Andrej Boka több ízben rendezett a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban, 2020-ban pedig a Szabadkai Népszínházban, a Magyar Társulattal a Branislav Nušić drámája alapján készült A gyászoló család című művét vitte színpadra. Az előadás nagy sikerre tett szert, hiszen több jelentős díjat is kapott. Andrej Boka visszatért a Szabadkai Népszínházba, egy újabb szerb irodalmi klasszikussal, ezúttal Borislav Stanković Koštana című művével. A próbák nemrég kezdődtek el, a bemutató a tervek szerint március 22-én lesz.
Ahogyan azt az évad elején Körmöci Petronellától, a Magyar Társulat igazgatójától hallhattuk, úgymond egy kis sorozatot indítottak el, hogy olyan fontos alapműveket is bemutassanak magyarul a nézőknek, amelyek nem a mi nyelvterületünkhöz tartoznak és a közönség ezeket ne csak felszínesen ismerje, hanem a mélységeit is megértse. Ilyen volt A gyászoló család, valamint a Mirko Radonjić rendezésében készült Banović Strahinja, a sorozat pedig a Koštanával zárul. Andrej Bokával a készülő előadás kapcsán beszélgettünk.
Másodszor rendezel a Szabadkai Népszínházban?
– Tulajdonképpen korábban a Felolvasószínházon is rendeztem, de A gyászoló család volt az első repertoáron szereplő előadásom. Nagyon jó volt együtt dolgozni a Magyar Társulattal, kellemes élményekben volt részem és értékes tapasztalatokat szereztem. Olyan alkotótársakkal működtem együtt, akik igazán nyitottak egy kreatív, kutatást is magába foglaló munkafolyamatra. A gyászoló család próbáin improvizációval is foglalkoztunk, amelyben a színészek nagyon jól teljesítettek és úgy gondolom, sikerült egymásra hangolódnunk. Szerintem jó előadást készítettünk. Az eredeti szöveg kiindulópont volt, Oláh Tamás dramaturggal jegyzeteltük a színészek improvizációit és az alapján állt össze a végleges változat. A színészek tehát nagyon sokat adtak hozzá, ez valóban egy kreatív, sőt szórakoztató munkafolyamat is volt.
Andrej Boka (Fotó: Lukács Melinda)
A Koštana próbáihoz is hasonlóképp fogtatok hozzá?
– A gyászoló család inkább egy fekete humorú mű. A Koštana másmilyen hangvételű, inkább egy tragédia, ennél fogva némileg másfajta hozzáállást és munkafolyamatot is igényel. Az persze nem változik, hogy ezúttal is mindenki hozzáadja a kreatív gondolatait. Annak ellenére, hogy egy létező, adaptált szöveg alapján dolgozunk, mégis érdekel, ki hogyan látja ezt a történetet, kinek mi a meglátása, ötlete. A próbák a minap kezdődtek el, most még a kutatási fázisnál tartunk. Boncoljuk azokat a témákat, amelyekkel a Koštana foglalkozik.
Kik alkotják a csapatot?
– Oláh Tamás a dramaturg, a díszlettervező Nevena Prodanović, a jelmeztervező Janovics Erika, a koreográfus Magyar Zsófia, a zenei résszel Pálfi Ervin, ifj. Kucsera Géza és Miroslav Jovančić foglalkozik, a fényekkel pedig Nikola Marinkov. Ez egy kamara előadás lesz, tehát nem nagyszínpados, ugyanakkor viszont sok színész játszik benne, Csernik Árpád, Nyári Ákos, Ralbovszki Csaba, Hajdú Tamás, G. Erdélyi Hermina, Magyar Zsófia, Dedovity Tomity Dina, Körmöci Petronella, Budinčević Krisztián, Rókus Zoltán és meglepetésként Alesja Boka.
Miért esett a választás a Koštanára?
– Ez az egyik legjelentősebb szerb dráma, és habár nagyon régi, mégis van neki valami eredetisége, ami miatt a más kultúrákhoz tartozó népeket is érdekli, a mai napig is. Ez nem is kifejezetten csak a történetre vonatkozik, hanem az üzeneteire is. Ez a mű a szabadságvágyról szól, a szabadság kereséséről a tradicionális társadalmi határokon belül, a nők és a férfiak pozíciójáról, a másság diszkriminációjáról, és még sok minden másról. Úgy gondolom, hogy ezek olyan témák, amelyek ma is aktuálisak. Emiatt is fontos lehet, hogy a más nyelvközösségben élők, ez esetben a magyarok, megismerkedjenek ezzel a művel, a saját nyelvükön. A magyar fordítás Orovec Krisztina munkája. Nagyon is elgondolkodtató az, hogy egy régi drámáról van szó, mégis időszerű üzeneteket fogalmaz meg. Ez valahol félelmetes is. Az előadást igyekszünk oly módon maivá tenni, hogy az eredetiségét is megtartsa. Tulajdonképpen arra törekszünk, hogy univerzális legyen, vonatkozzon ugyanúgy a régi és a mai időkre.
A Koštana után mi vár még rád?
– A tervek szerint az év vége felé a Szerb Társulattal is dolgoznék, Danilo Kiš Korai bánatát vinnénk színre.
Nyitókép: Andrej Boka (Fotó: Lukács Melinda)
