A gyors manővernek köszönhetően sikerült csak elkerülni egy kínai és egy amerikai hadihajó összeütközését a nemzetközi vizeken. A még decemberben feljegyzett incidenst leszámítva, kiválóan sikerült az első kínai repülőgép-hordozó, a Liaoning eddigi leghosszabb útja. Bár kísérőhajóinak egyike majdnem „belebotlott” az amerikai haditengerészet épp ott kíváncsiskodó vízi járművébe, Peking sikeresnek minősítette a 37 napos gyakorlatot, melynek keretében a Liaoning több mint száz feladatot hajtott végre eredményesen.
(Léphaft Pál karikatúrája)
Bár a hajó már január elején visszatért a báziskikötőjébe, Kínában azóta is gyakran emlegetik a hosszúra nyúlt tengeri kiruccanását. Több dicséret is elhangzott az 1998-ban Ukrajnától vásárolt, később felújított, majd 2012-ben hadrendbe állított első, saját repülő-hordozó javára.
Mindez annak bizonyítéka, hogy Kína az utóbbi időben kiemelt figyelmet fordít haditengerészetének a megerősítésére. A törekvés szorosan összefügg Pekingnek azzal a célkitűzésével, hogy megerősítse katonai jelenlétét a Csendes-óceánon, amely a 21. században a kereskedelem és a gazdasági kapcsolattartás meghatározó térsége lesz.
A Csendes-óceán minden négyzetmétere különleges jelentőségű a régió minden országa, mindenekelőtt pedig Kína számára, amely a világ második legjelentősebb gazdasági hatalma, és már régóta keményen küzd azért, hogy az Egyesült Államoktól átvehesse a vezető pozíciót. Washington sem ül ölbe tett kézzel. Ellenkezőleg. Igyekszik ellensúlyozni és akadályozni Kína térnyerését a Csendes-óceánon, amihez folyamatosan új szövetségeseket keres.
A kíméletlen hajszában ezért egyre nagyobb a tengeri incidensek veszélye arrafelé. A jövőben nagyon komoly konfliktusok oka lehet az is, hogy – a főként a Dél- és Kelet-kínai-tengerben található, több esetben – lakatlan, parányi szigetek, szigetcsoportok hovatartozása nem rendezett. Ezekre a területekre, és a felségvizekre körülöttük, több ország is igényt tart. Egy-egy ilyen „problémás” szigetecske és környékének tulajdonjoga miatt Kína már a térség szinte mindegyik országával komoly vitába keveredett. A vetélkedésbe és viszálykodásba Dél-Korea, Japán, a Fülöp-szigetek, Vietnam, Tajvan, továbbá néhány másik állam is bekapcsolódott már. A tét nemcsak a gazdag halállomány, hanem a vitás térségekben sejtett gazdag kőolaj- és földgázlelőhelyek megszerzése.
A folyamatos torzsalkodások miatt a tenger a határvédelem legérzékenyebb területévé vált. Kína ezért is tartja fontosnak haditengerészetének megerősítését (elsősorban új repülőgép-anyahajók építésével) és katonai jelenlétének fokozását a Csendes-óceánon.
Peking szerint az ország védelme új kihívásokkal találta magát szemben, elsősorban a tengeren. A megváltozott biztonsági kihívások hatására hozzá is fogott haditechnológiája erősítéséhez, korszerűsítéséhez. Ezzel összhangban az ország kommunista vezetése tavaly novemberben tervet fogadott el a hadsereg átfogó szerkezeti reformjáról is.
A fegyveres erők harci képességének erősítése és új módszerrel történő koordinálása is napirenden van, hogy válsághelyzetben a hadsereg hatékonyabban léphessen fel. Ennek érdekében a kínai katonaság egyesített műveleti parancsnoki rendszert készül létrehozni.
Hírek szerint Kína a jelenlegi hét katonai régióját is csökkenteni akarja (ötre) a hatékonyság és a könnyebb irányíthatóság végett. A védelmi minisztérium azt állítja, hogy a tervezett átalakítás és a hadsereg korszerűsítése nem irányul egyetlen ország ellen sem.
Kína térségbeli két fő riválisa, az Egyesült Államok és Japán azonban nincs elragadtatva a pekingi lépésektől. Ráadásul Tokió és Washington is üzenetértékűnek gondolja, hogy Peking a kínai hadsereg reformjára készül.
