„125 év múltja mögöttünk és előttünk a jövő”

Ünnepi akadémiára, kiállításmegnyitóra és ún. könyvrengés akcióra is sor került a Szabadkai Városi Könyvtár jubileumi ünnepségén.

Üdvözlő beszédében Dragan Rokvić, a Szabadkai Városi Könyvtár igazgatója visszaemlékezett az 1890-es évre, amikor Iványi István tulajdonképpen megalapította Szabadkai Városi Könyvtárat:

– Ekkor egy nemes út kezdődött, most pedig egy útkereszteződéshez értünk, amikor egy korszerű könyvtár létrehozásán fáradozunk, amilyent Szabadka meg is érdemel. Ünnepi akadémiánkat megelőző kiállításunkkal a múltba nézünk, és városi polgárság jelentőségére világítunk rá. Talán nem is volt jelentős művész, értelmiségi, aki meg ne fordult volna a könyvtárunkban, az elmúlt évtizedeket is ez jellemezte. Ami számunkra rendkívül fontos, hogy könyvtárunk hivatalosan is városunk legrégebbi kulturális intézménye. Jelentősége nemcsak Szerbiában, hanem egész régiónkban érezhető. A könyvállomány megalapozása kapcsán mindenképpen említeni kell Vince Zomborčevićet és Milkó Izidort.

Ami a jelent és a jövőt illeti, a könyvállomány gyarapításán, valamint hagyatékunk digitalizálásán működünk. Az elkövetkező három év célja az európai szint elérése. Ne feledjük ugyanakkor, hogy Szerbia 170 könyvtára közül a Szabadkai Városi Könyvtár egyedülálló, mivel három hivatalos nyelven működik, amire rendkívül büszkék vagyunk – fejtette ki Dragan Rokvić az ünnepi akadémián mondott beszédében.

Az ünnepségen felszólalt Kunkin Zsuzsanna is, aki a Szabadkai Városi Könyvtárat a 21. század elején igazgatta, 39 évig dolgozott az intézményben, tíz éve a könyvtár nyugdíjasa:

– 1966. szeptember elsején léptem át e gyönyörű palota küszöbét, ami volt Nemzeti, Úri és Polgári Kaszinó, valamint gimnázium is. Kezdő „kölcsönzős” koromban még csak húsz év múlt el a második világháború befejezése óta. Az olvasók szerették, ha a könyvtárosok olvasnivalót ajánlottak nekik. Rendre ismételték a következőket: kérek valami szórakoztatót, csak ne legyen benne háború; háborús könyvet kérek; valami meghatót olvasnék; kérek olyan könyvet, amelyben szerelem és szerelmi csalódás is van. Egy idős bácsi kérése pedig így hangzott: kérek egy olyan könyvet, amelyben kevés a szereplő, mert mi az asszonnyal esténként olvasni szoktunk, de ha sok a könyvben a szereplő, a végén már nem tudjuk, ki kicsoda. 39 év alatt több igazgatónk is volt. Nikola Knežević egy napon azt mondta, hogy vegyem át a régi és ritka könyvállományt, ott a két tároló, benne a tizenöt nyelven nyomtatott ötezer kiadvány, leltározzak, és csináljam meg a katalógust. Mély vízbe dobtak, először fuldokoltam, de utána élveztem, és kutatásra is akadt alkalmam. Becenevet is kaptam, én voltam a „régi és ritka” – emlékezett vissza Kunkin Zsuzsanna.

Az ünnepségen, amelyen magyarországi, horvátországi és hazai vendégek is megjelentek, az egybegyűltekhez szólt Laslo Blašković, a Szerbiai Népkönyvtár igazgatója, Davorka Bastić, a Zágrábi Városi Könyvtár igazgatója és Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke:

– 125 év múltja mögöttünk és előttünk a jövő, a tervek, a lehetőségek. Kollégaként is szólok, hiszen hosszú ideig könyvtárosként is dolgoztam. Érzem, mit jelent itt lenni a Szabadkai Városi Könyvtár olvasótermében, érzem e könyvmúzeum örökségének jelentőségét, amelyet tovább kell adni, és a 21. század elvárásainak megfelelően egy korszerű, modern könyvtárrá varázsolni. Ehhez kívánok sok sikert, jó eredményt mindenkinek, aki fontosnak tartja, hogy Szabadka – mint ahogy mindig is volt – a vajdasági magyarság méltó központja legyen, és méltó helye legyen itt a világ bármely nyelvén megírt könyvnek. Különösen fontos, hogy itt a magyar könyvek a jövőben is otthonra és legfőképp olvasóra találjanak. Minél több fiatal érezze és tudja: ha valami fontosat szeretne megtudni a világról, Szabadkára érdemes eljönnie, a Szabadkai Városi Könyvtárba – mondta Hajnal Jenő.

A rendezvényen kiosztásra kerültek a jubileumi jutalmak is, az ünnepség folyamán pedig felléptek a Szabadkai Zeneiskola és Svetozar Marković Gimnázium diákjai.

A jubileum alkalmából megnyílt tárlat Szabadkát, a város polgárait mutatja be 125 évvel ezelőtt. A megnyitón Hicsik Dóra könyvtáros szólt:

– Szabadka 125 évvel ezelőtt a Magyar Királyság harmadik legnagyobb városa volt, és ez volt a második fénykora. Sokat köszönhetünk azoknak, akik akkoriban éltek, és nem sajnálták sem a fáradtságot, sem a pénzt, hogy ebből a mocsaras vidékből fejlett várost hozzanak létre. A kiállítás bemutatja azokat a mozzanatokat, amelyek Szabadkát várossá emelték. Ez egy szubjektív válogatás, a család, utazás, találkozási pontok, szecesszió, szabadidő, kultúra témakörében témaköröket jeleníti meg. Érdekes reklámokat és történeteket is tartalmaz, végig lehet böngészni és utánaolvasni ezeknek a híreknek. Akiket érdekelnek bővebben ezek az információk, személyek, történetek, használhatják a könyvtárunk állományát, a hírek többsége ugyanis a Szabadkai Városi Könyvtárból került ide, de a kiállítás létrejöttét segítette a Szabadkai Történelmi Levéltár is – ismertette Hicsik Dóra.

A jubileum megünneplése ezek után a Galéria Hotel átriumában folytatódott, ahol a Politechnikai Iskola tanulói több mint száz könyvet állítottak fel, majd pedig dominóeffektust létrehozva – itt-ott némi segítséggel – el is dőlt minden könyv. Az ún. könyvrengés célja nem a világrekord felállítása volt. Az olvasás fontosságára világított rá, azt üzente, hogy a könyveknek hatalmuk és erejük van. A rendezvényen jutalmat kaptak a leghűségesebb olvasók, és nem maradt el a születésnapi torta sem. A szervezők arra is emlékeztették az egybegyűlteket, hogy 17-éig bárki féláron, azaz 400 dinárért tagjaivá válhat a kölcsönzőosztálynak és visszahozhatja büntetés nélkül az elmaradt könyveket. A középiskolásokra ez egész hónapban érvényes.