Romániában beléptünk a választások évébe. Tavasszal helyhatósági, ősszel parlamenti választások lesznek. Néhány tavalyi tapasztalattól az erdélyi magyar politikusok nem tekinthetnek el.
Az egyik felismerés az, hogy a hatóságok intézkedései, ügyködései miatt erősödött az erdélyi magyarok bizalmatlansága a román állammal szemben. Tavaly a közösség vezetőinek a már kiküzdött jogok biztosítására, védelmére kellett összpontosítaniuk. Mindez az érdekképviselet szükségességét bizonyítja. Budapest is felismerte e tényt, ezért fogalmazhatott évértékelőjében Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes úgy, hogy ha az RMDSZ esetleg kiesne a bukaresti parlamentből, akkor fennállna annak a veszélye, hogy a magyar értelmiség román pártokba integrálódik. „Mivel az erdélyi magyarok a korábbi választásokon eldöntötték, hogy az RMDSZ a legerősebb, parlamentbe kerülni képes magyar szervezet, az együttműködés nemzeti parancs” – fogalmazott a magyar miniszterelnök-helyettes.
Ez a nemzeti parancs némiképpen különbözik a korábbi évek nemzetstratégiai partnerségétől, amelynek kedvezményezettje az RMDSZ versenypártja, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) volt. Így nem meglepő, hogy a párt stratégiai alelnöke, a korábbi elnök Toró T. Tibor vitatkozik Semjén Zsolttal. Legalábbis az erdélyi magyar sajtóban. Toró T. Tibor a Krónika című napilap kérdésére válaszolva úgy vélte: a magyar nemzetpolitika egyik nagy dilemmája, hogy értékalapú vagy pragmatikus, érdekalapú elvek mentén támogatják-e a határon túli politikai szereplőket, szervezeteket. A Magyar Polgári Párttal (MPP) ellentétben az EMNP úgy látja: a nemzeti célok megvalósítására kovácsolódó összefogás egyik szereplője, az RMDSZ mára már teljesen elvesztette azt az integrálóképességet, amelyet a legerősebb és a legtöbb szavazatot magáénak tudó szervezetként fel kellene vállalnia. (Diplomáciai nyelvről magyarra fordítva ez azt jelenti: az EMNP nem szeretne az RMDSZ ernyője alá állni.) Toró T. Tibor ezt maga is megfogalmazza: Legyen egység, s ebben komoly szerepe lehet a magyar nemzetpolitika szereplőinek, de nem úgy, hogy mindenkit az RMDSZ ernyője alá terelnek. „Azokat is, akiket korábban onnan már kitessékeltek!” – fakad ki a stratégiai alelnök. A néppárt nem szervezeti, hanem akcióegységet vizionál, a mára már két táborra szakadt erdélyi magyar politikumot a nemzeti ügyek mentén szeretné közös nevezőre hozni.
A gondolatmenet tetszetős. Azonban hibás a kiindulási pont és egyébként is csak elméleti lehetőségekkel kecsegtet. Hibás, mert mára az erdélyi szavazók négy táborra szakadtak, az RMDSZ-, az MPP- és az EMNP-támogatók, illetve a kiábrándultak táborára. Ráadásul nem azonos súlyúak a táborok, s miközben csökken a legnagyobb tábor, az RMDSZ támogatóké, nem az MPP vagy az EMNP növekedik számottevően, hanem a nemszavazók csoportja. Elméleti, mert a 6,5 százalékos erdélyi magyarság nem tud a törvényhozásba juttatni egy pártkoalíciót, lévén ez esetben a küszöb 8 százalékos.
Ezért is megvalósíthatóbb az, amiben az RMDSZ és az MPP megegyezett: választási verseny ott, ahol a magyarok számaránya ezt megengedi, minden más esetben közös lista. A parlamenti választásokon a helyhatósági választásokat megnyerő erdélyi magyar párt listája lesz a közös, így ha a választói preferenciák változnak, a közös lista pártjele is változhat.
Erről azonban érdemében a helyhatósági választások után lehet és kell tárgyalni.
