A Tanyaszínház kavillói bemutatója számomra mindig is a nagybetűs Bemutató lesz. Megnézhetem én számos más helyen is az előadást, de azt a hangulatot egyik sem tudja visszaadni, amelyet ott, abban a picinyke kis faluban tapasztal meg az ember. Ezekkel az érzésekkel zötyögtem gépkocsival most is a székház felé, gyomromban jóleső izgatottság, azonban egy valami mégis más volt: július helyett augusztust mutatott a naptár. Az idei nyarat sajnos igen szeszélyesre írták meg odafenn, és az eső a Tanyaszínház kavillói bemutatóját is meghiúsította. Akkor mindenki reménykedett, hogy talán kegyes lesz hozzájuk az időjárás, de sajnos nem így volt. Bár elhangzott a csalogatás, a domboldalt is kíváncsi nézők lepték el, az egyre erősödő csapadék miatt a vezetőség mégis úgy döntött, hogy lefújja a bemutatót. Idén előadás nélkül marad a befogadófalu.
Azután jött a hír: mégsem. Mindenkiben volt még annyi erő és kitartás, hogy az eredeti útvonalhoz még egy plusz állomást hozzátegyenek, hiszen nem szerették volna, hogy előadás nélkül hagyják azt a települést, amely két hónapon keresztül az otthonuknak számít és sokszor oly sokat ad nekik. Ezért augusztus 19-én itt fejezte be turnéját hivatalosan is a Tanyaszínház 2023-as csapata.
A társulatot túlnyomórészt az Újvidéki Művészeti Akadémia hallgatói alkotják (Fotó: Gergely Árpád)
Szombaton már délután megérkeztem a székházhoz, de mindenhol csend honolt. Csak Gombos Dániel, Huszta Dániel és Kéri Sándor Botond ült a Mulató teraszán. Megjegyezték, hogy épp most fejezték be az ebédet, és mindenki elment egyet szundítani. Ahogyan ott ültem a szépen kifaragott padon, arról érdeklődtem, hogy milyen volt az idei turné.
– Ázott kutyának neveztük el – válaszolta Botond, majd egyből magyarázatot is adott az igen érdekes elnevezésre. – Sokat esett az eső és sok volt a kutya.
Egyből gondolhattam volna. Közben megérkezett Crnkovity Gabriella is, aki az idei darab koreográfusa volt. Elkezdődött az esélylatolgatás, hogy vajon ma esni fog-e. Mindenki a mobiltelefonján lévő időjárás-előrejelző applikáció radartérképét kémlelte, de nagy valószínűséget egyik alkalmazás sem mutatott. Mindenesetre ki kellett találni egy B tervet.
Miközben vártam, hogy újra megteljen élettel a székház, elsétáltam a közeli boltba. Próbáltam szóba elegyedni az ott dolgozó hölggyel, aki végül csak annyit mondott, reméli, ma nem rontja el az eső az előadást, és amikor arról kérdeztem, hogy fellendül-e az élet Kavillón, amíg itt vannak a színészek és a társulat, csak egy mosollyal felelt.
A lányok feladata a jelmezek előkészítése (Fotó: Kállai Göblös Nikoletta)
Szép lassan felébredt mindenki, álmos arcok lepték el a teraszt, kávét kívánt mindenki. Időközben megérkezett Hernyák György is, az idei előadás rendezője, a Tanyaszínház társalapítója. Kedvesen köszöntötték és ő is ugyanígy viszonyult mindenkihez. Amikor arra kértem, hogy meséljen a kezdetekről, emlékeket idézett fel:
– Sosem felejtem el, amikor a harmadik évben kitaláltam, hogy sárban játsszuk az előadást. Megboldogult Soltis a sárban fetrengett. Az előadás végén odajött egy kavillói néni, megölelte, és csak annyit mondott: „Most már értjük. Hát ti rólunk beszéltek!”. Nagyon jólesett, hiszen tényleg rátapintott a lényegre: az egyszerű emberekről mesélünk, az ő történeteiket játsszuk el. A háborús időkben az előadásokat a művelődési házakban játszottuk, de előfordult olyan is, hogy a próbákat Kiskunhalason tartottuk meg, Magyarországon. Voltak olyan időszakok is, még valamikor a ’80-as években, amikor nem tiltották be a Tanyaszínházat, csak éppen nem adtak rá pénzt. Akkor úgy működött az egész, hogy amit kalapoztak, csak abból tudtak venni maguknak kávét, ennivalót, vagy amit kellett.
