleteket és rajtaütéseket hajtott végre az inváziós erők ellen. Ezért már 2004-ben elfogatóparancsot adtak ki ellene az amerikaiak. Saját milíciája, a rettegett Mahdi Hadsereg 2006-ban és 2007-ben szunniták ezreit rabolta el az irakiak között dúló felekezeti háborúban. 2008-ban pedig harcba bocsátkozott az – amerikaiak támogatta – iraki hadsereggel is, de Núri al-Maliki csapatai még abban az évben leverték, asz-Szadr hadurat pedig arra kényszerítették, hogy feloszlassa milíciáját. A sereg tagjainak nagy többsége letette a fegyvert.
Bár egy időben támogatta al-Malikit, viszonyuk az utóbbi években annyira megromlott, hogy a kormányfőt nyilvánosan diktátornak nevezte. Minapi bejelentése a politikai visszavonulásról mégis sok kívülállót meglepett. Az iraki helyzet jó ismerőit azonban nem hökkentette meg a döntése. Talán számítottak is rá, hiszen az utóbbi időben jelentősen meggyengült a pozíciója a kormányfővel szemben.
Legutóbb épp az április végén esedékes parlamenti választás miatt csaptak össze. A vita asz-Szadr vereségével végződött. Nem sikerült ugyanis lebeszélnie al-Malikit arról, hogy ismét induljon a miniszterelnöki tisztségért. Al-Maliki úgy döntött, inkább marad(na), vagyis a harmadszori újraválasztás reményében ismét jelölteti magát Irak kormányfői tisztségére.
