A tánc, a hangszeres zene és az ének olyan, mint a Szentháromság. Egymás nélkül el sem képzelhető alapelv, mondta a beszélgetésünk elején Agócs Gergely a budapesti Fonó zenekar újvidéki koncertjét követően. Zenésztársa, Pál István Szalonna állítja róla, hogy az együttes szíve-lelke. Színpadi jelenlétével, előadásmódjával azonnal elnyeri a közönség tetszését.
A felvidéki Agócs Gergely különböző hangszereket szólaltat meg, vagy éppen énekel, mindeközben pedig az adott tájegységre jellemző bizonyos tánclépéseket leshetjük el tőle.
– A repertoárunkon szép számban szerepelnek tánczenei darabok, amelyek a maguk csiszoltsága révén önmagukban vagy akár koncertprodukciók részeként is megállják a helyüket. Az éneknek a koncertjeinken és lemezeinken talán azért is van kiemeltebb szerepe, mint esetleg egyes pályatársaink zenekarainak tevékenységében, mert úgy gondoljuk, hogy az ének az nem egyfajta kiegészítője a hangszeres zenének, hanem egyenrangú partnere. Amikor megszólal az ének, onnantól bármilyen virtuóz teljesítményt is nyújt egy hangszeres előadó, ő csak kíséret lesz. Abban a pillanatban, ahogy megszólalt, az énekes lesz a prímás. Az énekben legalább annyi és akkora erő van, mint amilyen a hangszeres muzsikálásban rejlik. Az pedig, hogy ezek az embert megmozdítják, már a magyar népzene egyik sajátossága, ami valóban különválaszthatatlan a mozgáskultúrától. Attól a zsigereinkben is talán öröklődő indulategyüttestől, amelyik a mozgásban leli az önkifejezését. Nagyon összetett világ, és kívülről nehéz néhány perces, akár órás jelenléttel érvényesen bekapcsolódni ebbe.
Agócs Gergely először nem színpadi muzsikálással foglalkozott. 16 éves korában népzenegyűjtőként kezdett tevékenykedni, és éppen ezek azok az értékek, amelyeket zenésztársaival igyekeznek műsoraikba is beépíteni. Néhány ilyen emlékezetes pillanatot, élményt osztott meg velünk.
– Nagy pillanat volt az, amikor Pál Pista bácsit, az utolsó élő hagyományőrző magyar dudás pásztorembert felfedeztük. Akkor már 10-15 éve azt gondolták, hogy megszűnt ez a kultúra, és már nincsenek dudások. Mi még két élő magyar dudást találtunk, illetve volt egy harmadik is, de szegény már olyan beteg volt, hogy csak mesélni tudott nekünk a dudálásról. Vagy amikor először kijutottam a Kaukázusba, és sikerült rögzítenem az első olyan dallamot, amely gyakorlatilag egy létező magyar népdaltípus érvényes változatának tekinthető. Ez tizenhat éve volt, és azóta négyszer jártam kint. Mindig két-három hetes gyűjtő-felfedező utat szervezünk oda. Azóta azt mondhatjuk, hogy százával találtunk ilyen dallamokat, amelyek a magyar népzene kapcsolatrendszerébe helyezhetők. De amikor egy-egy szintén kihaltnak vagy a hagyományos kultúrából az adott régióban kiveszettnek vélt dallamot sikerül rögzíteni, akkor ezek nagy élmények. Ilyen volt például a bodrogközi juhászálom, amely az elveszett juhait kereső pásztor egyik legészakibb magyar előfordulása. Ez egy programzene, inkább zenei betétekkel elmondott mesévé fejlesztett történet. Egyes erdélyi vidékeken akár még ma is bizonyos falvak cigány zenészeitől csak szöveges betétekkel, magyarázatokkal hallhatunk programzenét. De ilyen volt a bodrogközi oláhos, vagy amikor az első tárogatózó pásztorral találkoztam. Akkor még nem is gyűjtési célzattal jártam ott, hanem nyári diákmunka keretében bojtárkodtam.
A nagyközönség számára a Fonó zenekar tagjai, valamint Agócs Gergely személye is leginkább a Fölszállott a páva népzenei és néptáncvetélkedőből ismert. Beszélgetésünk során erről is szó esett.
– A Fölszállott a páva műsorának levezénylése mindannyiunk számára nagy feladat, hiszen zenekarunk tagjai közül többen részt vesznek a fesztiválzenekar munkájában. Énekesnőnk, Navratil Andrea a gyerekek felkészítő mestereként tevékenykedik a vetélkedőn, én pedig a zsűriben kaptam helyet. Hihetetlenül jó érzés azt látni, hogy oktató kollégáink munkája milyen termékeny talajra talál ezekben a gyerekekben. A különféle művészeti iskolákban, táncegyüttesekben vagy akár egyéni vonalon működő oktatás milyen hihetetlen jó eredményeket szül. Természetesen a gyermekek tehetsége is kell ehhez, és nem utolsósorban a szülők elkötelezettsége és elszántsága. Tényleg ezrével láttunk ilyen gyerekeket, hiszen mi nemcsak a tévés élő adássorozatban vagyunk jelen. Az egész válogató rendszer tervét és menetét kollégáimmal közösen dolgoztuk ki, és amikor a területi fordulókon ezrével látjuk ezeket a gyerekeket, az az igazi élmény.
Agócs Gergely
A népzenei együttes állandó tagjai Navratil Andrea (ének), Agócs Gergely (ének, tárogató, magyar duda, fujara, pásztorfurulyák), Gombai Tamás (hegedű, hegedűkontra), Pál István Szalonna (hegedű), D. Tóth Sándor (brácsa, ütőgardon, dob), Tárkány-Kovács Bálint (cimbalom), Kürtösi Zsolt (bőgő, harmonika). Egytől egyig a műfaj kiemelkedő képviselői, akik a népzene ápolása és hagyományhű tolmácsolása mellett annak kutatását és oktatását is hivatásuknak tekintik.
(Az írás Üveggolyó mellékletünkben jelent meg.)
