A díjat nemzeti ünnepünk alkalmából vette át a zentai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. A kitüntetést a magyar kormányfő adományozza a külhoni magyar közösségek érdekében végzett közéleti, kulturális, oktatási, egyházi, tudományos és gazdasági önszerveződés területén végzett kiemelkedő munkáért.
Az Intézetet a Magyar Nemzeti Tanács alapította 2005-ben, majd 2008 óta a Tartomány a társalapítója. Nem volt egyszerű az indulás, hiszen jó tíz évvel ezelőtt Hajnal Jenő kezdeményezésére egyházi tulajdonú telken, kft.-ként kezdték el a munkát. Akkor még jórészt csak elképzelésként létezett mindaz, ami azóta az egész régióra kiterjedt – hogy segítse a vajdasági magyar közösségek kulturális önszerveződését és tevékenységét. Alapfeladatai között szerepel a vajdasági magyarság kulturális tevékenységének dokumentálása, kutatása és hasznosítása.
Varga Tamással, az intézet megbízott igazgatójával eredményekről, tervekről és lehetőségekről beszélgettünk.
Kell még bizonygatni ennek az intézetnek a létjogosultságát? Vagy sikerült ezt megtenni az elmúlt tíz év alatt?
– Ez a díj elismeri a múltat, azt az utat, amit eddig bejárt az intézet, és megalapozza a jövőt, tehát megmutatja, hogy amerre haladunk, az jó irány. Úgy látom, hogy az intézet ma már Vajdaság egész területén ott van, képviselteti magát a kultúra minden szintjén. Ezért az intézetet már nem lehet figyelmen kívül hagyni, a díj megkoronázása ennek a szerteágazó munkának.
Dokumentációs központi feladatokat látott el elsődlegesen, majd hogy az igényeknek megfeleljen, tevékenysége kibővült a kulturális tevékenység kutatásával és bemutatásával. Ma a legkorszerűbb műszaki felszereltség segíti ezt a munkát. Melyek azok a feladatok, amelyeknek prioritásuk van?
– Az utóbbi években kialakítottuk a digitális adatbankot, amelynek feladata, hogy egyszerűbbé tegye a dokumentumokhoz való hozzáférést, vagyis hogy segítse a tudományos és kulturális, művészeti kutatómunkát – ez a Vajdasági Magyar Digitális Adattár. Fontos ága ennek a Vajdasági Magyar Művelődési Portál, a Kép- és Mozgóképarchívum, valamint a Népzenei Archívum. Az adattárunk állandóan bővül, folyamatosan gyűjtjük az adatokat és a dokumentumokat. Digitalizáljuk pl. azokat a szövegkönyveket, amelyeket a próbafolyamat alatt használtak vajdasági színművészeink, dramaturgjaink, rendezőink és láttak el jegyzetekkel, beírásokkal, ami hasznos és érdekes adaléka közösségünk kulturális létének. Ezt a projektet nemrég kezdtük, 5-6 éves intenzív folyamat lesz, amit folyamatosan bővítünk a jövőben.
A könyvkiadói tevékenység is része az intézetben folyó munkának. Évente 8–10 kötetet jelentetünk meg, amelyek jórészt helytörténeti jellegű, visszaemlékezés-gyűjtések, önéletírások, tudományos és művészeti kiadványok és cédék. Pótolhatatlan űr maradt Kaszás Angéla kolléganőnk halálával. Szaklektori és könyvtárosi munkája mellett szerteágazó tevékenységet vállalt fel ezen a területen.
Örökségvédelem a feladata a Vajdasági Magyar Értéktárnak, amit tavaly indítottunk el, és nem egész egy év alatt bejártuk egész Vajdaságot. Eddig 20 településen tartottunk ismertető előadásokat és a nyár elején megalakult a Vajdasági Magyar Értéktár Bizottság is, ami segítséget nyújt a helyi értékek felkutatásának koordinálásában.
Ehhez a tevékenységhez olyan szakmunkatársak kellenek, akik a kultúra több területén járatosak. Megfelelő az intézet munkatársainak létszáma?
– Az intézetben munkaviszonyban levő szakemberek mellett sok külmunkatárs segíti a munkánkat. A szülési szabadságon levő igazgatónő, Gondi Martina jelenleg is részt vesz a Művelődési Intézet életében. És azt is el kell mondani, hogy az intézetet és az itt létrejött szellemi tevékenységet Hajnal Jenő – aki sok éven át volt a Művelődési Intézet igazgatója – építette fel kövenként. Ha ő ezt nem teszi, akkor most sem intézet, sem tevékenység, sem archívum nem lenne, és nyilván díj sem. Sok olyan program fűződik a nevéhez, amely ma is él, ilyen az Énekelt Versek Zentai Fesztiválja is. Az érdem mindazoké, akik most és valaha részt vettek az intézet munkájában. Együttműködő partnereink közül legerősebb kapcsolatunk a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséggel van. Szakmai segítséget nyújtunk a Durindó- és Gyöngyösbokréta népzenei fesztivál, a Deszkára fel! képzés, a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozója, valamint a Magyar Kultúra Napjához kapcsolódó Kárpát-medencei magyar művelődési intézetek találkozója szervezésében.
Mi a tapasztalata, beépült-e a köztudatba az intézetben folyó tevékenység?
– Úgy gondolom, hogy ismernek bennünket. A weboldalunkon minden tevékenységünk megtalálható. Éppen most újítjuk fel a honlapunkat, és igyekszünk hozzáférhetőbbé, letisztultabbá és kezelhetőbbé tenni. Vajdaság-szerte jelen vagyunk a művelődési egyesületek, kultúrkörök és a különféle tevékenységi formák szintjén, igyekszünk szakmai segítséget nyújtani a kulturális közösségfejlesztő tevékenységében. Ha valaki nem tudja hová forduljon, mindig akad valaki, aki hozzánk irányítja az érdeklődőt.
Jelenleg mi a legsürgősebb feladatuk?
– A Magyar Szó digitalizálása kezdődik most, és ez óriási feladat. 2018-ig tervezzük ezt a munkát befejezni. Másfél év alatt szeretnénk elérhetővé tenni az eddigi évfolyamok mindegyikét. De ez csak az első lépcsőfoka annak a munkának, ami az intézetre vár a közeljövőben. A színjátszás és a műemlékvédelem terén is olyan lépéseket próbálunk tenni, ami az egész közösséget építi. Ha pl. egy településen megszűnik egy amatőr színjátszócsoport, akkor fölvesszük velük a kapcsolatot és megnézzük, hogy mi a baj. Tehát arra helyezzük a hangsúlyt, amivel az itteni közösségeket felemeljük, a közösségek összetartó erejét, életminőségét növeljük. Azt az utat járjuk, amin elindultunk. Az elismerés is abban erősít meg bennünket, hogy a jól kitaposott úton kell mennünk tovább.
