A palicsi filmfesztiválon minden évben új magyar filmeket sorakoztat fel egy külön programrész. Idén ezt a programrészt a Ki kutyája vagyok én? című magyar–román szatirikus dokumentumfilm nyitotta meg, amelyet Lakatos Róbert erdélyi magyar rendező készített, és ő a film főszereplője is. Vagy inkább Talpas, a magyar kuvasz? A filmben ugyanis Lakatos Róbert a kutyája számára szeretne tökéletes menyasszonyt, vagy úgymond minden téren korrekt párt találni. A keresés közben számtalan bonyodalomba keveredik, és a film már messze nem csak a kutyákról szól, hanem az emberekről, a mindennapi életről, a magyar kisebbségi létről, a viszonyról a többségi nemzettel, az identitáskeresésről, a különböző ideológiákról, a bürokrácia labirintusáról, a szabályok rengetegéről és még sok minden másról. Habár az alkotás története konkrét szálon halad, számos része improvizációból jött. A Ki kutyája vagyok én? egyrészt egy humoros alkotás, egy szívhez szóló történet Talpasról, ugyanakkor viszont egy mélyen elgondolkodtató, éles társadalompolitikai szatíra.
Lakatos Artur Palicson (Fotó: Lukács Melinda)
A filmben láthatjuk Lakatos Arturt is, aki a filmfesztiválra is eljött, és akivel nem csak a filmről beszélgettünk.
Hogyan jött az ötlet a film műfaját illetően?
– A bátyám a łódźi filmakadémián tanult, és kedveli ezeket a dokumentumfilmekre jellemző megoldásokat. Korábbi filmjei egyebek közt a Bahrtalo! Jó szerencsét! és a Csendország, talán ezek sorába illeszkedik be a Ki kutyája vagyok én? című alkotása. Azzal, hogy ez egy nagyobb projektum volt, a film öt évig készült, és nagy energiabefektetések kísérték. Létrejöttének időszakába becsúszott a korona is, de már azelőtt sok felvétel készült. A járvány idején Romániában két hónap kijárási tilalmat rendeltek el, és még utána is nagy volt az óvatosság. A szakmai projektumok viszont halasztást kaptak, és úgy tudom, a filmkészítők is. Végül sikerült mindent átvészelni és fim is elkészülhetett.
Önt mennyire érdekli a színészet?
– Egyáltalán nem vagyok színész. Azért vagyok a filmben, mert a bátyám azt szerette volna, ha megjelenik benne a család. Történész és közgazdász vagyok, a nagyváradi Partiumi Keresztényi Egyetem előadója. Elsősorban a huszadik századi történelemmel, és a közgazdaságtan különböző aspektusaival foglalkozom, mint amilyen a viselkedés közgazdaságtan vagy a gazdaságtörténet. Nincsenek színészi ambícióim.
Mit gondolt a család arról, hogy a film szereplői lesznek?
– Különösebben nem is volt ez kérdés. Az első perctől kezdve arról volt szó, hogy ahol tudunk, segítünk. Semmi sem volt konkrétan megbeszélve, úgy alakult minden, ahogyan a helyzet adta. Ami épp történt, arról készültek felvételek, és amit a rendező jónak látott, az bekerült a filmbe.
A filmben nem is csak kutyákat láthatunk, a ház körül cicák is megjelennek...
– Nagy állatbarátok vagyunk. Nem vagyunk hivatásos állattartók, a magunk amatőr hétköznapi módján foglalkozunk velünk és szeretjük őket, legyen szó kutyáról, macskáról, vagy bármilyen más állatról, aki kedvességet nyújt.
Mit szeretnek nézni az erdélyi magyarok?
– A mai napig is a tömegfogyasztást, a tömegkultúrát a hollywoodi filmek befolyásolják, de már messze nem olyan döntő mértékben, mint korábban, például a kilencvenes években. Most már nagyobb igény mutatkozik más iránt is, más európai kultúrák filmjeire és a helyi alkotásokra is. Úgy gondolom, hogy az ízlés atomizálódott, nem létezik egy ún. kifejezetten egységes tömegízlés, hogy például egy filmet szinte mindenkinek látnia kell, mert ha nem, akkor különcnek számít. Különböző ízléseknek, különböző filmek felelnek meg, és ez most így van rendjén.
