A Szenteleky–Leskovac Műfordítótáborra először 2015-ben került sor, akkor az újvidéki Híd Kör Egyesület, a sziváci Szenteleky Kornél Művelődési Egyesület és a szegedi Tiszatáj folyóirat szervezésében. Idén folytatódik a tábor, melynek neve idő közben Szenteleky–Leskovac Vajdasági Műfordítótáborra változott. Orovec Krisztinával és Rajsli Emesével, a tábor szervezőivel az augusztus 10-e és 12-e között Kishegyesen zajló rendezvény célkitűzéseiről beszélgettünk.
Milyen igények hívnak életre egy műfordítótábort?
Rajsli Emese: Nem titkoljuk, hogy hagyományt szeretnénk teremteni. A szegedi Tiszatáj végül anyagi-szervezési okokból idén kimaradt a szervezők sorából, így a Híd Kör köré tömörülő fiatal műfordító nemzedék néhány tagja, az őket fölkaroló Faragó Kornélia, aki akkoriban a Híd főszerkesztője volt, és a jó műfordításokra mindig is vevő Forum Könyvkiadó kezdeményezésére indult a tábor, célja pedig a magyarról szerbre és a szerbről magyarra fordító fiatalok szakmai támogatása. A vajdasági magyarság mindig is kultúraközvetítő volt – ennek a szerepnek a felújítására pedig a szellemi árokásásnak ebben a korában nagyon is szükség van.
Orovec Krisztina: a Forum-házban a Híd Kör szervezésében az irodalmi műhely mellett évekig zajlott egy műfordító műhely is, ahol időről időre 5–10 fiatal műfordító találkozott. Ezeken a műhelyeken megtárgyaltuk, ki mit fordít éppen, és a konkrét szövegek elemzésével segítettünk egymásnak a nehezen átültethető mondatoknál, esetenként meghívott előadó vezetésével. Ennek folytatásaként, kiterjesztéseként is értelmezhető a vajdasági műfordítótábor. Amikor tavalyelőtt Pannónián első alkalommal megszerveztük, egyértelművé vált, hogy érdemes folytatni.
A program alapján úgy tűnik, a tábor szervezési koncepciójában a térségünk műfordítói gyakorlatainak múltjára és jelenére való kitekintés, de a jövő horizontjai is egyaránt szerephez jutnak. Mik voltak az elsődleges szempontok a program összeállítása során?
R. E.: A fölkért előadókra-műhelyvezetőkre bíztuk, miről szeretnének beszélni. A rendezvényt egyébként a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Nemzeti Tanács és a Tartományi Művelődési, Tájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság támogatta. A Híd Körnek viszont a pályázatokon összességében jóval kevesebbet sikerült nyernie, mint amennyi a tervezett költségvetés volt, ezért faragnunk kellett a napok, a témák és az előadók számából. Eredeti terveinkben szerepelt néhány magyar és szerb kiadó képviselőjének a meghívása is.
O. K.: 15 előadás, kerekasztal-beszélgetés, műhelymunkák lesznek a tábor három napja alatt. Először az előadóktól kérdeztük meg, milyen témát választanának, de utóbb arra is törekedtünk, hogy egyaránt érintsük a magyarról szerbre és a szerbről magyarra fordítás specifikumait – bár lesz a táborlakók között olyan is, aki németről, angolról fordít. Figyeltünk arra is, hogy nagyjából fele-fele arányú legyen a műhelymunkák és az előadások, szakmai beszélgetések száma.
Milyen szakmai kritériumokat tartottatok szem előtt, amikor megszólítottátok a műhelymunkák és előadások vezetőit/résztvevőit?
R. E.: Olyan embereket kértünk föl, akik egyetemi tanári, szerkesztői, műfordítói munkájuk révén otthonosan mozognak a műfordítás aktuális kérdéseiben, akik előadásaikkal vagy a kerekasztalokon való részvételükkel rá tudnak világítani egy-egy műfordítást érintő problémára, a műhelymunkákat pedig gyakorlott műfordítók vezetik.