A kavillói bemutatókon Kovács Frigyes alakította a darab színházigazgatóját (Fotó: Kállai Göblös Nikoletta)
Huszta Dani vette át a szót, aki már a közelmúltról mesélt. Azt, hogy volt olyan, hogy a pótkocsi mellett aludt egy-egy helyszínen, hogy a helybélieket kérték meg, hogy a magukkal hozott locsolócsövüket rácsatlakoztathassák a kerti csapra, hogy le tudjanak tusolni.
Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, tovább faggattam őket. Vajon melyik lehetett a kedvenc helyszínük? Dudás Dániel elmondta: mindenhol volt valami jó, de ő személy szerint azokat a vendégszerepléseket szerette, ahol a helyiek ételeit kóstolhatták, hiszen ezáltal is megismerhették őket, beszélgethettek velük. Közben egy kavillói bácsi tévedt be. Arról érdeklődött, hogy lesz-e aznap este előadás. Huszta Dani csak annyit felelt, kilenckor.
Az ifjú Petőfi szerepében Kőműves Csaba Bence (Fotó: Kállai Göblös Nikoletta)
Megkezdődtek az előkészületek. A fiúk a színpadot állították fel, közben azzal viccelődtek, hogy még mindig nem tud az a fránya deszka magától a helyére menni, pedig hányszor megmutatták már neki. Kőműves Csaba Bence ecsetet ragadott, és javította a színpad és a díszlet hibáit. Közben Gregus Lilla érkezett meg a kellékekkel. Azt mondta, sok mindenre megtanítja őt az a folyamat, még elkészülnek a kellékek. A többi lányt a múzeumban találtam meg: Dedovity Tomity Lea és Hodik Annabella épp a kosztümöket vasalták, míg Nagy Evelyn a jelmezekhez tartozó cipőket tisztította törökülésben a földön. Szóba elegyedtük, majd Annabellával a színészet és az újságírás közti hasonlóságokról kezdtünk el társalogni. Megegyeztünk abban, hogy mindkettőt nagyon kell szeretni ahhoz, hogy az ember képes legyen ezen munkák valamelyikét végezni.
Az ég lassan feketére váltott és villámok cikáztak. A távolból morajlás hallatszott, de szerencsére Kavillót most elkerülte a zivatar. A domboldal lassan megtelt nézőkkel, még úgy is sokan kíváncsiak voltak az előadásra, hogy előző este a közelben lévő Brazíliában játszottak. Az idei produkció címe Útkeresők volt, amelynek szövegét Oláh Tamás írta Petőfi költeményeit és műveit, a költőről készült jegyzeteket segítségül hívva. A zenei betéteket Bakos Árpád szerezte, és meg kell hagyni, igen fülbemászóra sikeredtek.
A több elemből álló színpadot már rekordidő alatt tudták felállítani a fiúk (Fotó: Kállai Göblös Nikoletta)
A darab főszereplőjét, Kétszery Szabad Vilmost a turnén Kovács Frigyes és Kovács Nemes Andor felváltva alakította. Nem hiába mondták a szervezők, hogy érdemes mindkét színművésszel megtekinteni az előadást, hiszen teljesen más hangulatot tudnak neki adni. Annak ellenére, hogy szombat este Kovács Frigyes alakította az előadásban a színházigazgatót, az egyik dalnál először Kovács Nemes Andor jellegzetes hangja, majd ő maga is feltűnt. Sikolyok, vastaps, meglepett és mosolygós arcok jelezték: ez, hogy a színidirektort alakító mindkét művész egyszerre volt jelen a színpadon, bizony egy feledhetetlen pillanat volt.
Mint ahogyan az is, amikor az előadás végén a színpad előtt felsorakozott az egész csapat, mindazok, akik valamilyen formában hozzájárultak ahhoz, hogy ez a turné is sikeres legyen. A taps most nemcsak ezért az egy előadásért szólt, hanem mind a huszonötért, amelyet a majdnem egy hónap alatt eljátszottak Vajdaság-szerte.
