A Szenttamási Népkönyvtár minden évben irodalmi estekkel, szavalatokkal tiszteleg a magyar líra előtt. Április 11-én, a magyar költészet napján Celler Kiss Tamás költő A mérgezett gyalog című verseskötetét mutatták be. A kiadvány a Forum Könyvkiadó Intézet és a Fiatal Írók Szövetsége közös gondozásában jelent meg. A szerzővel Losoncz-Kelemen Emese beszélgetett, és egy-egy verset is hallhattak a jelenlevők a szerző felolvasásában.
A Sinkó-díjas költővel a bemutató után beszélgettünk. Kérdésünkre, hogy miért kellett hat évet várni a második kötet megjelenésére, elmondta, az első könyv gyorsan elkészült, majd egy hosszabb szünet következett, ami alatt el kellett döntenie, hogy milyen irányba induljon tovább.
−Egy évre volt szükség, mire újra írni tudtam, és az új versek kapcsán kezdett el körvonalazódni, hogy merre tart tovább a szövegvilág. Meglehetősen lassan írok, sokáig javítgatom a szövegeimet. Szerintem jó verset nem lehet kényszerből írni, általában kivárom, hogy megérkezzen az ihlet, és olyankor ülök le írni. A koncepció miatt idő kellett, mire elkészültek a versekhez tartozó sakkos illusztrációk, és a koronavírus-járvány is késleltette a megjelenést, mert az Ünnepi Könyvhetet is a szokásosnál később szervezték meg abban az évben, de végül csak megjelent a könyv. Az első kötet szövegeit az olvasatok és a recenziók anyaversekként határozták meg, így a második könyv írásakor felmerült bennem a kérdés, hogy akkor most az apaversek felé forduljak-e, vagy esetleg más irányba. Megmaradtam a családtematikánál, ezt folytattam, viszont fontosnak tartottam, hogy más legyen a nyelv, hogy legyen újszerűbb – fogalmazott beszélgetőtársunk.
Elmondta azt is, hogy számára fontos a nyelvi konstrukció, azaz megtalálni a megfelelő kifejezési formát, azonban nem kevésbé lényegesek a történetek sem. Általában egy-egy képből indul ki, így egyetlen verssorból adott esetben kibontható a teljes történet.
−Amikor megvan egy ötlet, utána meg kell hozzá találni az érvényes nyelvet. Ez általában sok időbe telik, és sokszor nem is sikerül, ezért van olyan történet, amit máig nem tudtam megírni. A mérgezett gyalog egy sakkban használt kifejezés.
A koncepcióról szólva a fiatal költő elmondta, a kötetben minden vers egy sakklépésnek felel meg.
−Amikor világossá vált, hogy hány vers szerepel majd a könyvben, találtam hozzá egy megfelelő lépésszámú sakkjátszmát. Egy 1968-ban lejátszott mérkőzést választottam, amely Slobodan Martinović és Jacob Murey között zajlott le, és döntetlennel zárult. Ezt fontosnak tartottam, mert a kötet olyan kérdéseket boncolgat, mint az apa-fiú viszony, a családi történetek és egyéb. Tudni kell, hogy a költészetben rendre megjelennek az élet nagy kérdései, ezért akartam olyan játszmát találni, amely döntetlennel végződik. Amióta a költészet létezik, bebizonyosodott, hogy ezekre a kérdésekre nincsenek érvényes válaszok, minden esetben a döntetlenre vagy a patthelyzetre lyukadunk ki. Nincsenek elmozdulási pontok, de fontos, hogy beszéljünk róluk, mert ezáltal a problémák, történetek, események egyfajta formát öltenek, és adni lehet valamit az olvasónak, amit úgy nevezünk, hogy vers.
Nyitókép: A Szenttamási Népkönyvtárban a szerzővel Losoncz-Kelemen Emese beszélgetett (Paraczky László felvétele)
