A szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban bemutatták Visky András Kitelepítés című regényét. Az erdélyi szerzővel a Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent kötetéről Góli Kornélia dramaturg beszélgetett.
A Kitelepítés című kötet rövid idő alatt sikert aratott, és már az ötödik kiadása is nyomdában van. Ennek kapcsán a beszélgetés résztvevői a siker fogalmát igyekeztek körbejárni, annak történetét, elméletét, ugyanakkor a szerző azt is elmondta, hogy ő maga a siker kritikáját is többször megfogalmazta, és véleménye szerint a kötet népszerűsége elsősorban a társadalmi párbeszéd hiányára vezethető vissza.
Visky András a beszélgetés során az önéletrajzi ihletettségű regény formájáról és hangjáról is szót ejtett. Mint mondta, azt már korábban eldöntötte, hogy a művet Biblia-formában írja meg, hisz a családjának mindig is különleges kapcsolata volt a Bibliával, és a családi történetek szereplőit, jelenségeit azonosítani tudta a Biblia szereplőivel, jelenségeivel. A szerző elmondása szerint egy olyan könyvet szeretett volna írni, amit bárki-bárhol olvashat, az ő szavaival élve: aluljáró-, vagy instagram-könyvet, amely rövid szakaszokból áll, amik megszólítják az olvasót. Mindehhez egy olyan hangot keresett, amely hasonlít az élőbeszédre, és az olvasó kísértést érezzen arra, hogy hangosan olvassa a művet. Ezt végül a gyermeki és a felnőtt hang összegyúrásával érte el. Visky András mind mondta, egy érthető könyvet szeretett volna, de nem akarta félteni az olvasóját.
Fotó: Benedek Miklós
A regény középpontjában a szerző családja áll, amelyet az 1956-os magyarországi forradalom után otthonukból Marosvásárhelyről egy, a Duna-delta közelében létesített lágerbe telepítenek ki a romániai hatóságok, miközben az apát elszakítják családjától és 22 év börtönre ítélik. A szerző a kitelepítés idején még csak kétéves volt, így a regényben leírtak nem minden esetben saját emlékeiből erednek, hanem a családtagjai visszaemlékezéseiből, a közös emlékekből is dolgozott. Ennek kapcsán szó esett a fikció és a valóság kapcsolatáról, ugyanakkor a szerző azt is elmondta, hogy a családi visszaemlékezésekben több vakfoltot is észrevett, amik éppen ezért felkeltették a figyelmét, és a hiányzó dolgokat igyekezett más forrásokból rekonstruálni.
A beszélgetés során emellett szó esett többek között a gyűlöletről, a bosszúról, a jóságról, a romániai kommunista diktatúra abszurditásáról, ugyanakkor a szerző a saját mindenhatóság-definícióját is elárulta a közönségének.
A bemutató a Nyári Mozi Színházi Közösség és a Kosztolányi Dezső Színház közös szervezésében valósult meg.
Nyitókép: Fotó: Benedek Miklós
