Az idei palicsi filmfesztivál ragyogó napsütését jelző plakátja akkor jelent meg, amikor épp egy esős időszak volt. Elég nagy optimizmusnak tűnt ez, de a filmkedvelők nem csalódhattak, a fesztivál kezdésére valóban beköszöntött a nyári időjárás, sőt a hőség már tűréshatárt is elkezdte súrolni. A szervezők azonban pont emiatt is mozizásra invitálják az európai filmek kedvelőit, egyrészt este mérséklődik a meleg, ami pedig a benti nappali vetítéseket illeti, a hőséget sokkal könnyebb elviselni a lehűtött mozitermekben, ahol egy esetleges gyorsan jövő zivatartól is védve vagyunk. A lényeg viszont mindenképpen az, hogy a filmek nagy kínálatából válogathatunk, hiszen több mint száz alkotást tekinthetünk meg az idei fesztiválon is.
A szombat esti megnyitó után, a fő műsor valójában vasárnap kezdődött el, a különböző programrészek filmjeivel. Nikolaj Nikitin a fő versenyprogram régi szelektora, öt év kihagyás után tavaly tért vissza erre a funkcióra. Az észrevétele szerint, az idei év részben kedvezett az európai filmgyártásnak, a korona vírus okozta leállás után a filmkészítők új lendülettel fogtak hozzá az alkotómunkához, másrészt viszont a világot újabb krízisek sújtják és ez is érződik a filmeken. Emiatt az idei válogatás kapcsán azt emelte ki, hogy úgy érzi a negatív érzelmek helyett, inkább meg kell találnunk magunkban a reményt, az emberségességet és a vidámságot. Őt legalábbis ez vezérelte a filmek szelektálása során.
Az idei válogatás figyelemre méltó alkotásokban bővelkedik. Rögtön a a nyitófilm a Johnny Depp főszereplésével készült Jeanne Du Barry volt. Vasárnap a közönség a Seneca: On the Creation On the of Earthquakes című német-marokkói történelmi fekete komédiát láthatta John Malkovichcsal a főszerepben. Ahogyan azt Miroslav Mogorović programigazgatótól és a Frieder Schlaichtól, a film producerétől hallhattuk, nem sokon múlott az, hogy a sztárszínészt Palicson köszöntsük. Miroslav Mogorović azt mondta, hogy amikor személyesen találkozott vele, folyton unalmaskodott neki és próbálta rábeszélni. A producer elmondása szerint is szívesen jött volna, de részben lefoglalja a forgatás Romániában, a fő ok azonban a színészi sztrájk, aminek egyik megnyilvánulása az, hogy a színészek nem beszélnek a filmekről. Friedrich Schalich felhívta a figyelmet arra, hogy mi itt talán nem érezzük annyira, de a nyugati országokban nagyon komolyan veszik a filmgyártásban kialakult helyzetet. Egyébként a film Seneca és Nero kapcsolatára, a római gondolkodó utolsó napjaira fókuszál, számos áthallással a mába, amit a film stílusa is közvetít.
Sajtótájékoztató Palicson: Lakatos Artur jobbról (Fotó: Lukács Melinda)
Visszatérve a filmkínálatra, hétfőn Wim Wenders és Christian Petzold új alkotása is műsoron volt. Petzold tavalyelőtt kapott Lifka Sándor-díjat Palicson. Ma 21 órától Margarethe von Trotta új filmjét vetítik – ő 2004-ben volt Lifka-díjas –, a rendezőnő jelezte is részvételét a fesztiválon, de így túl a nyolcvanon, a korára való tekintettel, a pokoli hőség miatt sajnos lemondta. Nikolaj Nikitin kiemelte a szintén Lifka-díjas Ken Loach The Old Oak, illetve Az Öreg tölgy című pozitív sugallatú alkotását is – amely holnap lesz –, de felhívta a figyelmet a csütörtöki napra is, amikor a Willem Dafoe főszereplésével készült Inside-ot láthatjuk, majd pedig a Császi Ádám rendezésében készült Háromezer számozott darab című alkotást.
Julia Sinkevych tavaly volt első ízben a Párhuzamok és ütközések versenyprogram szelektora, idén pedig visszatért ebben a tisztségben. Az elmondása szerint az általa létrehozott válogatás a különböző témák és filmstílusok mozaikja, a témák kapcsán pedig hangsúlyos szerepet kapnak az emberi lélek rejtelmei, a szülők és gyerekek viszonya, a közösségi lét, valamint a modern technológia és annak hatásai az életünkre is. Ebben a programrészben ma Prikler Mátyás Hatalom című filmjét vetítik.
Az új magyar filmek programrész is elkezdődött vasárnap. Az első film Lakatos Róbert Ki kutyája vagyok én? című dokumentarista szatírája volt. Az alkotás középpontjában Talpas, a magyar kuvasz és gazdája Lakatos Róbert áll. Az egyszerre humoros, megható és mélyen elgondolkodtató film nagyon sok mindenről szól, kutyákról, emberekről, az erdélyi magyarokról, a magyar kisebbségekről általában, a kapcsolatról a többségben lévő nemzettel, az identitás keresésről, a bürokrácia útvesztőjéről, a szabályok rengetegéről és még sorolhatnánk. A filmfesztivál vendége az egyik szereplő, Lakatos Artur volt, akivel vetítés után az Eurocinema moziban Sándor Zoltán író, lapunk szerkesztője és újságírója beszélgetett. Lakatos Arturral tegnap a palicsi sajtótájékoztatón is találkozhattunk. Mint azt megtudhattuk, a vezetékneve Lakatos Róberttel nem véletlenül cseng össze, a bátyjáról van szó, de a filmben a szülők, ismerősök is megjelennek. Lakatos Artur elmondása szerint, nem zárkóztak el ettől, hiszen szerették volna segíteni a film létrejöttét. Ő egyébként történész, közgazdász, a nagyváradi Partiumi Keresztényi Egyetem előadója és nem tervez színészi pályára lépni.
Ki kutyája vagyok én?
Szabadkán, az Eurocinema moziban a nézők vasárnap este az új magyar alkotások programsorozaton belül, elsőként Lakatos Róbert, erdélyi magyar származású rendező művét, a Ki kutyája vagyok én? című dokumentumfilm-szatírát láthatták. A filmben a rendező fajtiszta magyar kuvasz kutyája számára szeretne az elképzeléseihez és kutyája, Talpas elképzeléseihez is tökéletes párt, úgynevezett menyasszonyt találni. A keresés során azonban több gond is felmerül, mint például a tenyésztés politikai gondok, és különböző, az elvárásokban nem illeszkedő ideológiák is megnehezítik a célba érést. A rendező a filmben közvetlenül, játékosan azonban olykor mégis rendületlen komolysággal és elhatározással áll a saját maga, a családja , de leginkább szeretett kutyája érdekében. A filmben felvetődik a nemzeti hovatartozás, ez esetben a román és a magyar kapcsolatok, valamint az erdélyi és az anyaországban élő magyarok kapcsolata, mindez a témában tükröződve és egyéb párhuzamokat is találhatunk. A film színes, több helyszín is látható, rengeteg kutya valamint emberek különböző véleménye teszi kerekké az alkotást, amely felkelti a figyelmet és az érdeklődést a felvetett témák iránt.
K.K
