Aki pénteken délelőtt a Zentai Városi Múzeum felé sétált, felfigyelhetett a nagy sürgés-forgásra. A 72. alkalommal megtartott Zentai Művésztelep alkotói az idén egy igen különleges kiállítással készültek, hiszen a kiállítóteremből az utcára helyezték ki a munkáikat, így bárki megtekinthette őket.
– Nagyon szerettünk volna eleget tenni annak a célkitűzésnek, amit egykoron, 1952-ben, az első művésztelepen megfogalmaztak. Pontosabban Ács József írta le, hogy a kapcsolódás a közönséggel mennyire fontos, hogy ki kell vinni a művészetet a négy fal közül, ha nem is az utcára, de, hogy az emberek is láthassák az alkotói folyamatot. Mi is igyekeztünk ezt szem előtt tartani, és a kiállítóteremben kihúztuk a függönyöket, valamint az elkészült alkotásokat kivittük az utcára – mondta Szarka Mándity Krisztina, a múzeum művészettörténésze.
A szervezők az idén a családot választották központi témának, és első nap a jelenlevők az erre vonatkozó előadást hallgathatták meg, amelynek során megtekinthették a témával kapcsolatos alkotásokat, azt, hogyan ábrázolták a családot a középkortól kezdve egészen napjainkig.
– Nem is gondoltuk, hogy ez mennyire mély téma, és érzelmeket mozgat meg, különösen akkor, ha valaki nem túl régen veszítette el az édesanyját vagy az édesapját, esetleg közeli hozzátartozóját. Fájdalmas lehet az alkotófolyamat, de szerencsére a művészek így meg tudják jeleníteni az érzéseiket, és akár gyógyító hatású is lehet ez a pár nap – mesélte Szarka Mándity Krisztina.
Gubik Korina művészeti vezető rámutatott, hogy a több mint hetven éve fennálló művésztelep életében nem egy példa volt már arra, hogy a művészek családostul érkeztek, de előfordult az is, hogy az egykori résztvevőknek a gyermekei térnek vissza alkotni.
Az egyik alkotó munkája, amelyen önmagát jelenítette meg kiskorában és a nemrég elhunyt édesapját (Fotó: Kállai Göblös Nikoletta)
– Krisztinával együtt ötleteltünk azon, hogyan tudunk kitörni abból a megszokott, hagyományos bemutatási módból, amely egy művésztelepre leginkább jellemző. Egy csoportos installációval készültünk, ahol a művek nem kötelezően kötődtek egymáshoz, de közösen egységes alkotást képeztek. A sok ötletelés közben arra jutottunk, hogy a múzeum előtti fákat olyan faszerkezetekkel vesszük körbe, mint amilyeneket a kis fák köré szoktak kihelyezni, hiszen ahogyan ezek megvédik a facsemetéket, úgy a család is egy védelmező szerepet tölt be az ember életében – magyarázta Gubik Korina.
Az alkotótábor kedden kezdődött, és összesen 15 résztvevője volt, van aki először, és van aki már sokadik alkalommal tért vissza. A művészek két helyszínen alkottak: az Alkotóházban, illetve a Városi Múzeum kiállítótermében. Ágoston Lóránt törökkanizsai születésű, jelenleg Budapesten él és dolgozik. Ahogyan elmondta, a gyökerek és a régi baráti kapcsolatok azok, amelyek évről évre visszacsábítják Zentára.
– A művésztelepnek köszönhetően ápolni tudjuk ezeket a barátságokat, amelyeket itt kötünk. Itt nem számít, hogy ki milyen korosztályba tartozik, hiszen a legidősebbek már nyolcvan év körüliek, a legfiatalabbak a húszas éveikben járnak, de mégis tökéletes összhangban tudunk együttműködni – mondta Ágoston Lóránt.
Szerdán bemutatták a Zentai Művésztelepről szóló, az elmúlt hetven évet felölelő kiadványról.
