A Zentai Városi Múzeumban szerda este megtartott könyvbemutatón Szarka Mándity Krisztina művészettörténész, a kötet szerkesztője Kovacsev Ninkov Olga művészettörténészt, a Zentai Művésztelep egykori vezetőjét és Beszédes Istvánt, a kötet grafikai szerkesztőjét faggatta egyrészt a kiadványról, másrészt pedig arról, hogy ők miképpen élték meg az először 1952-ben életre hívott művésztelepet, amely az idők folyamán egyfajta „zentaikummá” nőtte ki magát. Az esten közreműködött Ágoston Lóránt is.
– A kiadvány egyfajta válogatás a 70 éves Zentai Művésztelep alkotásaiból és történéseiből – nyilatkozta a kötet szerkesztője, aki mindenekelőtt Kovacsev Ninkov Olga esszéjét emelte ki, amelyben a szabadkai művészettörténész azt az öt évet meséli el élményszerűen, amikor is ő koordinálta a művésztelep munkáját. Egyrészt igyekezett valami újat becsempészni a folyamatba, de egyben arra is odafigyelt, hogy tiszteletben tartsa a korábbi évtizedek szellemiségét. A Zentai Városi Múzeum muzeológusa megemlítette, hogy a kiadványban Szombathy Bálint írása is elolvasható. Márpedig a szerbiai magyar költő, kritikus, képzőművész, művészeti író és performance művész nem igazán szeret művésztelepeken részt venni, de a zentaira azért többször is ellátogatott, mégpedig Kovacsev Ninkov Olga meghívására.
– Ebben a '92-től '96-ig terjedő időszakban a Slavko Matković, Szombathy Bálint és Szalma László alkotta Bosch+Bosch csoportra jellemző avantgárd törekvések is jelen voltak a művésztelep életében – emelte ki Szarka Mándity Krisztina, aki elmondta azt is, hogy ugyanezek a törekvések Csernik Attilára is jellemzőek voltak, hiszen állandóan igyekezett valami újat belecsempészni alkotásaiba.
– Őt a Zentai Művésztelep kősziklájaként emlegetjük, hiszen bármikor meginvitáljuk, ő biztos, hogy mindig igent mond. Nagy lelkesedéssel teszi ezt, hiszen nagyon szereti Zentát, és ez tükröződik az alkotásain is, ami ennek a kiadványnak a borítóján és több lapján is megtekinthető – fűzte hozzá a kötet szerkesztője, aki a könyvet lapozgatva elmondta azt is, hogy egy 1959-ben a Magyar Szóban megjelent körkérdés mintájára, amire is az akkori Zentai Művésztelep alkotói válaszoltak, felkérte a kortárs alkotókat, hogy válaszolják meg ugyanezeket a kérdéseket, illetve beszéljenek egy kicsit arról, hogy van-e értelme, illetve hogyha van, akkor mi is napjainkban az értelme és a jelentősége a művésztelepeknek.
Az idei Zentai Művésztelep kedden kezdődött el és a résztvevő képzőművészek alkotóbázisa a Zentai Városi Múzeumban van, de a tegnapi és a mai nap folyamán egy nyilvános közös akciót szerveznek.
Szarka Mándity Krisztina ennek kapcsán elújságolta, hogy mivel az idei Zentai Művésztelep vezérmotívuma a család, ezért a képzőművészek a művész családfáját alkotják meg.
Nyitókép: Horváth Zsolt