O. K.: Ezúttal főként vajdasági, illetve itteni kötődésű szakembereket hívtunk. A következő táborban szeretnénk bővíteni a kört, és vendégül látni a szakma legnevesebb külföldi képviselőit is.
A tábor elnevezése a megszólítandó célközönségre is utal, hiszen a szépirodalmi műfordítást tematizálja. Holnap startol a rendezvény, így minden bizonnyal már tudtok arról is konkrétumokat mondani, hány és milyen tapasztalattal rendelkező résztvevővel számolhattok.
R. E.: Arra gondoltunk, hogy több igazán kezdővel kell majd számolnunk, de végül olyan fiatal műfordítók is jelentkeztek, akik már publikáltak, esetleg kötetük is van. Ezek szerint olyan témákat kínáltunk föl, amelyek egyaránt érdekesek lehetnek annak a fiatalnak, aki még csak gondolkodik a műfordításon, de annak is, aki már tapasztaltnak mondható. A jelentkezők többsége vajdasági magyar műfordító(jelölt), de érkezik három egyetemi hallgató a belgrádi hungarológiai tanszékről is.
O. K.: 15–20 résztvevő lesz jelen mindennap – a szám azért nem konkrét, mert többen vannak, akik nem a tábor teljes időtartamára jönnek, emellett lesznek olyan vendégeink, akik inkább csak az előadásokra látogatnak el.
A programban szerepel egy beszélgetés, melynek témája az új vajdasági műfordítógeneráció. Milyen a vajdasági műfordítók helyzete manapság, és milyen kihívások elé állítja őket Szerbia jövő évben esedékes díszvendégsége a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon?
R. E.: A Forum műfordítássorozatának szerkesztőjeként állíthatom, hogy a kiadó az egyik fő közvetítő próbál lenni a budapesti szervezők és a szerb kiadók, fordítók, valamint a szerb kulturális minisztérium között. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a régió egyik legprominensebb könyvszakmai rendezvénye, szerepe kétségtelenül kisebb, mint a frankfurtié, vagy a gyerekkönyvek esetében a bolognaié, de a díszvendég-státus a műfordítások révén mindenképp egy lépcsőt jelenthet a szerb íróknak és köteteknek. Egy minőségi műfordítás kiváló, tartós ajánlója lehet a forrásnyelvi kultúrának.
O. K.: A kétezres évek elején Faragó Kornélia, a Híd folyóirat akkori főszerkesztője ismerte fel a vajdasági műfordítók hiányából fakadó szükségszerűséget, az ő irányításával kezdtünk el néhányan egyetemi hallgató korunkban műfordítással próbálkozni, azóta pedig az utóbbi években egyre gyarapszik a létszám: a fiatal – mondjuk így: 20 és 40 év közötti – vajdasági műfordítók nagyobb része a Híd Kör Egyesület köré csoportosul, túlnyomórészt a Híd hasábjain publikálja első műfordításait. Többen vagyunk olyanok a 30 felettiek közül, akik a Forum Könyvkiadó Intézetnél megjelentettek már műfordításköteteket is. Lehetőségek tehát vannak, van kitaposott út, amelyen el lehet indulni. A jövő évi díszvendégség a Forum számára lesz kihívás, de a hírek szerint sok és sokféle új kiadvány, műfordításkötet jelenik meg majd addig a kiadóház fordítássorozata keretében.
A tábor egyik vitathatatlan fénypontja Tolnai Ottó szereplése lesz, akivel Bakos Petra beszélget majd. Hogyan illeszkedik ez a beszélgetés a rendezvény koncepciójába?
R. E.: Fontosnak érezzük, hogy egy műfordító tájékozott legyen a kortárs irodalomban, jelen esetben a szerbben és a magyarban egyaránt. Örülünk, hogy Tolnai elfogadta a fölkérésünket. Ő még annak a nemzedéknek a tagja, aki nem csak műfordításokban olvasta a délszláv irodalmat, hanem élő kapcsolata volt a térség összes folyóiratával, műhelyével, és aki tud majd beszélni arról a kulturális kétlakiságról, amely egy jó műfordítónak mindenképpen sajátja.
O. K.: Tolnai Ottó műveit is lefordították már több nyelvre, például szerbre, németre.
