Nemrégiben adták át a Karlócai Magisztrátus dísztermében a Vajdasági Újságírók Egyesületének Aranytoll díját. Az idei öt díjazott egyike Pándi Oszkár, akinek zenei tematikájú írásaival, zenekritikáival olvasóink lapunk hasábjain találkoznak.
Pándi Oszkár 1937-ben született Nagybecskereken, 1960-ban az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Német Nyelv és Irodalom Tanszékén szerzett diplomát. Ugyanabban az évben elkezdett dolgozni az Újvidéki Rádióban, majd 1998-ban nyugdíjba vonult. A zenei tanulmányok mellett többek között publikált a Magyar Szóban, a Családi Körben, a Dnevnikben, a Hídban és a Létünkben. A díj kapcsán felkerestük Pándi Oszkárt és az újságírói pályájáról kérdeztük.
Pándi a nagybecskereki gimnáziumba járt, ezzel párhuzamosan hegedülni tanult a zeneiskolában. Az osztályfőnöke ajánlólevelével megérkezett az Újvidéki Rádió szerkesztőségébe. A politikai rovatnál kezdett el dolgozni, de a zene felé hajlott és két hónap után otthagyta a rádiót. Beiratkozott az egyetemre, ahol 1960-ban a Bölcsészettudományi Karon a Német Nyelv és Irodalom Tanszéken lediplomázott. Ezzel párhuzamosan zenei tanulmányokat folytatott és hegedűtanári oklevelet szerzett.
– Az Isidor Bajić Zeneiskolában hegedűtanárként kezdtem el dolgozni, majd visszatértem a rádióba, ahol sikeresen felhasználhattam az egyetemi évek alatt szerzett tudásomat és a zenetörténeti ismereteimet. Később beláttam, hogy nem lesz belőlem hegedűvirtuóz és így végleg elköteleztem magam az újságírói szakma mellett. Már 1959-ben elkezdtem írogatni karcolatokat a Magyar Szónak, amelyek a rádióműsorokról szóltak, majd fokozatosan áttértem a zenekritikák írására. Idővel elkezdtem tudósítani a zenei eseményekről, valamint kutattam a vajdasági magyar és általános zenei életet, amelyről cikksorozatot jelentettem meg. A rádióban kineveztek a komolyzenei részleg vezetőjének, utána a zeneműsor főszerkesztője lettem, kineveztek műsorigazgatónak, majd a rádió igazgatójának. Még egy mandátumra megválasztottak, de a miloševići korszak beköszöntével félretettek. Ekkor visszatértem a stúdióba és mint zenei kommentátor dolgoztam tovább – foglalta össze Pándi a szakmai pályájának történetét.
– A rádiós szakmában nagyon szép élményekkel gazdagodtam, bejártam Európa nagy zenei fesztiváljait. Bécs, Moszkva, Varsó, London, Párizs, Róma, Egyiptom, Nigéria, Uganda és még sorolhatnám, hogy hova sikerült eljutnom a rádiós munkámnak köszönhetően. Egyiptomban interjúkat készítettem az ottani zeneszerzőkkel, amely akkoriban egyedülálló dolognak számított. Tudósítottam a zágrábi, szarajevói belgrádi, budapesti és dortmundi rádiókat is. Sok cikkem jelent meg a Magyar Szóban, a Dnevnikben, a Teorija i praksa folyóiratban. 1998-ban nyugdíjba vonultam, de utána még sokáig írtam a Családi Körbe, az olvasók részéről sok szép visszajelzést kaptam. Ahogy romlott a gazdasági helyzet, úgy szűkült be a tevékenységi hatásköröm – részletezte Pándi.
– Az Aranytoll díjat a Vajdasági Újságírók Egyesülete három évvel ezelőtt létesítette. Ez a díj az egyesület legnagyobb elismerése azon újságírók számára, akik többéves munkájukkal figyelemre méltó nyomot hagytak az újságírás történetében. Nagyon kellemes egy ilyen elismerés, mert az újságíró sokszor nem tudja felmérni, hogy a hallgatók, illetve az olvasók mennyire elégedettek a munkájával. Ez a díj egyfajta bizonyíték arra, hogy az ember az évek folyamán valami maradandót alkotott – mondta az Aranytoll díjas újságíró.
