Magyarkanizsa monográfiájának második kötetét mutatták be a községnapi programok keretén belül pénteken este a városháza dísztermében. Jobb apropót el se lehetett volna képzelni, mint az emelkedett hangulatú ünnepségsorozat, melybe ékkőként, méltán illeszkedett be a monográfia bemutatása is.
Több mint két évtizede, 1995-ben dolgozta fel egy történészekből álló szerzői kör Magyarkanizsa történetét az ősidőktől az 1848-as szabadságharcig. A most bemutatott könyv pedig az 1848-tól 1945-ig tartó időszakot öleli fel. A jelen emberének ajándékként nyújtják át a kilenc fejezetből álló, tíz szerzővel büszkélkedő tudományos, az utókor számára kincsként szolgáló munkát. Az első rész 1848-ig dolgozza fel az eseményeket, de hála az elhivatott embereknek és a munkáját kellő szakértelemmel végző egykori polgármesternek, 2010-ben megfogalmazódott a második rész szükségessége is. Fejős Sándor főszerkesztő Nyilas Mihálytól kért segítséget ahhoz, hogy megvalósíthassák ezt a komoly erő- és tudásbefektetést igénylő munkát, hogy aztán megszülethessen a hiánypótló kiadványuk. Az ünnepi bemutatón Nyilas Mihályt, az akkori polgármestert, aki egyengette a monográfia útját, szóra kérték, s mint elmondta, mindenképp elengedhetetlennek érezte, hogy elolvassa az első részét annak a monográfiának, mely annak a városnak a történelméről szól, melyet épp vezetni készült, és egy pillanatig sem volt kérdéses számára, hogy teljes mellszélességgel a jó ügy mellé kell állnia.
Fejős Sándor, a monográfia főszerkesztője, a kezdetekről mesélt, arról, hogy már a címadásnál akadtak gondjaik, hisz az eltelt idő óta maga a város is új nevet, magyar jelzőt is kapott. Köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek a munkában, vagy akármilyen módon hozzájárultak ahhoz, hogy az olvasó most a kezében tarthatja a több mint száz év történetét felölelő munkát, mely a Délvidék Kutató Központ gondozásában és a magyarkanizsai József Attila Könyvtár kiadásában jelent meg, és a magyar állam is támogatta.
Dr. Zakar Péter, a Központ elnöke és Kávai Szabolcs magyarkanizsai szerző is a könyv kialakulásáról, annak fontosságáról szóltak, és emlékeztettek arra, hogy az őseink is sikerrel vették az akadályokat, így nekünk is ez a dolgunk. Kávai hangot adott abbéli reményének, hogy talán huszonöt év múlva is lesznek olyanok, akik majd tovább haladnak a megkezdett úton, és kiadják az 1945-től terjedő időszakra vonatkozó tudás- és emlékezetanyagot.
Fejős Sándor lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy mindenképpen szeretett volna valamit visszaadni annak a közösségnek, melytől oly sokat kapott, hisz ő maga is innen származik.
– Történészként egyértelmű és elvitathatatlan volt, hogy ezt a munkát felvállalom. A kilenc fejezetből álló monográfia diakronikus klasszikus formában íródott, tíz szerző közreműködésével, kronologikus sorrendben haladva. Hét történeti, valamint másik két részből áll össze, mégpedig egy építészet- és sajtótörténeti részből. Ahogy a nagy történelmi korokban történtek a változások, nyilvánvalóan a város történetét is ahhoz próbáltuk igazítani, az impériumváltásoknál pedig különös tekintettel kellett lennünk az objektivitásra és a tárgyilagosságra is a történelem fény- és árnyoldalait is górcső alá véve – mondta el a főszerkesztő.
A csapatot magyarkanizsai helytörténeti kutatók, zentai levéltáros, délvidéki származású, de Magyarországon élő egyetemi tanárok, továbbá a Délvidék Kutató Központ vezetői képezték. Ők dolgoztak nyolc éven át munkájuk mellett ezen a könyvön, mely nem csak magyarkanizsaiaknak íródott, ám nekik hatványozottan érdekes lehet egy-egy ismerős név felbukkanása miatt is például, de természetesen azért, hogy tudják, milyen korszakváltásokat éltek át elődeik, melyből még erőt is meríthetnek, vagy tanulmányként is szolgálhat a mai kor sokszor elkeseredett emberének.
A bemutató telt ház előtt zajlott, melynek színvonalához a Zeneiskola tanárai is hozzájárultak hegedű- és zongorajátékukkal.
