Az újvidéki Európa Kollégiumban – amely a 2017/2018-as tanévben 380 bennlakó kollégistának adott otthont – a csütörtök esti zártkörű, karácsonyra hangolódó ünnepségen Horvát Mária nevelőtanár köszöntötte a kollégistákat, kollégákat, vendégeket, az egyházak képviselőit.
Snejder-Sára Ildikó igazgatónő többek között beszámolt arról, hogy a megváltó Jézus Krisztus ünnepére készülődve nemrég a kollégisták egy csoportja, a kollégium színtársulatának szervezésében, Horvát Mária és Fődi Éva nevelőtanárok kíséretében az óbecsei Lurkóház napközi otthonba látogattak. Meseelőadással, énekkel, tánccal és játékkal kedveskedtek a diákoknak, majd kiosztották a 22 hátrányos helyzetű családban élő gyermeknek a névre szóló ajándékcsomagokat. A kollégiumban megszervezett karácsonyi adománygyűjtésből befolyt összegből tudták meleg zoknival, édességgel örömtelibbé varázsolni a gyerekek karácsonyát.
Az ünnep kapcsán az igazgatónő két kedvenc gondolatát is megosztotta. Szent Pál apostol ismert Szeretethimnuszát felolvasva kiemelte, hogy Ha szeretet nincs bennem, semmit sem érek, majd idézte a Ron Cristian Merj álmodni… kezdetű gondolatot az önmagunkba vetett hit fontosságáról. Hajdú László szabadkai káplán atya a keresztények ünnepéről szólva elmondta, a karácsony valódi öröm és valódi ünnep, megemlékeznek róla azok is az egész világon, akik nem értik az ünnep valódi tartalmát. Az igazi békesség azonban csak akkor köszönt az emberiségre, amikor az emberek elfogadják Istent, Isten dicsőségét, és ebből fakad az öröm. László atya a fény és sötétség szimbóluma kapcsán arra bátorított bennünket, ne feledkezzünk meg arról, hogy a sötétség bármekkora is az életünkben, akár egyetlen egy mécses világossága képes eloszlatni a sötétséget.
Szilágyi Zoltán pancsovai református lelkész áhítatában idézte a János-evangélium 1. fejezetének első versét. Jézus Krisztusról elmondta, hogy a világban élt, de a legkevesebbet adott a gazdagságra, mi pedig a karácsonyt a legköltekezőbb ünneppé tettük. Pedig akkor lesz igazi ünnep, ha tudunk áldozatot hozva igazi értékeket rakni a karácsonyfa alá. Felhívta a figyelmünket arra, hogy az idő nagy ajándék. Ha öt percet tudunk embertársainkra szánni, arra az emberre például, akiről tudjuk, hogy egész évben nélkülözni fog, sokkal többet adunk neki, mintha veszünk neki édességet. Nem mintha ez nem lenne fontos, hanem mert van valami lényeg, amit nem tudunk megvásárolni, pedig igazán szükségünk van rá, hogy igazi csillagokat lássunk felragyogni, amelyek a világosság útját mutatják. Ha abban versenyezünk, ki tud jobban odafigyelni a másikra, a megszületett Messiás nagy kegyelmével sokkal szebb úton tudunk elindulni…
A Stefaniga Ottília vezette Schola Cantorum óbecsei vegyeskórus, amely legutóbb az Európa Kollégiumban járva november utolsó napján mutatta be negyedik lemeze, a Voces Saeculares anyagát, ezúttal adventi-karácsonyi énekekkel gazdagította az ünnepváró együttlétet. A 22 éve alakult, számos elismerésben részesült énekkaron kívül – amelynek megálmodója ddr. Rokay Zoltán atya – fellépett a Csíkos-Pöttyös zenekar is. Ezúttal, ahogy mondták, először lépnek felnőtt közönség elé gyermekversekkel. Csík Mónika és Valkovics Edit vajdasági irodalmárok megzenésített költeményeinek előadásával nyerték meg fiatalok és felnőttek szívét egyaránt.
A meghitt karácsonyváró műsor befejezéseként az óbecsei kórus és a jelenlevők közösen énekelték az Ó, gyönyörű szép, titokzatos éj…, a Pásztorok, pásztorok…és a Csendes éj… kezdetű dalokat, majd finom teával és mézeskaláccsal folytatták az ünneplést, a barátkozást.
