2024. szeptember 3., kedd

Papírrepülők és Bárók

Az Új magyar filmek ciklusában a Papírrepülőket láthattuk -- Palicsi filmfesztivál

Szabó Simon fiatal rendező apja, Szabó Ervin idézetével indította filmjét. Úgy gondolta, hogy a négysoros vers, amelyet édesapja 1979-ban írt, jól illik a filmhez és annak szereplőihez. A Papírrepülők egy urbánus történet a budapesti fiatalok mindennapjairól. A cím is ezt rejti magában: azért nem igazi, hanem papírrepülők, mert még csak próbálgatják szárnyaikat. A rendező azt is elmesélte, hogy a nagyvárosi fiatalok élete ismert számára, hiszen ő is budapesti. Eleve nem készíthetett filmet vidékiekről, hiszen nem tudja, ők hogyan tengetik napjaikat, a Papírrepülők ben pedig ismerősei, barátai mindennapjait is megpróbálta bemutatni.

Az alkotás érdekessége, hogy olyan, mint egy klip, mozaikszerű, ún. dokumentarista játékfilm, amelynek szereplői önmagukat játsszák, teljesen amatőrök, alig van néhányuknak némi színészi tapasztalata. Ez a film a valóságot akarja bemutatni, nem a látványosságra törekszik.

Palicson bemutatkozott Nabil Ben Yadir marokkói származású belga rendező is, akinek Bárók című filmjét két programrészben láthattuk, a Versenykategóriában és az Új belga filmek keretén belül. A Bárók az első játékfilmje, a filmkészítés régi álma, habár szakmájánál fogva mosógépszerelő. A film a Belgiumban élő kisebbségekről szól, alapjában véve komikus történet, de mélyen mégis egy szociodráma. Három marokkói barátot ismerhetünk meg benne, akik Brüsszel peremvárosában tengetik életüket. Báróknak nevezik magukat, és olyan elvet követnek, miszerint az ember akkor gazdagítja a lelkét, ha minél kevesebbet dolgozik. Nabil Ben Yadir elmondása szerint filmje sokban önéletrajzi, ismer ilyen embereket, sőt, egykor ő is közéjük tartozott. Azóta a filmezés miatt nagyon elfoglalt lett, és már nincs ideje a bárói életmódra.

A keddi sajtótájékoztatón megismerhettük még Levan Koghuashvili rendezőt, akinek Utcai napok című filmjét a Párhuzamok és ütközések programrészben láthattuk. Az Utcai napok egy családi dráma, a kábítószerezésről szól, de a történeten keresztül egy elveszett nemzedéket is bemutat. A továbbiakban a Mindenben az vagyok, aki lenni akartam film rendezője, Dane Komljen is mesélt filmjéről, valamint a hétperces animációs produkció, a Jancsika és a libuskák alkotói, Igor és Ivan Buharov, valamint Vasile Corat is, akik a fesztivál visszajáró vendégei. Ezeket a filmeket a Vigadóban (palicsi Nagyterasz) láthattuk a Fiatal európai szellemiség programrészben.