Azt olvastam a szabadkai XII. Interetno Fesztivál internetes oldalán, hogy a nyitónapon mintegy 10 ezren voltak Etnopolisban, a fesztiválvárosban. Ennyien voltak kíváncsiak a több mint 10 országból érkező néptánccsoportra, más népek világára, kultúrájára, arra, hogy mit hoznak, mit adnak nekünk a hozzánk érkezők. S a nyitónapon tapasztalt lelkesedés bizony ki is tartott a fesztivál mind az öt napján, augusztus 22-től 26-ig. A nagyszínpad előtti sorok már jóval a táncpanoráma kezdete előtt megteltek, de aki nem akart helyet foglalni és inkább nézelődve, sétálva töltötte az idejét, az is tartalmasan tehette ezt, hiszen idén először borutca is nyílt az Interetno-Borfesztivál keretében, és itt nem csak borozgatni lehetett, hanem borozgatva koncertet hallgatni is, ugyanis egy világzenei színpad is helyet kapott itt. A gyerekek minden nap betérhettek a játszóházba, mesemondó, bábszínház, gólyalábasok érkeztek hozzájuk, de nem maradt el a mindig nagyon népszerű arcfestés sem. Idén nem csak rekordszámú fellépő érkezett a fesztiválra, hanem rekordszámú stand is volt a kirakodóvásáron, több mint 50, ahol kézműves remekeket csodálhattunk, vásárolhattunk meg, ékszereket, bútorokat, játékokat, de még házi lekvárok, szörpök is gazdára találhattak.
A legnagyobb érdeklődés persze a külföldi néptáncosok produkcióit övezte. Szinte hihetetlen is, ha belegondolunk, hogy 2 óra alatt 20 percenként más és más országban találhattuk magunkat. Egyik pillanatban még a fülünknek ismerős magyar dalok hangzottak el, a szabadkaiak, erdélyiek, felvidékiek és magyarországiak is erre roptak a színpadon, a másik percben már Dél-Koreába invitáltak minket cintányérokkal, nagy dobokkal, színes legyezőkkel, vagy Olaszországba a vidáman, csörgőket zörgetve ugráló olaszok. De jártunk Oroszországban is, annak is egy különleges térségében, Jakutföldön. A jakutföldiek hol hattyúként, hol kabátba bújt medvebocsokként léptek színpadra. Megirigyelhettük a panamaiak csípőmozgását is. A lányok minden fellépésre különböző szoknyát vettek fel, élénket, színeset és mindegyikben ugyanolyan bámulatosan mozgatták a csípőiket. Színesek és mosolygósak voltak a paraguayiak is, akik nem csak táncoltak, hanem hárfakoncertet is adtak és azon is elámulhattunk, hogy hogyan lehet öt borosüveget a fejen egyensúlyozva kacarászva táncolni. A lengyelek a királyi udvarok hangulatát idézték meg ahogyan párosával vonultak a líraian dallamos zenére. Tekintélyt parancsoló volt az észak-ciprusiak, azaz török-ciprusiak tánca, fiúk és lányok egyaránt egyenes derékkal, peckesen, határozott mozdulatokkal lépdelték be Etnopolis színpadát gazdagon díszített ruháikban. Indonézia is egy nagyon különleges színfoltja volt az idei fesztiválnak. Az indonézek színes papagájoknak és különleges, fekete bogaraknak öltözve idézték meg az esőerdők hangulatát, nem csak a tánccal, hanem a zenével is, de törzsi táncot is láthattunk tőlük, forogtak, pörögtek, miközben tányérokat is dobáltak.
A színpadon látott tánclépések közül néhánnyal meg is próbálkozhattunk a Népkör fesztiválklubjában a nemzetek táncházában, az udvaron pedig népzenei koncertekkel szórakoztatták mindazokat, akik a főtéri rendezvények után fesztiváloztak volna még. Ezután pedig csak másnap délutánig kellett kibírni, hogy újra Etnopolisba indulhassunk, abba a városkába, ami öt napra világvárossá változtatta Szabadkát.