Mit gondol az erdélyi magyarok kultúrafogyasztásáról, és mi a helyzet azokkal, akiket a filmezés érdekel?
– Létezik egyfajta igény, általános tendenciának mondhatjuk, hogy egyre inkább a minőségi kultúra irányába fordulnak az emberek, ami korábban nem volt feltétlenül így. Jó filmes műhelyek működnek Kolozsváron is, filmes képzéseket tartanak, vannak lehetőségek, aki akarja, az megtalálhatja ezeket.
Egyáltalán milyen az élet Erdélyben? Ott is elszabadultak az árak?
– A tendencia hasonló, de még elviselhető. Nőnek az árak és azzal együtt lassan nő a létbizonytalanság is, habár ennél rosszabb időszakok is voltak.
Történészként hogyan látja, mennyire érdekli az embereket a múltjuk, a kutatók számára mennyire állnak rendelkezésre információk?
– Embere válogatja, de mutatkozik igény a múlt kérdéseinek a megválaszolására. Ilyenkor azonban álforrásokkal is találkozhatunk. Nem csak a kristálytiszta valós információkkal találhatjuk szembe magunkat, hanem olyanokkal is, amelyek félreinformálnak vagy misztifikálnak. Ezek egy része ártalmatlan, míg mások árthatnak is. Azon dolgoznak a szakemberek, hogy az információáradatot, ezt a folyamatot megpróbálják irányítani, legalábbis egy bizonyos szintig, ameddig lehet. Ami a kutatásokat illeti, a kérdés mindig az, hogy a rendelkezésünkre álló forrásokból mi újat tudunk előhozni. Mit lehet hozzátenni ahhoz, amit már tudunk.
Hogy van a bátyja, a szülők, Talpas?
– A bátyám jól van, elfoglalt, úgy tudom most is forgat. A szülők is jól vannak, megpróbálják átvészelni a hőséget. Talpas sajnos elpusztult azóta, Dorka őrzi a házat. Talpas leélte a maga életét, Dorka még kicsi kutya a filmben, de már nagyot nőtt, most akkora, mint Talpas volt. A kutyák a családi háznál vannak, a testvérem egy külön lakásban él, én Nagyváradon egy szolgálati lakásban, de amikor az időnk megengedi, a családi háznál találkozunk. Fontos számunkra az, hogy együtt legyen a család.
Szia életem!
A palicsi filmfesztivál utolsó napján az új magyar alkotásokat felsorakoztató programrészben a 2022-ben bemutatott, Szia életem! című vígjátékot láthatták a nézők, amelyet Rohonyi Gábor rendezett. A film egy ihlethiányos írót mutat be, akinek teljes karrierje a süllyesztő felé vette az irányt, semmi sem alakul jól, és amikor egyáltalán nem számít rá, még egy derült égből jött villámcsapás is megnehezíti a Thuróczy Szabolcs alakításában látott író életét. Találkozik addig nem látott kisfiával, és a váratlanul nyakukba szakadt együttlétet mind a ketten kissé másképpen kezelik.
A történet során sok probléma, gond, várt és nem várt fordulatok, valamint egy karakterfejlődés is megfigyelhető a főszereplő részéről. Az alkotásban még olyan ismert és remek színészek játszák a karaktereket, mint például: Mucsi Zoltán, Kovács Patrícia vagy Tasnádi Bence. A film fordulatos, vidám és vicces, érzelmekkel teli, mégsem túl nyálas vagy elcsépelt, inkább friss és érdekes alkotás. Természetes és őszintén vetíti a nézők elé a történetet. A Szia életem! egy olyan film, amelyről nem gondolhatjuk, hogy sírásra késztet bennünket, pedig megtörténhet. S ami még fontosabb: bemutatja nekünk, hogy van fontosabb is egy ember életében, mint saját maga, ez pedig nem más, mint a gyermeke.
K.K
