Szenttamáson tartotta pénteken idei első előadását a 45. születésnapját ünneplő Tanyaszínház. A gárda a megszokott helyen, az iskolaudvarban rakta össze a színpadot és a hangosítást, este 9-re minden készen állt a bemutatóra, de az égiek közbe szóltak. A hatalmas zivatarban a szervezők és a színészek úgy döntöttek, ami elázott, az maradjon az udvaron, majd az iskola előcsarnokában az összesereglett nézők mégis láthatták az Útkeresők című előadást.
Az alábbi beszélgetések és a fotók a délután folyamán készültek, amikor még nyoma sem volt a zivatarnak.
Amikor még úgy tűnt, este Szenttamást elkerüli a zivatar (Paraczky László felvételei)
Dudás Dániel, aki abszolvens a Művészeti Akadémia mesterképzés szakán, az Újvidéki Színház munkatársa, negyedik éve vesz részt a Tanyaszínház munkájában.
− A produkcióval kapcsolatban két fontos szemelvényt emelnék ki: az előadás vidám kocsmai jelenettel kezdődik, a másik fontos tényező pedig a művészi hitvallás átadása. Mulatságos vonása, jó hangulata van az Útkeresőknek, és szerintem tetszeni fog a nézőknek. Nagyon jó csapat verődött össze Kavillón, a próbák alatt jól megértettük egymást a rendezővel és egymással is, nem voltak nehézségek. Nem tudnék semmilyen negatív dolgot említeni azon kívül, hogy elképesztően meleg volt, emiatt a próbákat este, többször a késő éjszakába nyúló órákban tartottuk. Az akadémiáról érkezett fiatalokat is lassan belevezettük abba, hogy milyen dolgokkal találkoznak, szembesülnek az előttünk álló turné folyamán, és ahogy leszűrtem, nem lesz ezzel semmi gond – mondta Dániel.
Dedovity Tomity Lea, aki őszre harmadéves lesz az akadémián, és Szalma Antónia negyedikes gimnazista két színésztársukkal sminkelnek és frizurát igazítanak a szenttamási bemutató előtt.
− Nem voltak különösebb nehézségek a próbákon, mindannyian szabad kezet kaptunk a karakterekkel kapcsolatban, hogy saját magunk közelítsük meg az egészet. Szépen haladtunk, a produkció szerintem nagyon színészbarát, és személy szerint nagyon élveztem a próbafolyamatot – mondta Lea, aki tavaly csatlakozott a társulathoz.
Antónia a KMV-n nyerte el a Tanyaszínház különdíját:
− Jólesik csapatban dolgozni, hiszen mindamellett, hogy próbálunk, rendben tartjuk a tanyát, folyamatos a nyüzsgés. Egyetlen nap sem múlik anélkül, hogy ne lenne produktív, tehát nem jellemző ránk a semmittevés.
A női szereplők egy része sminkelés közben
Greguss Lilla négy évvel ezelőtt amatőrként érkezett Kavillóra, azóta folyamatosan részt vesz a társulat munkájában.
− Izgulok, hiszen az első előadás mindig furcsa egy kicsit. Az ember tudja, hogy mit csinál, de mégsem teljesen biztos a dolgában, vagyis hogy a nézők előtt is minden úgy működik majd, ahogyan begyakoroltuk. Természetesen megvan az izgalom, de ez csak az első, esetleg második fellépésre jellemző, utána már rutinos lesz. Egyébként nagyon szeretek Kavillón, számomra az idei próbafolyamat a vidámabbak közé tartozott. Pörgős, dinamikus volt minden, a rendezőnek pedig tetszett, hogy a színészek dobálóztak az ötletekkel. Pontosabban nem szabta meg konkrétan, hogy személy szerint ki mit csinál, hanem végighallgatta a véleményeket, javaslatokat a darabról – magyarázta Lilla. Hozzátette, mivel többen már korábbról ismerik egymást, szerinte a társulat egy nagy családként tökéletesen működik.
A 45 éves fennállását ünneplő Tanyaszínház idei előadásának rendezője Hernyák György, akit egy-egy gondolat erejéig az idei produkcióról és a jubileum kapcsán az elmúlt négy és fél évtized egy-egy mozzanatáról kérdeztünk.
