A cikkhez fotógaléria kapcsolódik, ITT találja.
A Tanyaszínház fennállásának 45 éve alatt mintegy 1000 alkalommal lépett közönség elé az évről évre változó társulatok sora. A vajdasági településeken becslések szerint félmillióan látták a vándortársulat előadásait a négy és fél évtized alatt. Ezeket az impozáns adatokat Kovács Nemes Andor színművésztől hallhatta kedden este a hajdújárási futballpályán összegyűlt népes közönség. Az Útkeresők című előadásban „színre lép” a vándorszínészi babérokra törő ifjú Petőfi Sándor is, de A helység kalapácsa egyik-másik jól ismert figurája is megelevenedik. A színpadon berendezett kocsmába az ide érkező vándorszínészek jókora pezsgést, nyüzsgést, kavarodást hoznak. Ragyogó ének- és zeneszámok, szinte akrobatikus mozgások, önfeledt komédiázás az, amit látunk, megélünk, de persze a komolyabb, elgondolkodtatóbb részek sem maradnak ki a produkcióból. Hajdújáráson nyílt szini tapsban sem volt hiány.
Mint tudjuk, a mindenkori társulat gerincét az újvidéki Művészeti Akadémia magyar színészosztályába járó hallgatók képezik. Egyikük Greguss Lilla, másodéves hallgató, aki nemcsak az idei előadás egyik színésze, hanem kellékese is, hisz mindenkinek megvan a plusz feladata a színpad felállításától kezdve számos más teendőig. Ő rutinos tanyaszínházas, hiszen immár harmadszor vesz részt a vándortársulat munkájában. Elmondása szerint számára az idei volt a legvidámabb és legeseménydúsabb turné.
– Harmadszor vagyok a Tanyaszínházban. Minden évben élvezem a próbafolyamatot is és a turnét is. Ahogyan mindig, ebben az évben is dinamikus volt a próbafolyamat. Hernyák György rendező és tanár úr mellett nekünk is sok ötletünk volt, ő pedig hagyta, hogy mi is érvényesüljünk, így született meg a Tanyaszínház idei előadása. Ez évi előadásunk egy kocsmában játszódik, ahol folyamatosan történik valami új. Tanárunk mondta, hogy improvizálhatunk is. Jó helyszíneken léptünk fel idáig. Volt pár falu, ahol én még nem játszottam az előző turnék során, ilyen például Padé és Felsőhegy. Ennek nagyon örülök, ugyanis szeretek elmenni olyan helyekre, ahol még nem játszottam – mondta Gregus Lilla.
Az ifjú színészek június 22-én kezdték meg a próbákat Kavillón, amely körülbelül egy hónapig tartott. Az eső miatt elmaradt a kavillói bemutatójuk, amit e hó 19-én, tehát szombaton a turné lezárulása után egy nappal fognak pótolni.
Fotó: Molnár Edvárd
– A Tanyaszínház nemcsak arról szól, hogy elvigyük olyan helyekre, ahol nincs kőszínház, hanem arról is, hogy megismerkedjünk emberekkel és közelebb tudjunk kerülni hozzájuk.
Az idei csapatról elmondható, hogy dinamikus. Mindenki dolgozni szeretne, ez a legjobb benne. Nincs nagy korkülönbség köztünk, van néhány felvételiző, másodéves, negyedéves, van olyan, aki befejezte az akadémiát, illetve van két amatőr színészünk is. Van köztünk két tapasztalt színművész, Kovács Frigyes és Kovács Nemes Andor, de ez a korkülönbség nem érződik. Így vagyunk összesen tizennyolcan. Frigyes az, aki néha úgy viselkedett velünk – a legpozitívabb értelemben – mint egy tanár, hasznos tanácsokat adott Hernyák György tanárral együtt – tette hozzá Lilla.
– Martonoson egy nagyon vidám előadást játszottunk, melyet a közönség is jól fogadott. Sok gyerek nézte, akik az előadás után megvártak minket, gratuláltak nekünk és közös képeket készítettünk. Többek között a díszletet és a kellékeket is megnézték. Számomra ez egy nagyon kedves helyszín volt, illetve a nagykikindai fogadtatás nagyon jó volt. Zene szólt és hajnalig tartó buli volt, ez volt a második kedvenc helyem. Vannak helyek, ahol a helybeliek ott maradnak velünk beszélgetni. Tavaly többször volt erre példa, volt, hogy körbe is vezettek minket azon a helyen, ahol felléptünk. A bánáti falvakra többnyire az jellemző, hogy élénken reagálnak az előadásra, ami nekünk mindig jólesik, hiszen ezzel egy pozitív visszajelzést kapunk. Mindig érdekes a falubeliekkel megismerkedni, a szokásokat és az életstílust. A bánáti ebédeknél az első az, hogy megkínálnak minket pálinkával. Ilyenkor elmagyarázzuk nekik, hogy előadás előtt nem iszunk, amit ők sosem értenek, mivel ezt egy bátorítónak hívják. Erre azt szoktam mondani, hogy tiszta fejjel játszik a színész – mesélte Lilla.
Persze, rengeteg élmény kötődik egy-egy tanyaszínházas turnéhoz, amelyet bizonyára szívesen mesélgetnek a későbbiekben is a társulati tagok. Kovács Nemes Andor a hajdújárási közönséggel azt az élményüket osztotta meg, amikor az egyik Tisza menti településen a kerékpárral érkező ifjú színészeket izgatottan leállította az egyik helybeli gazda, és sietősen invitálta be őket az istállóba, ahol egy kisborjú világra jövetelénél kellett segédkezniük. – Hiába, egy jó színésznek sokoldalúnak kell lennie – szögezte le a színművész, aki ezt megelőzően 13 éve volt legutóbb tanyaszínházas, és számtalan szép emléket őriz abból az időszakból.
Nyitókép: Molnár Edvárd