Katonai szakértők szintén úgy vélik, hogy a kínai döntés nemcsak Japánnak szól, hanem válasz lehet a csendes-óceáni katonai jelenlét erősítését kilátásba helyező amerikai politikára is, amelyet Barack Obama és kormányzata hirdetett meg a közelmúltban. Az amerikai elnök új, hosszú távú külpolitikája ugyanis elsősorban Ázsiára és a Csendes-óceán (ázsiai) térségére összpontosít. Obama azt a régiót a világ „leggyorsabban fejlődő” részének tartja, amely szerinte erőteljesen befolyásolja az évszázad biztonságát és a globális gazdaság növekedését.
Washingtont nyugtalanítja, hogy Kína mind erőteljesebben növeli regionális befolyását a Csendes-óceánon. Kína hatalmi, gazdasági és egyéb törekvéseinek ellensúlyozásába már jó ideje a világ és a térség legerősebb „játékosa”, vagyis az USA is bekapcsolódott (Japán mellett). Az amerikai elnök már jó ideje építget arrafelé egy Kína-ellenes (katonai) szövetséget, amibe minél több országot igyekszik bevonni. Főként azokat (beleértve a korábbi ellenséget, Vietnamot is), amelyeknek a tenger mélyén fekvő természeti kincsek felségjoga miatt szigetvitáik vannak Pekinggel.
Miközben Kína a világ más térségeiben rendkívül óvatos politikát folytat, a Csendes-óceánon, vagyis tengeri határaihoz közel, egyre hangosabb kardcsörtetésbe kezdett. Főleg azok után, hogy több közeli, vagy távolabbi szomszédjával is komoly területi vitákba keveredett. A leglátványosabb küzdelem talán a térség két fontos gazdasági hatalma, Kína és Japán között bontakozott ki. A kettejük közötti szópárbajok, tengeri incidensek 2012 óta csak szaporodnak.
A néhány sziget hovatartozása körüli politikai vitájukkal egy időben mind Kína, mind Japán megnövelte katonai költségvetését, amivel nemzetközi aggodalmat váltottak ki. Több szakértő már arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi orosz–ukrán konfliktusnál sokkal súlyosabb válság alakulhat ki, ha Kína és Japán komolyan összezördül.
Az erősödő háborús retorika és a folyamatos diplomáciai viták miatt Japán tavaly kétmilliárd dollárral megemelte tervezett védelmi kiadásait. A katonai költségvetés ilyen, utólagos korrekciójára tizenegy éve nem akadt példa a szigetországban.
Kína évek óta szintén egyre többet költ haderejének fejlesztésére. Az ország vezetői épp a héten erősítették meg, hogy idén 12,2 százalékkal 808,2 milliárd jüanra (132 milliárd dollárra) növelik a védelmi kiadásokat. Az Egyesült Államok után ez lesz a világ második legnagyobb védelmi költségvetése.
Kína regionális vetélytársaként India idén tíz százalékkal költ többet a hadseregére, de a végösszeg még így is alig éri majd el a 36 milliárd dollárt. A 2014-re tervezett kínai katonai kiadásokat máris több bírálat érte Japánból.
A kritikusok szerint Kína domináns szerepet akar kivívni magának a térségben, de eközben – az erősödő katonai erejére támaszkodva – alááshatja egész (Kelet-)Ázsia stabilitását. A kínai szakértők alaptalan félelmekről beszélnek, és úgy vélik: az ország védelmi kiadásai még így is jóval kisebbek a szükségesnél. Peking pedig azzal érvel, hogy a katonai kiadások mérsékelt emelését a bonyolult nemzetközi viszonyok indokolják.
Az egymással viszálykodó Kína és Japán átfogó diplomáciai műveletekkel és persze pénzzel is igyekszik erősíteni térségbeli befolyását és pozícióját. Sokszor a másik rovására. A Kínával kialakult viszálya és területi vitái miatt Japán szintén nemzeti védelmének további erősítését szorgalmazza. Japán esetében ez azért feltűnő és szokatlan, mert a második világháború utáni békealkotmánya szerint nincs is hadserege, csak önvédelmi erőnek nevezett fegyveres testülete. Ezért a 2012-ben hivatalba lépett Abe Sindzó nacionalista japán kormányfő már az alkotmány átírásának gondolatát is felvetette.
Kínában ilyesmiről nincs szó, de a tavaly államfővé választott Hszi Csin-ping meghirdette a nemzet nagy újjászületését, amire válaszként Abe Sindzó, a világ harmadik gazdasági és ipari hatalmaként számon tartott szigetország miniszterelnöke „Japán visszatérését” ígérte.
