A palicsi filmfesztivál szervezői, programválogatói, gyakran kísérik figyelemmel azon rendezők tevékenységét, akiknek filmjét már vetítették a fesztiválon. Valamilyen módon a palicsi filmfesztivál egy olyan hely is, ahova előbb vagy utóbb visszatérnek az alkotók.
Prikler Mátyás szlovákiai magyar rendező kerek tíz évvel ezelőtt volt a fesztivál vendége, akkor a Köszönöm, jól című filmje kapcsán interjúztunk, ezúttal pedig a Hatalom című alkotását vetítették a Párhuzamok és ütközések programrészben. A film iránt nagy volt az érdeklődés, a sajtótájékoztatón az újságírók szinte kifogyhatatlanok voltak a kérdésekből.
A Hatalom kiindulópontja egy történet, miszerint vadászat alkalmával egy eltévedt golyó miatt életét veszti egy fiatal hajtó. A vadászatban viszont ismert közéleti szereplők, politikusok vesznek részt. Egyesek azt szeretnék, ha az esetre fény derülne, mások inkább elhallgatnák. A rendező elmondása szerint lehetett hallani egy hasonló esetről, írtak is róla az újságokban, de nem ezzel a történettel foglalkoztak, hanem – ahogyan arra a cím is rávilágít – a hatalomról általában. Játékfilmről van szó, amely tulajdonképpen bárhol játszódhatna Közép-Európában. Ezúttal e film kapcsán beszélgettünk Prikler Mátyással.
A Hatalom szlovák–magyar–cseh koprodukciós alkotás. Miért látjuk azt, hogy már egy jó ideje egyre több film koprodukcióban készül?
– Közép-európai viszonylatban ez egy közepes költségvetésű filmnek számít. Ami a koprodukciókat illeti, ha úgy nézzük jó az, ha többfelől érkezik a pénz, de ami nekem fontosabb az egészben, hogy habár kisebb-nagyobb országokként más kisebb-nagyobb országokkal vagyunk körülvéve, egymás mellett élünk, de igazából mégse tudjuk azt, hogy mi történik a szomszédban. Emiatt gondolom azt is, hogy jók az ilyen filmfesztiválok, mint amilyen a palicsi, mert így például Vajdaságban láthatják a nézők, hogy milyen filmek készülnek száz vagy ezer kilométerrel odébb. Számomra a koprodukciós munkában a kreativitás a legérdekesebb. A stáb nagyrészt szlovákokból állt, de szlovákiai magyarok és magyarországiak is részt vettek a film készítésében. A két főszereplő: a magyarországi Hajdu Szabolcs, és a színészóriásnak számító cseh Jan Kačer. Most ezzel nem a multikulturalizmust dicsőítem, de úgy gondolom, hogy a munka így nagyon inspiratív volt. Ami engem illet, ha a film nem lenne cseh és magyar koprodukciójú, akkor is Jan Kačert és Hajdu Szabolcsot szerettem volna főszereplőkként látni.
Prikler Mátyás a palicsi filmfesztiválon (Fotó: palicsi filmfesztivál, Damir Vujković)
Rendezőként és producerként is tevékenykedik, hogyan találkozik a kettő?
– Nincs ezzel identitászavarom. Rendező vagyok, aki produceri teendőkkel is foglalkozik. Az egyetemi évek befejezése után szinte rögtön a Köszönöm, jól című filmet rendeztem, amit tíz évvel ezelőtt Palicson is bemutattak, úgyhogy itt lenni és interjúzni számomra most egyfajta déjá vu érzés. Az első filmemet kompromisszumok nélkül akartam elkészíteni, mert nem volt sem nagyon drága, sem pedig komplikált. Akkor már úgy voltam vele, hogy alapítok egy céget és a filmem producere is leszek. Ezután pedig elkezdtek jelentkezni a rendező barátaim, hogy legyek az ő filmjeik producere is. Emiatt alakult ez így. Nekem sokkal inspiratívabb, kreatívabb és szórakoztatóbb, ha filmrendező kollégáimmal, barátaimmal készítek filmet, mintha például egy hosszú sorozathoz csatlakoznék rendezőként, csak azért, hogy ott megjelenjen a nevem.
Leginkább merrefelé alkot?
– Sokat jártam a világban, de mindig is Pozsonyban éltem. A működésünk főleg Prága és Budapest vonalon zajlik, de az is előfordulhat, hogy Vajdaságig megyünk. Nemrég fejeződött be Aaron Blumm, alias Virág Gábor kötete, Oláh Tamás és K. Kovács Ákos operatőr forgatókönyve és Tolnai Szabolcs rendezésében készülő Biciklizéseink Török Zolival című film forgatása, amelynek én vagyok a szlovákiai producere, tehát ez egy szerb–szlovák koprodukció. Ez is csak itteniek számára érthető, hogy a szerb oldalról a rendező neve Tolnai Szabolcs, a szlovákéról pedig a produceré Prikler Mátyás. Tolnai Szabolcsék ezt a filmet szerbiai támogatásból kezdték el forgatni, mi pedig az utolsó utáni pillanatban ugrottunk be, úgyhogy ez egy érdekes tapasztalat a számunkra. Lényegében kisebbségi magyar produkcióról van szó, Magyarország részvétele nélkül.
Anno a csehszlovákiai filmgyártás nívósnak számított. Most mi a helyzet a cseh és mi a szlovák filmmel? Esetleg érezhető-e valamiféle rivalizálás?
– Csehországban nem állt le a filmgyártás és a filmipar. Ami Szlovákiát illeti, a kilencvenes évektől kezdve tíz-tizenöt évig szinte nem is létezett filmgyártás. Esetleg egy filmet készítettek évente. A filmezés nem csak a színészekről és a rendezőkről szól, egy országban több ezer ember része a filmes szakmának, technikusok, sminkesek, sofőrök és még sorolhatnánk. Szlovákiában tíz-tizenöt évvel ezelőtt lett újjáépítve úgymond a filmes rendszer. Onnantól kezdve van állami audiovizuális alapunk, amely programszerűen támogatja a filmet. Nyakatekert bürokrácia árán, de a közszolgálati tévé is a legtöbb filmben részt vállal koprodukciós partnerként. A kilencvenes években a szlovákiai filmek hírét a dokumentumfilmesek vitték a világba. Kifejezetten jó dokumentumfilmeket készítettek, az a generáció pedig azóta a játékfilmek felé is fordult. Nem mondhatnám, hogy a szlovákiai film nagyon rossz helyzetben lenne, jelen van a világ fontos filmfesztiváljain, és készülnek ún. közönségfilmek is, amelyeket nem küldenek külföldre, de otthon sokan nézik őket. Szerintem a cseh szerzői film egy ideje gyengébb, mint a szlovákiai, de a filmiparuk jobban működik. Nem mondhatnám, hogy lenne rivalizálás. Ritka a cseh film, amelyben nincs szlovák színész és ez fordítva is így van.
Hajdu Szabolcs rendező is. Milyen volt a közös munka?
– Különböző kombinációban dolgoztunk mi már együtt, például úgy is, hogy ő volt a rendező, én pedig társproducer. Hajdu Szabolcs a tini éveitől kezdve szerepel színpadon és nem én vagyok az egyetlen, aki beválogatta filmbe. Sokan mondták, hogy milyen érdekes az, hogy egy rendezőt választottam, de ez nem így van. Én a színészt kasztingoltam, és azért őt, mert illet erre a szerepre. Egy olyan ember kellett, akiben van keménység és lágyság is, pont olyan, mint Hajdu Szabolcs.