Helyzetkomikumban nincs hiány
− A legelején vásári komédiákat, farsokat játszottunk, majd lassan áttértünk a középkori drámára, amiben van tragédia, szerelem, komikum. Minden premiert megnéztem, és nem azt mondom, hogy voltak jó, meg rosszabb előadások, mert szerintem minden színházi produkció befogadása nagyon szubjektív. Van, ami nekem tetszik, de lehet, hogy nem. Ugyanez ez vonatkozik a zenére, a képzőművészetre is. A lényeg az, hogy a néző befogadja a darabot, vagy sem. A kőszínházak esetében például ki van írva, hogy nem vihető be étel, ital, ki kell kapcsolni a mobiltelefonokat stb., vagyis vannak szabályok. A Tanyaszínház esetében ez teljesen másképpen működik. Ha unalmas a darab, akkor az emberek járkálnak, beszélgetnek, vagy elmennek egy sörre a legközelebbi kocsmába. Ez mind fokmérője annak, hogy mennyire fogadja be a néző az előadást.
A mostani szövegben, amelyet Oláh Tamás írt, vannak magvas gondolatok, de Petőfi sorai is nagyon sok helyen feltűnnek. Remélem, hogy a közönség „veszi a lapot”, és valamilyen módon reagál azokra a részekre is, amelyek nem a komédia kategóriájába tartoznak. Mindent összegezve elmondható, hogy a produkció a vajdasági magyarságról is szól. Bár a történet 200 évvel ezelőtt játszódik, ettől függetlenül néhány dolog megismétlődik az emberi történelemben. Sajnos, sosem tanulunk az őseinktől – mutatott rá Hernyák György.
Az előadás az iskola előcsarnokában is jól „működött”
A kérdésre, hogy a produkció mennyire tükrözi vissza az akkori világot és annak üzenetét, a színész elmondta, az előadás mindig a ma emberéhez próbál szólni.
− Shakespeare drámái 400 évvel ezelőtt játszódtak, és attól zseniálisak, hogy időtlenek. Itt is elhangzik majd egy Shakespeare-monológ, ami időtlen és többek között a hatalomról szól, valamint azokról a viszonyokról, amik a nézőt érintik. Szerintem akkor történik valamiféle katarzis a nézőben, amikor felismeri a saját szituációját, felismeri azt az életet, amiben él. Erre törekedtünk – jegyezte meg a rendező.
Arról is faggattuk, hogy a kavillói próbafolyamat idején rendkívüli hőség volt, az előkészületek során voltak-e egyéb nehézségek.
− Nekem nagyon könnyű dolgom volt. Nem csak azért, mert itt vannak a volt egyetemistáim, hanem azért, mert ezekben a fiatalokban annyi akarás van, hogy élvezet volt dolgozni mindenkivel, és úgy érzem, hogy az elmúlt egy hónap alatt visszafiatalodtam. Jó ötleteik vannak, ügyesek, és élvezik azt, amit csinálnak – mondta mosolyogva Hernyák György.
Oláh Tamás, az idei produkció szövegírója és dramaturgja elmondta, a Tanyaszínházban már múlt év végén megszületett az ötlet, hogy a jeles évfordulóra a társulat visszahívja az egykori alapító tagokat, és már akkor elhangzott, hogy az előadás a Petőfi-évfordulóra is reagálni fog.
− Ekkor került szóba A helység kalapácsa, mint ideális alapszöveg a Tanyaszínház számára, én pedig felvetettem az ötletet, hogy ha már a jeles évfordulóra játszunk, ráadásul visszatérnek az alapítók, akkor kihagyhatatlan lehetőség elgondolkodni azon, hogy milyen párhuzamok vannak Petőfi Sándor vándorszínész évei és a Tanyaszínház munkássága között. Tudjuk azt, hogy Petőfi 17-18 évesen csatlakozott az első társulatához, feltett szándéka volt, hogy színész lesz, ez az elképzelés később megváltozott – magyarázta Oláh Tamás.
Szavai szerint az idei előadás egy kicsit Petőfi életével, egy kicsit pedig a Tanyaszínházzal foglalkozik, de elsősorban azzal, hogy mi a művész feladata a saját közösségében, és mit tud visszaadni annak a közösségnek, amely kinevelte.
− A drámaszöveg megírásához elég sok kutatást végeztem, elolvastam Petőfi kortársainak levelezéseit, egykori színészkollégáinak az emlékezéseit, a költő kritikai életrajzát. A Petőfi-művek megjelennek az előadás szövegben, így A helység kalapácsa elbeszélő költemény szinte összes dialógusa elhangzik a történetben. Egy picit azzal az ötlettel is eljátszottunk, hogy A helység kalapácsa megeshetett a vándorszínész tapasztalatok alatt, hiszen ahogy az Alföldet és a Balaton mellékét körbejárták, igazi emberi történetekkel találkozhattak, amely nyilván meghatározta a költő későbbi nemzetszemléletét is. Mindenképpen olyan szöveget szerettünk volna létrehozni, amely vicces, de közben tartalmas, és már-már filozófiai tartalmakat is meg tud szólaltatni – fogalmazott az idei produkció szövegírója és dramaturgja.
