Huszonöt éve, 1998. február 17-én hunyt el Wass Albert, a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom és az 1945 utáni magyar emigráció jelentős alakja. Az MTVA Sajtóarchívumának anyagából idézünk:
A Kolozs vármegyei Válaszúton (ma Rascruci) született 1908. január 8-án, az egyik legrégebbi erdélyi magyar főnemesi család sarjaként. Tizenkét éves volt, mikor szülőföldje a trianoni békediktátum értelmében Románia része lett, a kisebbségbe került magyarokat ért atrocitások egész világlátását megalapozták. Sok más erdélyi arisztokratához hasonlóan ők is elvesztették birtokaik nagy részét, Wass Albertnek 1935-ben unokatestvérét kellett feleségül vennie, hogy elkerülje a családi gazdaság csődbe jutását. Felsőfokú tanulmányait Debrecenben, Stuttgartban és a párizsi Sorbonne-on folytatta, erdőmérnöki diplomája megszerzését követően sorkatonaként a román hadseregben szolgált, majd birtokán gazdálkodott.
Már a húszas években elkezdett publikálni, előbb egy verseskötetet adott ki, majd színpadra állították egy drámáját, de az igazi áttörést az 1934-ben megjelent Farkasverem című regénye hozta meg, az egy mezőségi arisztokrata család életét bemutató alkotásért két évvel később megkapta a Baumgarten-díjat. Következő jelentősebb munkája egy kétkötetes családregény (Mire a fák megnőnek, A kastély árnyékában) volt, ezekben ismételten egy mezőségi magyar nagybirtokos-család történetét beszélte el az 1848-as forradalomtól a századfordulóig. Az író a Trianon utáni erdélyi magyarság jövőjét kilátástalannak látta, ezért üdvözölte az 1940-es második bécsi döntést, amely Észak-Erdélyt visszajuttatta Magyarországnak. A második világháború alatt több regénye és novelláskötete is megjelent, 1943-tól a Magyar Királyi Lovasság katonájaként szolgált, bátorságáért két alkalommal is megkapta a Vaskeresztet.
A háború után emigrált, 1952-ig Németországban, majd az Egyesült Államokban élt. Kezdetben egy ohiói gazdaságot irányított, majd a Szabad Európa Rádió munkatársa lett, ahol zömében mezőgazdasággal kapcsolatos anyagok készítésével foglalkozott. 1957-től rövid ideig a Floridai Katonai Akadémián dolgozott, majd a Floridai Egyetem Idegennyelvi Tanszékének alkalmazottja volt - innen vonult nyugdíjba 1970-ben. Amerikai évei alatt megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, a Duna-menti Kutató és Információs Központot és a Danubian Press kiadóvállalatot, több lapot szerkesztett, előadásokat tartott a kommunizmusról és a nácizmusról, jelentős szerepet töltött be a magyar szellemi emigráció életében. Németországban vetette papírra Adjátok vissza a hegyeimet című regényét, amely egy korán árvaságra jutott fiú élettörténetébe sűríti az erdélyi magyarság megpróbáltatásait. Buenos Airesben jelent meg talán legismertebb műve, A funtineli boszorkány című regénytrilógia, majd Torontóban az Elvásik a veres csillag című regénye. Erdélyről, a magyar sorsról szól a Valaki tévedett, illetve a Kard és kasza című alkotása is.
Romániában a kolozsvári népbíróság 1946-ban - távollétében - háborús bűnök és gyilkosság miatt halálra ítélte, ezután a román hatóságok többször kérték kiadatását, de ezt az amerikai hatóságok bizonyíték hiányában mindannyiszor elutasították. A kommunista diktatúra alatt alatt könyvei tiltólistán voltak, sőt, az író állítása szerint a "Conducator", Nicolae Ceaucescu 1985-ben még diplomatának álcázott Securitate-ügynököket is küldött az Egyesült Államokba, hogy végezzenek vele. Könyvei Magyarországon is csak a rendszerváltozás után jelenhettek meg, és az idősödő író maga is haza akart térni. Az állampolgársága körüli huzavona megviselte, a romló egészségű és nehéz anyagi helyzetbe került Wass kilencvenévesen, 1998. február 17-én a floridai Astonban önkezével vetett véget életének. Hamvait 1999. augusztus 7-én a marosvécsi református templom kriptájában helyezték el.
A Nagy Könyv című tévéműsorban, 2005-ben Wass Albert három regénye (A funtineli boszorkány, Adjátok vissza a hegyeimet, Kard és kasza) is bekerült az ötven legtöbb szavazatot kapott regény közé. Az író 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 1999-ben posztumusz Magyar Örökség-díjat, 2003-ban alternatív Kossuth-díjat kapott. 2007-ben mutatták be az életútjáról szóló, Koltay Gábor rendezte Adjátok vissza a hegyeimet című dokumentumfilmet. Több szobra áll, emlékére 2011-ben teret neveztek el Budapesten.
Bár halálát követően egyik fia Romániában elindította rehabilitálási folyamatát, a perújrafelvételi kérést 2008-ban jogerősen elutasította a romániai Legfelsőbb Bíróság.
